Farönk formájú ház az erdő mélyén
Anyaghasználata és formája révén tökéletesen belesimul környezetébe egy lengyelországi nemzeti parkba ez a ház.
Hatalmas fenyőfák gyűrűjében, az erdő közepén épült meg a ház, ami nemcsak anyaghasználatban, de harmonikus, farönkre emlékeztető rajzolatával is tiszteleg környezete előtt.
A Varsótól 18 km-re található Izabelinben, a Kampinos Nemzeti Park területén lévő telken megépült ház számára a természet közelsége egyedülálló környezetet teremt. A műgyűjtő befektetőt a természet közelsége mellett a tervezett épület művészeti galériára emlékeztető terei ragadták meg. Bár a ház méretei nem túlzóak, arányai kívülről mégis ámulatba ejtők, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy az épület egy harmonikus kört alkot a garázzsal és nyitott spával, belső udvarral kiegészülve.
A 400 négyzetméter alapterületű épület vasbeton szerkezetét Nyugat-Afrikából származó Okume fából készült panelekkel fedték le, és az egzotikus, elegáns és csomómentes faburkolatnak köszönhetően a ház szervesen olvad bele az azt körülvevő erdőbe.
„Tervezéskor úgy tekintettem a házra, mint egy hatalmas farönkre. A leegyszerűsítés révén úgy terveztem meg az épületet, mintha egy fadarabból kellett volna kis szobákat, és félig-nyitott, üvegezett alkóvokat kivágogatnom, aminek az lett az eredménye, hogy használói úgy érezhetik magukat, mintha folyamatosan a fák között sétálnának – mondta el Przemek Olczyk, a Przemek Olczyk Mobius Architekci vezető tervezője a projektről. – A ház tele van üvegfelületekkel, ami révén elmosódnak a határok.” A tervező számára az erdőben található telek szabadságot is nyújtott egy olyan épület megvalósítására, amiben az építészet és a természet közösen hozza létre az otthon intimitását. A természet felé nyitást az ég felé törő, hatalmas átriummal oldották meg, ami révén a természet harmonikusan beszivárog a ház belsejébe, aminek tereit ezzel összhangban természetes anyagokkal öltöztették fel.
A ház belső terei leginkább egy olyan művészeti magángalériára emlékeztetnek, mely érzékeny a természet szépségére, és amit ezzel összhangban terveztek. A belső tér legmeghatározóbb eleme a szoborszerű – már önmagában is egy alkotásnak tekinthető – csigalépcső. A szobák kialakítására ugyanez a kifinomult művészi játékosság jellemző, rengeteg természetes anyag használatával.
A hatalmas farönkbe vágott, kisebb-nagyobb fülkeszerűen megjelenített helyiségekben egyértelműen rendezték el az egyes funkciókat, biztosítva a lakószobák privát jellegét, ugyanakkor megtartva a természettel való közvetlen kapcsolatot. A ház részleteire a visszafogottság jellemző, amely kihangsúlyozza a felhasznált anyagok eleganciáját és egyszerűségét.
Környezetével alkotott szoros kapcsolata révén, környezetének változásaitól – időjárástól, napszaktól és évszaktól – függően a ház aurája maga is folyamatosan változik.
