Kettészakad
Gazdagok és szegények. Nem magyar jelenség, de nálunk is kimutatható.
Egyre inkább kasztosodik társadalmunk, a tehetős polgár más lakóövezetben él, máshol iskoláztatja gyermekét, máshol tölti szabadidejét és vakációját, mint a szerényebb keresetűek. Sőt, azt állapították meg, hogy egy átlagosan kereső személy is alig találkozik a minimálbéren foglalkoztatottakkal. A portfolio.hu írt a témában született nemzetközi tanulmányról, ami őszintén meglepett. Hiszen itt nem az egy százalékot kitevő szupergazdagokról, vagy a tíz százalékot alig meghaladó legfelső jövedelmi szegmensbe tartozókról van szó, nem a milliós havi jövedelemmel gazdálkodókat kell elképzelnünk, hanem az átlagot. Most, amikor éppen ódákat zengenek arról, miként emelkedik jövőre a minimálbér, a statisztikák szerint a teljes állásban dolgozó magyarok fele havonta 360 ezer forintnál kevesebbet vihet haza, miközben a KSH közlése szerint 628 ezer forintra nőtt az átlagkereset. Nyomás alatt van mindenki, a jövedelméből megélni alig tudó minimálbért, vagy garantált minimálbért kereső éppúgy, mint a korábban középosztályhoz tartozó, és az inflációval való versenyfutásban egyre inkább lemaradó munkavállaló. Globálisan tapasztalható a társadalmak kettéhasadása a jövedelmek mentén. A világ leggazdagabbjai közül jónéhányan érzékelik a veszélyt, a vagyonnal járó felelősséget, ezért az adományok és támogatások mellett szeretnének több adót fizetni. Az Óperenciás tengeren nem innen, hanem túl.