Az 1900-as években a mezőgazdaság háttérbe szorulásával a pulik is munka nélkül maradtak. A kis tanyákon, istállókban, később nagyüzemekben tartott sertéseket, marhákat már nem kellett senkinek sem terelnie. A fajta népszerűsége akkor kezdett ismét felfelé ívelni, amikor a magyar kutyafajták elkötelezett híve, Dr. Raitsits Emil a Fővárosi Állat- és Növénykertben puli tenyészetet hozott létre. E remek kutya megmentése sikerrel járt, ismét elkezdődött a tudatos tenyésztés és törzskönyvezés. Ehhez azonban szükség volt a puli sokoldalúságára is. Családi kutyává vált, ami teljesen eltérő magaviseletet kívánt meg tőle, mint korábban. Terelés helyett sok háznál az őrző-védő képességeit kamatoztatta, ez pedig annyira bevált, hogy az emberek hamar elkezdték elismerni a fajta különféle előnyeit.

A nagy termetű puli

A csendőrpulik története a két világháború közötti években kezdődött. Akkoriban a fajtának négy változata volt: törpe, kis és középnagy, illetve nagy. A belső tulajdonságok, a vérmérséklet mindegyik típusnál azonosak voltak, ám rendőrpulinak csak az 50 centiméternél magasabb példányok számítottak. Habár viselkedésük megegyezett a kisebbekével, a magasabbakat tekintélyt parancsolóbbnak tartották.
A mai standard szerint már csak egy méret létezik, a rendőrpuli megnevezés is szinte teljesen eltűnt a köztudatból. Napjainkban, ha még él is ez a fogalom, már csupán az őrző-védő hajlamú kutyákat nevezik így.

Miért rendőrpuli?

Egy 1911-es minisztertanácsi javaslat engedélyezte, hogy a határon állomásozó katonák kutyákat is alkalmazhassanak az éjszakai portyázás során. Aktív, bátor ebekre volt szükség, akik nem elijesztik, hanem elfogják a hívatlan betolakodókat. Mi sem testhezállóbb feladat egy puli számára. Mivel éjjel, a sötétben kellett dolgozniuk, a fehér pulikat, kuvaszokat és komondorokat részesítették előnyben. Külföldi kutyafajták ebben az időben szóba sem jöhettek, a többségében falusi származású katonák nem is akartak maguk mellé idegen fajtát. Ragaszkodtak a magyar értékekhez, és bíztak is bennük. A tolvajok, betolakodók úgyszintén ismerték ezeket a kutyákat, és pontosan azért féltek tőlük, mert tudták, mire képesek.

A siker útján

A rendfenntartó szervek örömmel alkalmazták a pulikat. Csodálatos intelligenciájukat nagyra becsülték, könnyen meg tudták tanítani nekik az engedelmességi feladatokat. Olyan sikernek örvendtek, hogy 1932-ben nyilvános bemutatót is tartottak velük az Országos Magyar Rendőrkutya Egyesület szervezésében, ahol díjnyertes pulik mutatták meg tehetségüket a nagyközönségnek. Az előadás után a fajta hihetetlen népszerűségre tett szert, aki részt vett az eseményen, azonnal szeretett volna maga mellé egy ilyen remek társat. A magyar siker láttán a francia rendvédelem is elkezdte használni a pulikat, sőt hírük egészen Dél-Afrikáig elterjedt.

Árkosi József így írt a Pásztorkutyák Magyarországon (2007) című könyvében:

A XX. században jól ismert volt hazánkban, de Szingapúrban is a „csendőrpuli”, mely a ma elfogadott típusnál jelentősen nagyobb, legalább 50 cm marmagasságú volt. Mint a neve is mutatja, szolgálati kutyaként alkalmazták. A hatvanas években számos puliról érkeztek híradások Pakisztánból és Argentínából, ahol határőrizeti feladatokat láttak el. Venezuelában pedig olajkutak őrzését bízták rájuk. Dél-Afrika gyémántbányáinak őrzését több, mint 250 puli látta el, melyeket szervezetten tenyésztettek.”

Mi történt ezután?

A második világháború után a magyar rendőrség külföldi kutyafajtákat kezdett alkalmazni munkája során. A puli őrző-védő hajlama azonban nem veszett el. Igazi magyar sajátosságnak számított a rendőrpulikkal való kiképzés, sport. Akkoriban váltak elterjedtté és népszerűvé a kutyaiskolák. A gazdák kedvtelésből eljártak tanfolyamokra, ahol tréningezték a kedvenceiket. Az akkortájt idomítási tanfolyamnak nevezett kiképzéseket minden vasárnap délelőtt az egykori Erzsébet Sósfürdőnél tekinthették meg az érdeklődők. Aki kedvet kapott hozzá, kipróbálhatta, bekapcsolódhatott a szakértő által vezetett tréningbe. A pulik nagyszerű munkabíró és munkaszerető képességét így reklámozták, hatalmas sikerrel. 1966-ban az FCI (Fédération Cynologique Internationale, azaz az Ebtenyésztők Nemzetközi Egyesülete) hivatalosan is elismerte a fajtát, akit emiatt már csak egy méretben tenyészthettek. Éppen ezért a rendőrpuli fogalom már csak az emberek emlékezetében él tovább.

A sértődékeny puli

A puli igazán érzékeny karakter. Nevelésénél fontos a következetesség, mert igen önálló és akaratos jellem. Márpedig egy csendőrpulinak kifogástalan nevelés jár. Ha valamit elrontunk, és ez nem tetszik neki, nem engedelmeskedik. Bár kiváló terelési képességgel bír, az őrző-védő feladatok megtanulása csak olyan egyedeknek megy könnyedén, akiket helyesen idomítottak. Ez pedig minden esetben a gazda feladata. Ne feledjük, sosem a kutyával van a baj, hanem a nevelési módszerrel.

A törvény másik oldalán

A remek őrző-védő jellem nem feltétlenül a törvény jó oldalára állítja ezt az öntudatos fajtát. 2015-ben két hűséges puli annyira védte idős, sérült gazdáját, hogy egyikük még a férfi segítségére érkező mentőápolót is megharapta. A helyzet kezelésére egy kutyás rendőr érkezett, akinek sikerült biztonságosan leszerelnie a védelmezőket. Szép lassan jobb belátásra bírta őket, és elterelte onnan a pulikat.

A puli napjainkban

Bár a pulik ma már nem feltétlenül rendőri feladatokat látnak el, kiképzésük még mindig elterjedt. Kifejezetten jó sport lehet számukra az agility, frizbi, flyball, de szinte bármelyik mozgásos tevékenység, hiszen imádnak dolgozni.

 

• puli
• kutya
• kutyafajta
• őrző-védő