Miniállam, amit senki nem ismer el, de függetlenségét őrzi a tengeren
Egy kosárlabdapálya méretű állam, amely legyőzte a brit hadsereget is.
Kalózok, izomagyak, emberrablás, hamis útlevelek és trónkövetelők: egy állam, ahol sosincs nyugalom. A függetlenségét önerőből kiáltották ki, hivatalosan egyetlen ország sem ismeri el, ettől függetlenül útleveleket osztogat, pénzt veret és ceremóniákon vesz részt a sziget királya.
A világ legkisebb állama, a maga 0,44 km2-vel a Vatikán, ám van egy másik mikroállam is, amely jóval kisebb, mint a keresztény világ központja, ez az ország Sealand, amely valójában egy második világháborús tengeri erődítmény, néhány kilométerre Nagy-Britanniától. Eredetileg a sziget védelmére építették, innen figyelték az angolokra támadó német légierő hadi manővereit, támadás esetén pedig komoly tűzerővel próbálták megakadályozni, hogy a náci repülők elérjék Londont.
Az Északi-tengeren rengeteg ilyen építmény állt, a legtöbbet azonban később elbontották, csupán a későbbi Sealand Hercegség erődítménye maradt meg. 1966-ban a Bates család gondolt egyet, elfoglalták és letelepedtek rajta. Egy évvel rá Paddy Roy Bates kitűzte az otthon applikált zászlót, és kikiáltotta az erőd függetlenségét. Az egyesült királyság ugyan támadásba indult, a bíróság kimondta, hogy mivel nemzetközi vizeken van, ott nem érvényesülhet a britek hatalma. Így Sealand megmaradt miniállamnak, bár egyetlen ország sem ismeri el.
A Bates-eket a Britanniában tomboló kalózrádió-őrület vezette a terület meghódítására. A BBC ugyanis kevesebb, mint egy órát adott a műsoridőből a könnyűzenének, így a Beatles-nek is. A hiányt illegális rádióadók pótolták, amelyeken keresztül éjjel-nappal szólhattak a liverpool-i fiúk. Kezdetben Sealand is egy kalózrádió volt.
1968-ban amúgy angol hadihajók közelítették meg a mesterséges szigetet, hogy visszafoglalják, Bates azonban Molotov-koktélokkal válaszolt a kihívásra. A britek végül visszavonultak. A bíróság pedig újból kimondta, hogy mivel nemzetközi vizeken van, nem tudnak dönteni az ügyben.
Bates-ék saját pénz verettek, címert terveztek, alkotmányt adtak ki, hogy minél jobban hasonlítsanak egy országra. Aztán megjelentek a trónbitorlók és a kalózok is. Egy csetepatéban még Roy Bates fiát is elrabolták egyszer, végül mindig sikerült visszaszerezni a szigetet. Még az is megtörtént, hogy egy puccskísérlet résztvevőit hét hétig tartotta a sziget egyik szobájában, a német állam végül diplomatát küldött, hogy kiszabadítsák a foglyot. Az akció pedig Bates szerint csupán egyet jelenthet, hogy Sealand-et elismerték önálló államnak.
Kezdetben útlevelek kiadásából próbáltak meggazdagodni, 150 ezren éltek is a lehetőséggel, majd bűnözői csoportok éltek vissza az okmányokkal, ekkor leállították a projektet. Később kezdődött a szerverpark telepítése, egy rakás honlapot innen hostoltak – természetesen jó pénzért, még arról is szó volt, hogy a Wikileaks-nek itt lesz a központja. Végül a nagy üzletekből nem lett semmi, egy tűzben pedig elpusztult a maradék szerverpark is.
A próbálkozások ellenére a dolgok azért nem annyira klappolnak mostanában, néhány éve 900 millió dollárért a Bates-ek megváltak volna az erődítménytől.
