Mindössze 250-300 egyed. Ennyi a létszáma azon magyar parlagi kecskéknek hazánkban, amely a záloga lehet a fajta fennmaradásnak. Az egyedi megjelenésű, hosszú szőrű, tincses kecskék felkutatását Erdélyben is elkezdték, hogy a kihalás széléről visszahozzák ezt az őshonos magyar háziállatfajtát.

A magyar parlagi kecske eredete a honfoglalás korába nyúlik vissza. A magyarok által hozott, és a Kárpát-medencében akkor itt élők által tartott kecskék kereszteződéséből alakult ki. Jellemzője 10 cm-es, vagy azt meghaladó szőrhosszúsága, amely a testet tincsesen, a bordaívtől hátra eső testrészt gatyás jellegűen borítja.

2011-12 előtt szinte alig akadt, aki e fajtajelleget viselő kecskék génmegőrzésével foglalkozott volna hazánkban, holott egy évszázaddal ezelőtt még nagy számban voltak jelen Magyarországon. Ám a hagyományos paraszti gazdálkodás átalakulásával, eltűnésével egyre gyakoribbá vált a keverék, keresztezett állomány még a legeldugottabb falusi portákon is.
Szinte az utolsó pillanatban kezdődött a fajta megmentése, amely uniós program segítségével indult. E munkát 2016-tól hazai támogatás is ösztönözi, a Géngyűrű Génmegőrzési Program keretében.

A magyar parlagi kecskét a hosszú szőre védi a rovaroktól, extenzíven tartható és az ártéri területek, gátak legeltetésében lehet gazdasági szerepe is.
Mind emellett vizsgálják különlegesen értékes és hasznos tulajdonságaikat, takarmányozási lehetőségeiket és azt is, hogy miként lehet tejtermelésüket javítani.

Napjainkban mintegy 10-11 hazai tenyésztő foglalkozik a fajta megmentésével. A Haszonállat-génmegőrzési Intézet és Magyar Haszonállat Génmegőrző Egyesület közös munkája eredményeként pedig mintegy 30 egyedes állományt tartanak az Intézet gödöllői telepén. Ezek egy része az alföldi tájra jellemző magasabb, míg a másik fele a hegyvidéki alacsonyabb változat. E mellett Haszonállat-génmegőrzési Intézetnek az erdélyi Homoródalmáson is van 40-50-es létszámú magyar parlagi kecske állománya.

• magyar parlagi kecske
• kihalás
• egyedszám