Az ultrafutás közösségi csoportban találtunk rá arra a történetre, amit eredetileg azon a Lóci és Olivér megcsinálja oldalon jelent meg, amelyen a két kis srác szülei a gyermekeik futó és birkózó kalandjairól számolnak be.

Legutóbb arról, hogy a tíz éves Lóci vasárnap, nagyjából 36 fokos melegben hogyan futotta le a szarajevói maratonit.

Igen, nem tévedés, a 10 éves gyerek, 36 fokban, a 42 195 métert.

A hosszú történet lényege, hogy eredetileg az öcsi, Olivér nyolcadik születésnapjára időzítve kerestek a szülők egy olyan helyszínt, ahol lehetősége nyílna élete első félmaratonjának teljesítésére. És mivel a szarajevóiak visszajeleztek, hogy részükről oké, nemcsak benevezték a gyerekeket, hanem az egész nyaralásukat Boszniára fűzték fel.

A Olivérnek azonban eltörött a kulccsontja, ezért nem sikerült a felkészülése, így gyógyulása után csak az 5 kilométerre nevezték be. Ám a bátyó, Lóci, miután közben elolvasta Simonyi Balázs ultrafutó NEM AZÉ, AKI FUT nevű blogjában a kölyökmaratonistákról írt posztot, csak annyit mondott, hogy „szerintem ezt én is le tudnám futni”, és addig erősködött, amíg megengedték neki.

Magyarországon hivatalosan nem állhat maratoni távon rajthoz 18 éves kor alatt senki, Boszniában azonban nincs ilyen szabály, így aztán minden akadály elhárult, Darko, a szervező viszont az a csávó, csak annyit mondott, hogy „ok, good luck!”, és adott neki egy 67-es rajtszámot.
Lóci így rajthoz állt, 5 kilométig jól haladt, 22 kilométernél kérdezte meg először, mennyi van még hátra, 25-nél a tűző napon belesétált úgy tűnt feladja, de átesett a holtponton, és miközben az utolsó 6 kilométeren édesanyja locsolta, biztatta, 5 órán belül scélba ért.

A célban mindenki vele szelfizett, felhívták a nagyszínpadra és külön kupát kapott.
A szerző azzal zárja sorait, „Öt perc hírnévért nem érdemes maratont futni. De egy életre szóló élményért, egy konvertálható élettapasztalatért már igen.”

 

• maraton
• futás
• szarajevói maraton