A Plymouthi Egyetem kutatói kísérleteket végeztek azzal kapcsolatban, hogy miként lehet a már meglévő épületek hőveszteségét utólagos beavatkozással csökkenteni. Ez volt az első olyan hőszigetelési kísérlet, amelyben mérsékelt égövi, korábban készült épületek falának utólagos élő fallá alakítását vizsgálták.

A kutatócsoport az egyetem 1970-es évek előtt épült építményének két, egyforma kialakítású részén végzett kísérleteket. Az egyik falat élő homlokzattá alakították át úgy, hogy egy rugalmas, filc jellegű, zsebekkel ellátott szövetrendszert vontak rá. A zsebekbe került a föld, és ezekbe ültették a növényeket. A vizsgálatok során megmérték, hogy az átalakított falrész mögötti épület mekkora hőveszteségű volt, és összevetették az ugyanilyen, de növények nélküli falrész mögötti épülettel. Az eredmények alapján több mint 30 százalékot csökkentettek a növények a hőveszteségen.

A Building and Environment szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban a kutatók megjegyezték, hogy a módszer ugyan új, ám már most látszanak az előnyei, így például az, hogy a biodiverzitást is növeli, vagy épp javítja a levegő minőségét. Nagy-Britannia esetében rendkívül fontos lehet az élő falak bevezetése, mivel az országban az üvegházgázok 17 százalékát az épületek bocsátják ki, az épületekben használt energia 60 százaléka megy el a fűtésre. Az élő falak nyújtotta kibocsátás-csökkentésre is szükség lehet ahhoz, hogy az ország elérhesse a megcélzott zéró kibocsátást.

A Plymouthi Egyetem hosszú ideje foglalkozik a fenntartható jövő kutatásaival, ezen belül az építmények fenntarthatóvá tételének vizsgálatával is. Az élő falak növénytakarója nemcsak a hő elszökését csökkenti jelentősen, hanem maga is szénmegkötő, azonban azt még pontosan vizsgálni kell, hogy mely növényekkel lehet a legjobb eredményt a lehető legolcsóbban elérni a gyakorlatban.

 

• hőveszteség
• hőszigetelés
• élő fal