Annyi közpénz került a magyar fociba az elmúlt években, hogy komoly következményekkel járhat, ha a járvány miatt a sporton kezdenek el spórolni. Több klub már most fizetéscsökkentésről számolt be, sok helyen ezekben a napokban tárgyalnak a játékosokkal. És hirtelen az is problémát okoz, hogy valamiből fenn kell tartani a drága stadionokat akkor is, ha senki nem lép pályára.

A koronavírus-járvány elhozta azt, ami tíz éven át elképzelhetetlen lett volna: spórolni kell a magyar fociban. Előbb Győr két másodosztályú csapatánál jelentették be, hogy csökkenni fognak a fizetések, az ETO-nál “drasztikusan” megvágták a keret és a stáb tagjainak bérét, a Gyirmótnál egyelőre nem tudni, mennyivel. Az MTK-nál a fizetésük 20 százalékáról mondtak le a játékosok, a szintén NB II.-es Dorognál 40-60 százalékos fizetéscsökkentésről döntöttek, az NB I.-ből elsőként pedig a Diósgyőrnél is bejelentették a 30 százalékos csökkentést.

Úgy tudjuk, a mezőkövesdi csapatnál is elkezdődött egy egyeztetési folyamat a változtatásokról, bár Tóth László szakmai igazgató részleteket nem árult el, így azt sem, hogy ez a fizetéseket érintheti-e. “Reményeink szerint mi nem szeretnénk nagyon-nagyon drasztikus lépéssel kezdeni, viszont ha ez hosszabb hónapokra elhúzódik, akkor nyilván nekünk is sok mindent át kell gondolnunk. Elsődleges dolog, hogy védenünk kell a játékosainkat, védenünk kell az alkalmazottainkat, védeni kell a klubunkat a jövő szempontjából, ami azt jelenti, hogy sajnos néha úgy tudjuk védeni mindezt, hogy közös teherviselést kell megfogalmaznunk, illetve közösen véghez is kell vinnünk. Jelen pillanatban százalékokban nem gondolkodunk, egyeztetni akarunk. Azt gondolom, hogy meg fogjuk oldani úgy, hogy senki nem fogja megsínyleni – se ő, se a családja –, hogy ez a későbbiek folyamán bármiféle haragot vagy neheztelést vonna maga után” – mondta.

A Zalaegerszegi TE kommunikációs vezetője, Óházy Bálint a hvg.hu-nak azt nyilatkozta, náluk is, mint minden csapatnál, a vezetőség vizsgálja a lehetőségeket, de egyelőre konkrét döntés még nincs, leszámítva, hogy a játékosoknak le kellett adni a számukra biztosított Volkswageneket. “Konkrétumokról még nem számolhatunk be, de klubunkat is negatívan érinti gazdaságilag és sportszakmailag is a koronavírus-járvány. Egyelőre a helyzet elemzése zajlik, ennek a fényében egyeztet majd a vezetőség a játékosokkal. A klub célja az, hogy olyan döntés szülessen, ami mindenki számára elfogadható, de ahogy sportigazgatónk, Sallói István is nyilatkozta a napokban, az elsődleges a klub működőképességének fenntartása” – mondta.

A Honvédnál egyelőre figyelik az eseményeket, az UTE-nál pedig kivárnak. “Nálunk nagyon feszes a költségvetés, tehát eddig sem voltak elszálló fizetések” – mondta lapunknak Berta Csaba ügyvezető. Gressó Gergely, a MOL Fehérvár FC sajtófőnöke azt írta, “klubunk jelen pillanatban a hivatalos felületeken megjelent anyagokon túl nem kíván több információt közzétenni a kialakult helyzettel kapcsolatban”. Hasonlót írt Méhes Tamás, a Paksi FC kommunikációs vezetője is. “Ahogy eddig, úgy a jövőben is, ha klubunknál bármiféle lépés, változás, történés, esemény adódik, első körben hivatalos honlapunkon tájékoztatjuk szurkolóinkat és a közvéleményt” – írta.

Az, hogy a járvány okozta gazdasági válságban klubok fizetéscsökkentésre kényszerülnek, nem magyar sajátosság – a Barcelonánál például 70 százalékot vágnak a béreken, a Juventusnál is belementek a játékosok a bércsökkentésbe. A szlovák MFK Zilina csapatát pedig megszüntetik, miután a játékosok nem mentek bele abba, hogy kevesebb pénzért focizzanak. A magyar helyzet mégis más, mint a szlovák, vagy mint a nemzetközi elitkluboké. Amíg egy olasz vagy egy spanyol csapatnak most az okoz krízist, hogy nincs elég jegybevétel vagy közvetítési díj, a magyar fociban épp az a válság oka, ami eddig a pénzbőségé volt: hogy a klubok nagy része rá van utalva az államra. Több százmilliárd forint közpénz ment a magyar futballba az előző évtizedben, most pedig ennek a pénznek lenne jobb helye is, mint ott.

A foci három csatornán keresztül ette eddig a közpénzt – most mind a hárommal komoly bajok lehetnek.

1. Tao

Amikor egy éve a 24.hu kikérte a szövetségektől az adatokat, arra jutottak, hogy nyolc év alatt 275,3 milliárd forint jutott a magyar focira a társaságiadó-felajánlásokból. Ebből a legnagyobb összeget, 24,9 milliárdot a felcsúti focira szánták, a listán utánuk következő Mezőkövesd is csak 3,5 milliárdhoz jutott. A pénzügyileg két legerősebb klubnál, a Ferencvárosnál és a Mol Fehérvárnál csak évi néhány százmillió forintos tétel a tao-támogatás, sokkal inkább a pénzügyi középmezőny kerülhet bajba, ha kevesebb adót tudnak a cégek felajánlani. De bajban lehetnek a kisebb klubok is: egy-egy kisváros sokadosztályú csapata számára komoly tétel az a néhány tízmillió forint is, amelyet helyi cégek tao-felajánlásaiból kapnak.

Ráadásul a taót elvileg az utánpótlásképzésre és a létesítmény-fenntartásra fordíthatják, de kis kreativitással ezt a legtöbb helyen beépítik a klub hétköznapi működtetésébe. Néhol jogilag támadhatatlanul – mint például Mezőkövesden, ahol 305 millió forint tao-pénzből elkezdtek egy egészségügyi központot felépíteni „a játékosok általános fizikai állapotának javítására”. Máshol amatőr megoldásokhoz folyamodnak: az MLSZ büntetett már azért, mert pályamunkásnak jelentettek be profi focistát, vagy mert a csapatbusz sofőrje a hivatalos papírok szerint két helyen volt egyszerre.

A tao-pénzek helyzetét bonyolítja a hirtelen jött válságban az, hogy nem közvetlen állami támogatásról van szó. Ez nem úgy működik, hogy az állam beszedi a pénzt a cégektől, és szétosztja a kluboknak, hanem a klubok beadnak pályázatokat a saját szövetségüknek, és a győztes pályázatokra keresnek támogatókat. Velük szerződést kötnek, majd a támogató cég felajánlja adója egy részét a klubnak. Ebből akár még jól is kijöhetnek a klubok, hiszen a már kiutalt pénzeket nem lehet csak úgy visszahívni, de az erre költhető keretet (az adókötelezettség 80 százaléka) megvághatja a kormány. Az igazán nagy kérdés viszont az lesz, hogy elhúzódik-e időben a válság. Ha a támogató cégeknek nem lesz nagy profitja, akkor nem is tudnak majd milyen társasági adóról lemondani a klubok javára.

2. Állami és önkormányzati támogatások

Az Mfor úgy számolt, hogy 2011 és 2018 között 791 milliárd forint ment a magyar labdarúgásba állami támogatásból és taóból, logikus tehát, hogy az állami pénz 500 milliárd forint fölötti összeget jelent. Persze ebben ugyanúgy benne vannak kisvárosi focipályák építési költségei, mint az NB I.-es kluboknak juttatott támogatás. Az FTC összes szakosztályának, köztük a focistáknak is például a legutóbbi lezárt költségvetési évben 17,6 milliárdot adott az állam, de néhány milliárdos tételek szinte minden élcsapatnál felbukkannak.

Vannak olyan klubok is, amelyeknél a tulajdonos maga adja a közpénzt: a Debrecennek az önkormányzat 25 százalékos tulajdonosa, a Paks 100 százalékos tulajdonosa az önkormányzat sportegyesülete, Miskolcon kisebbségi tulajdonos a város.

3. Szponzoroktól érkező közpénz

Sokkal nagyobb tétel néhány klubnál az, amennyit a szponzorok adnak, és ami hivatalosan piaci alapú támogatás, de sokszor valójában közpénz kerül a csapatokhoz így is. A Ferencváros szponzorai között például ott van a Főgáz és a Fővárosi Csatornázási Művek, az állami MVM évi 1,8 milliárdot ad a klub összes szakosztályának együtt. A Kispest támogatói között pedig ott szerepel a Honvédelmi Minisztérium is. A Mol Fehérvár esetében nem is nagyon kell magyarázni, hol az állami szál, elég ránézni a klub nevére – az olajcégben 15 százalékos tulajdonrésze van a magyar államnak. Ha az államnak most spórolnia kell, szűkösebb idők jöhetnek az állami tulajdonú cégeknél is. És akkor azokról az esetekről még nem is beszéltünk, amikor a NER egy-egy sikeres tagja szponzorálja a focit – a kormányközeli oligarchákhoz köthető cégek esetében ugyanis a bevétel jelentős része állami – vagy éppen az EU által finanszírozott – megrendelésekből adódik össze, ezeknek a sorsa egyelőre bizonytalan.

És mi lesz a stadionokkal?

„Ránk rohadnak a csodastadionok, ha nem öntik beléjük a közpénzt” – írtuk évekkel ezelőtt, és most eljöhet az idő, amikor tényleg nem marad pénz az arénák fenntartására. Pedig nem keveset kell rájuk költeni akkor sem, ha senki nem lép pályára: a nap ugyanúgy süti a gyepet, az eső ugyanúgy esik rá, a gépekre és a vezetékekre ugyanúgy rá kell nézni.

Az új Puskás Aréna üzemeltetésére például csak 2020-ra 1,87 milliárd forintot ad az állam. Egy átlagos NB I.-es csapatnak ennyit nem kell költenie a saját stadionjára, de évi félmilliárd forintot így is elvisz a fenntartása. A legtöbb csapatnál a jegyárbevételből jött a stadion bevételeinek legjobb esetben is tizede, ehhez jött némi pénz abból, ha konferenciákra, koncertekre, céges eseményekre, esküvőkre bérbe adták a stadiont, a maradékot pedig kipótolták végső soron közpénzből. Vagyis most a három bevételi forrásból kettőt teljesen lenullázott a járvány, maradt a közpénz.

• foci
• futball labdarúgás
• TAO-pénz