A pénz játéka?
A többszörös német bobvilágbajnok, Johannes Lochner, nem a sportolásból él, szülei villanyszerelő cégében dolgozik.
A Pekingben zajló téli olimpián interjút készített vele az ARD, ezt idézte fel a Der Spiegel.
Lochnernek muszáj dolgozni, mert bobozásból nem tud megélni, az olimpiára is azért megy, hogy elegendő szponzori pénzt gyűjtsön. Saját, sőt csapata edzőtáborozását is maga fizeti. Ha elront egy lecsúszást, akkor már automatikusan kiszámolja, hogy mennyibe fog kerülni.
Valójában nem profi, hiszen a profi sportoló meg tud élni a sportteljesítményéből. A futball, a kosárlabda vagy kézilabda világában ez szerényebb teljesítménnyel is lehetséges, a bob vagy a szánkó más kategória. Minden profi sport lényegében reklámipar, végső célja az áruk fogyasztására való késztetés. Nincs ez másként az olimpián sem, a béke, az olimpiai eszme és politikamentesség mellett, vagy helyett a pénz iránti elkötelezettség jelenik meg.
A Der Spiegel példaként említi, hogy a világ számos autokratikus államában rendeztek és rendeznek olimpiát. Nézzük meg Pekinget, ahol milliárdokból épült bobpálya hómentes lejtőre, egyszerhasználatos gigaberuházások születtek, miközben semmiféle kapcsolat nincs az országgal, a lakossággal. Diktatúra-show a javából.
