Az iskolás gyerekek jobban szeretnek kutyáknak felolvasni, mint nyugdíjasoknak
A harmadikos gyerekek kevésbé stresszesként élik meg a hangos olvasással töltött időt.
A norvég Agderi Egyetem egy friss kutatásában a speciálisan képzett kutyák szerepét vizsgálták az alsós oktatásban, ezen belül is az olvasástanulásban. A kutatók arra jutottak, hogy ha egy speciálisan kiképzett, direkt olvasássegítő kutyát alkalmaznak, a harmadikos gyerekek kevésbé stresszesként élik meg a hangos olvasással töltött időt, és jobban is koncentrálnak a szövegre, mint ha a kontrollcsoportként alkalmazott önkéntes nyugdíjasoknak olvasnának fel.
Az olvasássegítő kutyák (R.E.A.D., Reading Education Assistance Dogs) alkalmazását eddig is több kutatásban vizsgálták Japántól Portugáliáig (képzést is szerveznek nekik), de a kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány vezető szerzője, Andreas Reiner Jensen nem volt elégedett az eddigi magyarázatokkal. A legtöbb kutatásban úgy vélték, hogy a csökkenő stressz leginkább a kutyák társaságában felszabaduló oxitocinnak köszönhető, de Jensen szerint ennél többről van szó.
Jensen szerint az állatszeretet mellett az is fontos tényező, hogy a gyerekek bíznak a kutyában: épp eléggé megszokták már, hogy a kutya az ember társa, de mégsem annyira emberi, hogy ez zavaró legyen. Az is fontos, hogy a kutya nem érti, hogy mit olvas a gyerek, mégis interakcióba lehet vele lépni: figyel a mozgásra és a hangra is, sőt, a felolvasás végén még pacsit is ad (a kísérletben az órák ezzel zárultak).
Az önmagában viszont még nem elég, hogy a kutya nem érti a történetet: a gyerekek csak akkor mutattak jobb eredményeket a kutyás felolvasásokon, ha úgy tettek, mint ha az állat értené is a mesét, ha ez a játék kimaradt a tanórákból, nem figyeltek meg különösebb különbséget aközött, hogy embernek vagy kutyának olvasnak-e fel.
Illmi Willbergh, a tanulmány társszerzője szerint az is fontos, hogy a foglalkozásokat az iskolában tartották, így a gyerekek tudták, hogy mit várnak tőlük, és belementek abba, hogy úgy tegyenek, mint ha a kutya értené, amit olvasnak neki. Willbergh szerint a terápiás és segítő állatokon túl a kísérletnek egy általánosabb tanulsága is van: azzal, ha az oktatásba az emberen kívül más állatokat is bevonnak, csökkenteni lehet az ember és a természet közötti különbséget, erre pedig a kutyatanár kiválóan alkalmas.
A kísérletben összesen 14 norvég kisiskolás, egy nyugdíjas és egy Bitzer nevű pudli vett részt, a kutatók összesen 224 negyedórás foglalkozás felvételeit elemezték, ezek közül a gyerekek 112 alkalommal boldogították a kutyát a mesével, a többin a nyugdíjas önkéntesnek olvastak fel.
