Legutóbb a Verona ultrái kezdték ki Mario Balotellit, és bár az arrogánsan nyilatkozó vezérszurkolót 2030-ig kitiltották, az olasz belpolitikai helyzet táptalajt nyújt a kisebbségben lévő gyűlölködőknek, hogy egyre nagyobb hangerővel vegzálják a játékosokat.

2013. január: Kevin-Prince Boateng, a Milan ghánai középpályása csapata Pro Patria elleni felkészülési meccsén megunja a lelátóról érkező rasszista bekiabálásokat, és az első félidő közepén az őt szidalmazó csőcselék közé bikázza a labdát, majd levonul a pályáról. A meccset nem is folytatják, és később kiderül, hogy Boateng mellett például a holland Urby Emanuelsonnak is jutott bőven a gyalázatos bekiabálásokból.

 

2017. május: Sulley Muntari, a Pescara ghánai középpályása jelzi a játékvezetőnek, hogy félbe kellene szakítania a meccset a Cagliari-drukkerek rasszista megnyilvánulásai miatt. Az egyre vehemensebben reklamáló Muntari sárga lapot kap, majd úgy dönt, levonul a pályáról, mire megkapja a kiállítást érő második sárga lapot, és egy meccsre eltiltják.

2018. december: Büszke vagyok a bőröm színére. Arra is, hogy szenegáli, hogy francia, hogy nápolyi és hogy ember vagyok – írta a Twitter-oldalán Kalidou Koulibaly, a Napoli védője, akit kipécéztek maguknak az Internazionale szurkolói. A rasszista bekiabálások kellően kizökkentik a védőt, végül kiállítják, az Inter pedig emberelőnyben a hosszabbításban megnyeri a meccset. Az olasz szövetség két zárt kapus meccsel bünteti az Intert.

2019. május: Moise Keant, a Juventus fiatal csatárát folyamatos huhogással inzultálják a Cagliari szurkolói, amire ő úgy válaszol, hogy gólja után kitárt karokkal megáll az ellenfél szurkolói előtt. A Cagliari-tábor viselkedésénél is nagyobb vihart kavar, hogy csapattársa, Leonardo Bonucci szerint Kean is felelős a történtekért, mert nem kellett volna a szurkolókat provokálnia a gólörömmel.

2019. november: Mario Balotelli, a Brescia olasz válogatott csatára idegesen a nézőtérre lövi a labdát, majd jelzi, a maga részéről befejezte a meccset, miután a Hellas Verona szurkolói huhogni kezdenek minden labdaérintésénél. Végül társai győzködésére mégis befejezi a mérkőzést, ő lövi csapata egyetlen gólját.

Az eset után Luca Castellini, a veronai ultrák vezetője azt nyilatkozza, a ghánai szülőktől származó Balotelli soha nem lesz igazi olasz a szemükben, és a kopasz, hosszú hajú, vagy épp színes bőrű focisták inzultálása a helyi folklór része.

Az olasz futball sok sebből vérzett az elmúlt években, a stadionok többsége lerobbant állapotban volt, a nézőszám folyamatosan csökkent, miközben a klubok egyre kevésbé voltak versenyképesek a nemzetközi porondon (az Inter 2010-es BL-győzelme óta a Juventus kétszer is döntőbe jutott, de mindkettőt elbukta), de úgy tűnik, a pályákon tapasztalható rasszizmus ezeknél is égetőbb probléma.

„Két része bontanám ezt a témát. Egyfelől az olasz szövetség nagyon komolyan veszi a rasszizmus elleni fellépést, amit nagyon helyesen is tesz. Emlékezhetünk, amikor néhány éve a Bologna és az Inter a korábban mindkét csapatnál dolgozó, 1944-ben Auschwitzban meghalt Weisz Árpád arcképével díszített, mondj nemet a rasszizmusra feliratú pólóban lépett pályára.

Másfelől valóban létezik egy kisebbség, amelynek mostanság sokkal erősebben halljuk a hangját, pedig egyáltalán nem jellemző, hogy az olasz társadalom vagy a futballközeg rasszista lenne – nyilatkozta lapunknak Andreides Gábor történész, akinek fő kutatási területe Olaszország 20. századi története, és aki maga is kötődik az olasz futballhoz, mivel szenvedélyes rajongója az AS Romának.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy Olaszország mindig is az ultramozgalom fellegvára volt, ahol a vezérszurkolóknak néha egészen komoly befolyásuk van a klubon belül, néhány hónapja például a Juventus szurkolótáborának vezetői zsarolták meg a vezetőséget, hogy rasszista dalokat fognak énekelni mérkőzések alatt, ha nem kapnak extra jegyeket. Az ügyben összesen 12 drukkert tartóztattak le, a vádemelésben bűnszervezetben elkövetett zsarolás, erőszak és pénzmosás szerepel.

Az ultralét egyik fontos kitétele, hogy a szurkolóknak folyamatosan éreztetniük kell a külvilággal, hogy jelen vannak, számolni kell velük, ebbe pedig sok minden belefér, adott esetben a provokáció is. Ilyen, amikor Benito Mussolini kedvenc csapatának, a Laziónak a szurkolói Milánóban masírozva molinóval tisztelegnek a Duce emléke előtt, vagy amikor a holokausztáldozat Anna Frankot Roma-mezben ábrázolták – és ilyen a már említett Castellini-nyilatkozat is.

A veronai ultrák vezére azt mondta, mindenki nyugodjon meg, meg fogja úszni a Balotelli-ügyet, ehhez képest a klub kőkeményen példát statuált, 2030-ig kitiltotta a stadionból.

Castellini szavai már-már bicskanyitogató magabiztosságról árulkodtak, azt az érzést keltve, mintha ő az ultrák vezetőjeként egy mindenek fölött álló hatalomnak számítana, akin a hatóságok úgysem találnak fogást.

Ha már a provokációt említettük, nehezen lehetett másképp értelmezni az Inter szurkolótáborának közleményét, amelyet a klub nyáron megszerzett csatárának, Romelu Lukakunak címeztek, akit a rasszizmus terén visszaesőnek számító Cagliari-tábor pocskondiázott ocsmány stílusban.

„Nem vagyunk rasszisták, és a Cagliari szurkolói sem azok. Meg kell értened, hogy az olasz stadionokban a saját csapatukat buzdítják a szurkolók, és ugyanígy a másik csapat ellen szurkolnak – nem rasszizmusból, csak azért, hogy segítség a sajátjaikat. Kérünk téged, erre a viselkedésre tekints úgy, hogy tisztelnek téged, félnek tőled, a góloktól, amiket lősz a csapatuknak. Nem azért támadnak, mert utálnának vagy mert rasszisták” – állt a közleményben, amelynek az volt a konklúziója, hogy a huhogás nem egyenlő a rasszizmussal.

A Football Italia nevű oldal egyik szerkesztője, Suzy Campanele fontos dolgot világított meg, amikor azt írta, bár végtelenül büszke az olaszságára, de kénytelen elismerni, hogy az ország évtizedekre van elmaradva más országoktól a rasszizmus kezelésében.

Campanele szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy az emberek nem ismerik fel a határokat, hogy mi az, ami már nem fér bele, és amivel megsértenek másokat.

Az olaszok fejében annyira halvány ez a határvonal, hogy a legnépszerűbb tévéshow-ban visszatérő kabarészám, hogy a házigazda felkap egy kínai kalapot, majd vágott szemet imitálva kamu kínai nyelven hablatyol.

Néhány hete egy Roma-drukker saját csapatának játékosát, a brazil Juan Jesust titulálta csimpánznak egy Instagram-üzenetben, majd amikor egy újságíró erről kérdezte, megerősítette, hogy szerinte Jesusnak állatkertben lenne a helye, de ebben semmi rasszista nincs – hozott egy újabb példát Campanele.

Nemcsak a lelátón van baj a fejekben, hanem a klubházban is, hiszen Claudio Lotito, a Lazio elnöke nem értette, miért kötöttek bele abba a mondatába, amikor azt fejtegette, hogy az ultráik nemcsak a fekete bőrű focistákat inzultálták, hanem azokat is, akiknek normál színű a bőre.

De Veronában is odatették magukat, az edző, Ivan Juric, valamint az elnök, Maurizio Setti is azt harsogta, hogy a szurkolóik be lettek sározva, hiszen senki nem huhogott Balotellinek, a város egyik elöljárója, Andrea Bacciga pedig egyenesen odáig ment, hogy bíróság elé citálná a játékost, amiért rossz hírét keltette Veronának. Miközben videofelvétel is készült arról, hogy az egyik szektorban megy a huhogás, amikor Balotelli labdához ér.

Andreides Gábor fontos részletre hívta fel a figyelmet a Balotelli-esettel kapcsolatban: az arrogánsan nyilatkozó, majd aztán pofára eső Castellini ugyanis a Forza Nuova nevű szélsőjobboldali párt tagja.

Épeszű olasz biztos, hogy nem mond ilyet, mint amiket tőle hallhattunk. Ha a szomszéd szektorban egy, a gyerekével a meccsre menő, középosztálybeli drukker hallotta volna, amiket mond, garantáltan szólt volna, hogy fejezze be. Castellini nyilatkozata egyben politikai megnyilvánulás is volt, ez is befolyásolta azt, amit mondott és amilyen hangerővel mondta – magyarázta Andreides.

A történész szerint az olasz belpolitikában tapasztalható bizonytalan helyzet, illetve az olasz jobboldal erős embere, Matteo Salvini-féle idegenellenes retorika is masszívan szerepet játszik abban, hogy az amúgy is a feltűnést hajszoló ultrák felbátorodtak és magabiztosabban próbálkoznak.

A probléma nem csak az olaszoknál jelent gondot, ezt láthattuk nemrég az Eb-selejtezőkön is, a bolgár szurkolók huhogása miatt a játékvezető többször is megállította a játékot az Anglia elleni mérkőzésen, és az ügy végül a helyi futballelnök vesztét okozta.

„Hogy van-e különbség a bolgár és az olasz drukkerek rasszizmusa között? Nem hiszem, a Salvini-jelenségnek van akkora elérése, hogy odáig is elhallatszik. A politikai helyzet pedig alkalmas arra, hogy felerősítse azoknak a szurkolói csoportoknak a hangját, amelyeknek eddig nem tudtunk a jelenlétéről vagy csak nem vettük figyelembe. Nagyon észnél kell leni, mert hiába érzi a szurkolók nagy része a magáénak a »Mondj nemet a rasszizmusra!« szlogent, ha a kisebbség jelen pillanatban túlkiabálja őket. Olaszországban most a közeg táptalajt biztosít a Castellini-féléknek, hogy előálljanak a mondandójukkal, és valószínűleg mi is érzékenyebbek vagyunk ezekre a témákra, hiszen egy ideje már napirenden vannak” – mondta Andreides.

Keménykedhet a szövetség, büntethetnek a klubok, de hogy rövidtávon nem lesz megoldás erre a helyzetre, az a már idézett, Lukakunak címzett szurkolói állásfoglalásból és a Koulibaly-esetből tűnik a legegyértelműbbnek.

Ők úgy fogják fel, hogy a cél szentesíti az eszközt, és ha egy ultra azt látja, hogy az ellenfél egyik legjobbját ki tudják annyira zökkenti, hogy az elveszítse a fejét, és ezáltal a meccset is sikerül megnyerni, akkor nincs zz a szektorbezárás és kitiltás, ami eltántorítja őket attól, hogy legközelebb is megpróbálják.

Marad a zárt kapu, de az meg a futball halála, elvégre mindig azt halljuk, hogy a játék a szurkolókért van. Igaz, üres stadionban még egy meccset sem kellett rasszista barmok miatt félbeszakítani.

• futball
• rasszizmus
• Olaszország