Gábor György–Sükösd Miklós: Egyetemi autonómia vagy pártállami alapítványok?
A tudományos szabadság régi, az egyetemi testületek és tagjainak szabadságjogát rögzítő jogi kifejezés.
Az egyetemes tudást kereső oktatási és tudományos intézmények (egyetemek, azaz universitasok) azért válhattak a nyugat-európai fejlődés motorjává, mert oktatási és tudományos autonómiára épültek. Az egyetemi autonómia évszázadai adtak teret a tanszabadság és az oktatási szabadság kiteljesedésének, amely aztán a nyugati világ példátlan bölcsészeti, természetttudományos és technikai fejlődéséhez vezetett. A nyugati világ a 12. századtól ezért hagyhatta állva az addig tudományos tekintetben nála fejlettebbnek mondható, de minimum vele azonos nívón létező muszlim világ tudományosságát.
Amikor az egyetemi autonómiát a középkorban sérteni próbálta egy-egy világi vagy egyházi hatóság, a beavatkozást kivétel nélkül hangos botrány követte: kivonulás, sztrájk, más városba való áttelepülés (ami az eredeti városi hatóságot komoly bevételi forrástól fosztotta meg) és így tovább. Az egyetemi autonómia, minden sikeres tudományos tevékenység és oktatási forma alapfeltétele Európában a középkortól kezdve meghatározó és irányadó maradt.
A tudományos szabadság (libertas scholastica vagy libertas scholarium) régi, az egyetemi testületek és tagjainak szabadságjogát rögzítő jogi kifejezés. Olyan jogi privilégiumokra utal, amelyek az egyetem teljes önállóságát hivatottak biztosítani. Az első, egyházi fenntartású egyetemeken az autonómia-törekvéseket a pápai hatalom nem csak a világi, városi hatalmakkal szemben védte és óvta, hanem még a helyi püspökökkel és azok képviselőivel, a kancellárokkal szemben is. Az egyetemek rendelkeztek a testületi ellenállási joggal, amely súlyosabb esetekben az oktatás felfüggesztését, vagy a városból való kivonulást jelentette. Sokat elárul, hogy a francia hatóságokkal, magával a királyi rendőrséggel megesett súlyos konfliktust követően a párizsi egyetemi tanárokat és hallgatókat éppen a „szabadság és nyugalom” (libertas et tranquillitas) jelszavával és garanciájával igyekszik Angliába csalogatni III. Henrik angol király már a 13. században.
Mai európai egyetemeink erre a történelmileg megalapozott autonómiára épülő tudományos szabadság otthonai. Közel ezer évbe telt, mire ide jutottunk. / Erről többet olvashatnak 444.hu-n /
