Rengetegen váltak hirtelen szakértőjévé a rövidpályás gyorskorcsolyázásnak, gondolhatja bárki, aki tett egy kört a közösségi média felületein hétfő délután: mindenkinek megvan a véleménye Liu Shaolin Sándorék pekingi döntőjéről. A magyar korcsolyázó nagyjából három percig gondolhatta magát egyéni olimpiai bajnoknak, a bírói kar ugyanis – bár ő ért célba elsőként – kizárta. Megkérdeztünk egy szakértőt arról, hogy a felháborodás vagy a Liunak felmutatott sárga lap-e a jogos.

„Nem mondanám, hogy meg vagyok lepve, hiszen olyan még nem fordult elő a történelemben, hogy megmásították volna a jégen született döntést” – mondta Bánhidi Ákos, a magyar rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott edzője és menedzsere azután, hogy elutasították a magyar csapat óvását a pekingi téli olimpián. A magyarok a férfiak 1000 méteres számának hétfői döntőjében hozott bírói döntésekkel nem értettek egyet, amelyek nyomán az elsőként célba ért Liu Shaolin Sándort sárga lappal kizárták, így Zsen Ce-vej lett az olimpiai bajnok. Az ezüstérmet Li Ven-lung, a bronzot pedig az eredetileg negyedik helyen befutó fiatalabb Liu testvér, Shaoang nyakába akasztották.

Bánhidi korábban azt nyilatkozta, hogy az óvásban egyes szituációkra külön is „rárepültek”, de általánosságban is vitatták a történteket. Kiemelte például, hogy az első rajt után (a döntőt először négy kör után visszafújták, mivel az egyik versenyző törött pengéjének darabjai a jégre kerültek) az egyik kínai versenyző „kifejezetten arra utazott, hogy Sanyit kipiszkálja a futamból, többször szabálytalankodott ellene”, mégis pályán maradhatott az újraindításnál. Arról is beszélt, hogy Liu Shaolin Sándor nyakából gyakorlatilag levették az aranyérmet, s ezzel nyilván arra a két büntetésre utalt, amelyek együtt már sárga lapot, vagyis azonnali kizárást eredményeztek.

Az óvást elutasító közleményből az derül ki, hogy a Nemzetközi Korcsolyázó-szövetség (ISU) szabályzata szerint a bírók vagy a starter kizárásról szóló, a jégen meghozott döntése ellen – ha azt a versenyszabályok megsértése miatt szabták ki – nem is lehet óvni. Erre csak akkor van lehetőség, ha a büntetés helytelen adatfeldolgozás miatt született. Ennek ellenére a vezetőbíró a videóbíróval közösen visszanézte az incidenseket, és tartja magát az eredeti döntéséhez.

Külön kitértek arra a két momentumra, amelyek miatt Liu Shaolin Sándort megbüntették. Mint írták, a magyar korcsolyázó egy alkalommal úgy előzött az egyenesben, hogy nem ért idejében egyenlő pozícióba az ellenfelével, Zsen Ce-vejjel, így nem az övé lett volna az elsőbbség a kanyarba való beérkezéskor. A befutónál pedig azt emelték ki, hogy Liu kétszer is a kezével akadályozta a másik versenyzőt.

Az egyes szituációk tisztázása érdekében megkerestünk egy magyar short track szakembert, Dénes Veronikát, aki korábban versenyzőként, jelenleg pedig nemzetközi bíróként érdekelt a sportágban, amelynek olimpiai versenyeit a televízióban követte. Szerinte a bírói kar bevállalós döntést hozott, amikor utólag elvette a pályán kiharcolt olimpiai bajnoki címet Liu Shaolin Sándortól, de hangsúlyozta: a tévé képernyőjéről, úgy, hogy az egyes szituációkat csak egy-két alkalommal és kevés kameraállásból mutatják, nem lehet valamennyit egyértelműen megítélni.

Úgy véli, helyes döntés volt megállítani a finálét, amikor felfedezték a pályán a balesetveszélyes pengedarabokat, és Bánhidival is egyetért: „Egyértelműen látszott: a kínaiak beáldoztak egy embert annak érdekében, hogy a két magyar ne tudjon összedolgozni.” A gond az, hogy ezt bírói eszközökkel manapság már nem lehet szankcionálni. „Korábban létezett olyan szabály, amelynek alapján, ha a bíró úgy ítélte meg, hogy látványosan együttműködik két korcsolyázó, kizárhatta őket. Ezt azonban már eltörölték” – magyarázta.

Az előzésről, amely miatt Liu Shaolin Sándort megbüntették, azt mondta: a közvetítésben az látszott, hogy amikor a magyar versenyző megpróbált visszatérni a belső ívről véghezvitt manőver után a külső ívre, kicsit összeütközött az ellenfelével. „Ilyenkor a bírák egyrészt azt figyelik, hogy ki van előrébb az előzésnél, hiszen mindig annak van joga megvédeni a pozícióját, aki elöl halad. Kizárni ilyen helyzetben akkor szoktak valakit, ha úgy ítélik meg, hogy soha nem, vagy csak túl későn érkezett egyenlő pozícióba az előzöttel. Azt is nézik, hogy aki éppen előz, belül van-e a pályát belülről határoló kék vonalon. Amennyiben igen, akkor kontakt nélkül kell visszatérnie a „külső” ívre. Ez sajnos kétségtelenül nem sikerült Shaolinnak.”

Ez az a szituáció, amelyet a versenybíró szerint még sok-sok nézetből meg kellene vizsgálni, mert a tévében csak annak a kamerának a képét mutatták, amelyik oldalról követte a versenyt. „Az egyenes végén is van kamera, az szemből mutatja a korcsolyázókat. Azon valószínűleg jobban lehetne látni, hogy mekkorát mozdult a kínai versenyző befelé és Shaolin kifelé” – magyarázta, hozzátéve: „hiába nem kontaktsport a gyorskorcsolya, tudjuk, hogy nem lehet minden kontaktot büntetni, hiszen azzal megölnénk a sportág izgalmas, lényegi részét.”

Arról is beszélt, hogy az ilyen szituációk megítélése nagyon nehéz, elsősorban a bírók tapasztalatán múlik, hogy tudják, mi az, ami még megengedhető és mi az, ami már nem fér bele. A közvetítés képei alapján ő úgy látta, hogy Liué nem volt annyira durva megmozdulás, már csak azért sem, mert az ellenfele nem igazán billent ki az egyensúlyából és sebességet sem vesztett, a büntetés azonban megadható volt.

Az sem volt szerinte egyértelmű, hogy a beérkezésnél miért Liu Shaolin Sándort hozták ki bűnösként. „Ott arm block szabálytalanságot állapítottak meg, ez azt jelenti, hogy a versenyző beteszi a kezét a másik elé, vagy még hátra is tolja. Ez sokszor előfordul a befutónál, főleg, ha nagyon szorosra sikerül. A felvételek tanúsága szerint Shaolin keze is ott volt az ellenfelén, de az meg mindkét kezével húzta vissza őt a vállánál fogva, végül el is lökte. Itt alkalmazható lett volna a megosztott felelősség elve is. Ilyenkor a bírók úgy ítélik meg, hogy mindkét versenyző sáros, ezért vagy mindkettőt kizárják, vagy egyiket sem. Ha itt nem Shaolin felelősségét állapítják meg, nem kap sárga lapot, persze akkor sem lett volna aranyérmes.”

A versenybíró még egy, Liu Shaoanggal szemben elkövetett szabálytalanságra is felhívta a figyelmet. Az ifjabbik Liu hat körrel a verseny vége előtt az utolsó helyen haladt, de támadást indított, és bekerült a két hátrébb korcsolyázó kínai versenyző közé. Az egyikük pedig mintha meglökte volna. „Elég tisztán látszódott, hogy mozdul a kínai keze, az, ahogy Shaoang csípőjére támaszt, aki ezután hirtelen sebességet és ívet is vesztett. Egyértelmű volt, hogy ott valami nincs rendjén, nem is értem, hogy ez miért nem került terítékre” – magyarázta.

Döntések nem csak a jégen születnek a short trackben: a jégen középen korcsolyázó vezetőbíró és a két kanyarbíró munkáját egy külön szobában, a pályától távol dolgozó videóbíró is segíti. Mindannyian headseten keresztül kommunikálnak egymással. „Amikor a jégen valaki visszanézésre érdemes szituációt lát, azt mondja, „mark”. Ilyenkor a videóbíró lenyomja a megfelelő gombot, a rendszer pedig megjegyzi az adott momentumot. A futam után a videóbíró vissza tudja nézni az összes megjelölt pillanatot, és már csak azokat prezentálja a vezetőbírónak, amelyekről úgy gondolja, hogy visszanézésre érdemesek. Tehát előfordulhat, hogy valamelyik bírótól elhangzik, hogy „mark”, a helyzet végül mégsem kerül a végső döntést meghozó vezetőbíró elé.”

Bánhidi már az óvás hétfői bejelentésekor sem reménykedett abban, hogy a bírák megváltoztatják a döntésüket, azt mondta, presztízskérdés az óvás, azért lépték meg, hogy az érintettek „érezzék a törődést”. Azután, hogy kézhez kapta az elutasítást, úgy fogalmazott: „Értem, miért határoztak így, hiszen, ha megtennék, elindulna a lavina, és jönnének sorban az óvások, ám azt a döntéshozóknak is meg kell érteniük, hogy ebben az esetben nekünk óvni kellett – védeni kellett a versenyzőinket, az általunk vélt igazságot, jelezni kellett, hogy szerintünk nem ez a helyes döntés. Így talán később, hasonlóan nehéz szituációban majd eszükbe jut, hogy ez a csapat a végsőkig harcol az igazságért és a versenyzőiért.”

Az általunk megkérdezett bíró erről azt mondta, ő sem találkozott még olyan esettel, amikor a jégen hozott döntést óvás hatására megváltoztatták volna. „Ha valaki mégis megtenné, onnantól kezdve nem tudna hitelesen dolgozni tovább.”

• téli olimpia
• gyorskorcsolya
• Liu Shaolin Sándor