Az érdeklődő bármikor megnézheti a statisztikákat, a keletázsiai alap (vagyis nem felsőfokú) oktatási rendszerek mindegyike remekül teljesít. Tudnak-e valamit amit mi nem? Milyen szerepe van az alapoktatásnak a keletázsiai országok gazdasági sikereiben? Szabad-e, kell-e összekötni az oktatáspolitikát, a tantervet, a tanítási módszereket a gazdasági növekedés célkitűzéseivel?

Az oktatás szakértői gyakran mondják hogy tartósan nem tud fennmaradni olyan oktatási rendszer, ami nem a mindenkori gazdasági és társadalompolitikai célok megvalósítására képes diákokat oktat.

Célja-e az oktatási rendszernek a megbízható, pontosan és hatékonyan dolgozó munkavállaló “kibocsátása” az iskolapadból?

Az európai országok oktatási rendszereivel kapcsolatban ez a kérdés nem így merül fel, mert a keletázsiai országok mindegyikéhez képest korábban fejlődtek gazdaságilag és társadalmi tekintetben.

Egy kiváló angol oktatási szakértő szerint ennek sajnos egyik nem kívánt következménye, hogy a finn, oktatási rendszert kivéve, az EU tagállamok többsége még mindig a másfél évszázaddal korábbi pedagógiai módszereket használja, s talán emiatt is lényegesen elmarad a keletázsiai oktatási rendszerek eredményességétől.

Átvették a nyugattól azt, ami kellett

A keletázsiai, ma már világgazdasági vezető szerepet játszó országok mindegyike, Japán, Dél-Korea, Tajvan és Szingapúr természetesen sokat tanult az európai és az északamerikai oktatási rendszerek mindegyikétől.
E tanulás azonban szelektív volt, vagyis csak olyan elemeket vett át mindegyik keletázsiai ország oktatásügyi minisztériuma, amelyek nem kérdőjelezték meg a hazai fennálló politikai rendszert, és rugalmasan lehetett ezeket illeszteni a már meglevő saját oktatásihagyományaikhoz. Van néhány jellemzője mindegyik ország oktatásának, amely közös. (Ez a cikk nem tér ki a kínai oktatási rendszer sajátosságaira, mert annak mindössze két évtized óta tartó expanzív és intenzív fejlődése más eset.)

A tantárgyi oktatás és a fennálló mindennapi társadalmi érintkezés elvárás minden iskolában a négy országban. A kettő közötti arány egyik véglete a szocializáció javára Japán, a szakmai, vagyis tantárgyi arány túlsúlya pedig Szingapúrra jellemző az elmúlt két évtized reformjainak köszönhetően.

A tantárgyak, vagyis az alapismeretek elsajátításának legfontosabbja az írni és olvasni tudás.

A latin betűkből és arab számokból álló írásrendszer rendkívül egyszerű.

Ezzel szemben a kínai irásjelrendszerből származó keletázsiai írásrendszerek mindegyike a mienknél lényegesen bonyolultabb, vagyis írni és olvasni nem két év alatt tanulnak meg a diákok.

Ez természetesen lassítja a diákok kognitív fejlődését, azaz később válnak-euópai diákokkal történő összehasonlításban- felnőtté.

Ez azonban semmit nem változtat azon, hogy kivétel nélkül mindegyik ország oktatási rendszere a gazdaság elérendő céljaival kell hogy harmonizáljon.

A szingapúri oktatási csoda

Szingapúr oktatási sikere az utóbbi néhány évben csak Finnország oktatási rendszerének eredményességével vethető össze.

A két ország diákjainak PISA eredményei csaknem azonosak, a világon a legmagasabbak.

Ez azért is meglepő, mert Szingapúrban folyamatos, elsősorban a kínai bevándorlás, de ez nemhogy rontaná a tanulók eredményeit hanem javítja. Finnországban ezzel ellenkező folyamat zajlik: az utóbbi öt évben az országba bevándorló szülők gyerekei lényegesen rosszabbul teljesítenek a teljesen ingyenes oktatási rendszer bármely iskolájában, mint a hazaiak.

Szingapúr városállam. Eredetileg 1819-től a brit gyarmatbirodalom egyik fontos kereskedelmi központja volt. A második világháború éveiben a japán gyarmatbirodalom része lett. 1965-ben nyerte el teljes függetlenségét Malajziától. Négy és fél milliós népességének kétharmada kínai, 15 százaléka maláj és hét és fél százaléka indiai. A városállam ezért többnyelvű és többféle vallási hovatartozású lakossággal büszkélkedhet.

Szingapúr a világ legmagasabb egy főre eső nemzeti termékével, a régióban egyedülálló AAA hitelbesorolással, a világ egyik legnagyobb arany-és devizatartalékával rendelkező hely. Nyersanyagai nincsenek, a víz korlátozott mennyiségű, s emiatt valamint földrajzi fekvését tőkeként használva, közvetítő kereskedelemmel, importtermékek további feldolgozásával és re-exportjával éri el kiemelkedő eredményeit. Megművelhető földterülete kicsi, így a világ egyik élenjáró biotechnológiai agrárszektorát építette ki.

Bár a világ legdrágább “országa”, adókedvezményekkel éri el a külföldi beruházások állandó emelkedését s a felhalmozott nettó vagyonának köszönhetően rendkívül dinamikusan bővülő működőtőke exportja van. Szingapúr egészségügyi rendszere az orvostechnológiának és a gyógyítás legkorszerűbb módszereinek köszönhetően szintén világhírűek.

A szingapúri oktatási rendszer két alapelve a gazdasági növekedés és a társadalmi összetartás kialakítása az iskolába járó gyerekeknél. Szingapúr nemzettudatát többek között az oktatás alapelveinek köszönhetően alapozta meg.

A mai kiemelkedően magas színvonalú oktatási rendszerét fokozatosan alakította ki az oktatásügyi kormányzat.

Mivel legalább három etnikum, és állandó bevándorlás jellemzi a városállamot, a múlt század hatvanas éveitől a két legfontosabb intézkedés a sokféle etnikumú tanulók elkülönítés-mentes tanítása valamint az általános iskolai kötelező kétnyelvűség volt.

A szingapúri iskolarendszer kezdetben kizárólag államilag fenntartott, állampolgárai számára ingyenes alapoktatást vezetett be.

A még állampolgárságot nem kapott szülők gyerekei oktatásáért ma is fizetni kell, s ez viszonylag drága. Az iskolakötelezettség elmulasztása büntetőjogi következményekkel jár a szülőkre nézve.

Az általános iskola 6 évig, a középiskola 4 vagy 5 évig tart, attól függően, hogy melyik iskolába jár a tanuló.

Ma már a korábbiakhoz képest kevesebb államilag fenntartott iskola van, vannak egyházi és világi, valamint alapítványi magániskolák is. Az összes iskolában az oktatás angolul folyik, miközben kínai, maláj és tamil nyelven beszél a diákok többsége, etnikai hovatartozásától függően.

A múlt század nyolcvanas éveitől a kormányzat mennyiségi követelmények helyett áttért a minőségi követelmények szerinti oktatásra.

Ennek keretében jött létre a Tananyagfejlesztő Kutató Intézet, s néhány évvel később a rendkívüli tehetségek külön oktatási programja.

Közben a kormányzat fokozatosan csökkentette az iskolák állami függőségét.

1997-től, amikor Szingapúr már gazdasági és pénzügyi tekintetben a világelsők közé került, az oktatásügyi minisztérium új alapelve a “Gondolkodó isklarendszer, tanuló nemzet” alapelvének megfelelő intézményeket hozott látre. Ez többek között az iskolák rangsorát is jelentette, a diákok hazai és nemzetközi eredményeit alapul véve. 2000 óta minden gyerek minimum 6 maximum 10 évig jár iskolába a városállamban.

Egy valódi szingapúri diák ezt tudja

Mindez azonban kevés ahhoz hogy akár Finnországban, akár Közép-Európa bármely országában magunk elé tudjunk képzelni egy Szingapúr általános-, majd középiskolájában végzett diákot, akit felvettek hazája valamelyik egyetemére és a világ bármely, nemzetközileg elismert egyetemén is eltölt legalább egy évet egy csereprogram keretében.

Egy ma húsz éves szingapúri diák anyanyelvén kívül legalább két nyelven beszél.

PISA eredményei kiemelkedőek, jeles tanuló, elemző és kritikai képességei bizonyítottan, vagyis nemzetközi értelemben, ragyogóak.

A japán egyetemek legjobbjaiban egy évet tanuló szingapúri egyetemisták 25 ország diákjaival történő összehasonlításban mindig a három legjobb között vannak. E három ország legjobb diákjai között nem szerepelnek japán diákok.

Mivel már az általános iskolában kötelező oktatási és tanulási nyelv az angol, az otthoni anyanyelv és környezetben élők többnyelvűsége nyilván komoly hatással van a gyerekek kognitív fejlődésére, még akkor is, ha mindezt némileg lassítja anyanyelvük (kínai, maláj vagy tamil) írásos elsajátítása.

Mindehhez hozzájárul a szingapúri, úgynevezett “árnyékoktatási” rendszer, ami a különórák, az iskolai kötelező tananyagon felüli felkészítést végző nagyon drága esti, illetve tanítási szünetekben működő magániskolák hálózata.

A verseny világos, mindenki számára ismert követelményei a szingapúri oktatásai rendszer egészét a világ egyik legmagasabb színvonalúvá fejlesztett oktatási rendszerévé tették.

A világon a harmadik legkevésbé korrupt ország, lakóinak 91 százaléka lakástulajdonos, de az egy rövid időre a városállamba látogató számára is feltűnő, hogy mindenütt rend, tisztaság, fegyelmezettség uralja a hétköznapokat.

A lakóközösségeken belüli egymás ellenőrzése épp úgy természetes a városállam lakói között, mint a heti illetve havi hatósági ellenőrzés.

Másként fogalmazva poltiikai demokrácia európai változatai helyett egy gazdasági demokrácia jött létre Szingapúrban, melynek működőképességét az első két évtizedben az autoriter, egypártrendszerben működő szisztéma garantálta. Ma már ez sok tekintetben lazult, de az oktatási rendszer alapelvei minőségi tekintetben változatlanok: nemzetközileg versenyképes, kreatív, a tudást tőkeként használni tudó állampolgárok nevelése és oktatása.

Lojalitás, a tudás mindenek feletti tisztelete és megbecsülése, szigorú mindenki számára azonos versenyfeltételek az oktatásban, s az érettségizett diákok mindegyike vallási, etnikai származástól függetlenül a legfontosabb értéket a szingapúri állampolgárságban látja.

A városállam kormányzata az évi kiadások 20-21 százalékát költi alapoktatásra.

• oktatás
• iskola
• tanulmány