Nagy Ábel öt éve Norvégiában kézilabdázik, de az ottani mentalitás annyira magával ragadta, hogy esze ágában sincs hazajönni. Itthon ifjúsági bajnok volt a Tatabányával, szerepelt a B válogatottban és állítólag az akkori szövetségi kapitány, Ljubomir Vranjes is figyelte, a januári Eb-menetelést mégis televízió előtt ülve szurkolta végig. A norvég szövetségnél és a Larvik női csapatánál erőnléti edzőként is dolgozik, és állítja, ezen a téren évekkel lemaradtunk az európai elittől.

Sokáig emlékezetes lesz még a szurkolók számára a 2020-as férfi kézilabda Európa-bajnokság, amelyen a megfiatalított magyar válogatott nem csupán nagyszerűen helyt állt, de az utolsó pillanatig versenyben volt az elődöntőért és az olimpiai selejtezőért.

A posztokat tekintve talán szélen voltunk a vártnál gyengébbek, bár az is lehet, csak elkényeztettek bennünket az elmúlt 20-25 évben, hiszen generációkkal korábban még olyan klasszisaink voltak, mint Pásztor István, Iváncsik Gergő vagy Iváncsik Tamás.

Miközben irigykedve néztük a szuperkézilabdát játszó (ám végül csak bronzérmet szerző) norvégokat, eszünkbe jutott, hogy van egy légiósunk, Nagy Ábel, aki évek óta Norvégiában játszik, és akiről még Ljubomir Vranjes is azt mondta másfél éve, hogy a jövő embere lehet.

A több játéklehetőség miatt váltott

Nagy a Tatabányában kezdett el kézilabdázni – nem véletlen, hiszen édesapja, Nagy Péter jelenleg is a felnőtt csapata kapusedzőjeként dolgozik – és nagyszerű eredményeket ért el az utánpótlásban. 2014-ben ifjúsági bajnok lett a Tatabánya, akkor Nagy Péter azt mondta, többen is sokra vihetik, szerinte a csapatból hárman-négyen akár a válogatott legjobbjai is lehetnek.

Az egy nagyon jó csapat volt, Juhász Ádám és Bartók Donát azóta játszott is a felnőtt válogatottban, Boros Tamás, Nagy Szabolcs és én pedig a B válogatottban jártunk – mesélte az 1996. április 28-án született balszélső. 2013-ban bemutatkozott az NB I-ben, de az élvonalban összesen tíz mérkőzésen játszott, 2015 januárjában pedig úgy döntött, külföldre igazol.

„Akkor jöttek komoly szponzorok Tatabányára, és ugyan ott voltam a keretben, a vásárolt játékosok jobbak voltak, nem nagyon volt lehetőségem. Edzésen is csak védekezni kellettem. A nagybátyám, Neukum Tamás segítségével kapcsolatba léptünk Bent Dahllal, aki jelenleg a siófoki csapatnál dolgozik, a nyáron pedig átveszi az irányítást Tor Odvar Moentól. Ő segített csapatot találni” – mondta.

Három hónapot töltött a Sandnesben, de aztán a következő idényre ismét visszatért, azaz már ötödik éve Norvégiában él.

„A több játéklehetőség miatt váltottam, de mindig is több lábon álltam, dolgozom és tanulok is. A norvég élvonalban az Elverum az egyetlen profi klub, ott Iváncsik Tamás óta most Máthé Dominik lesz az első külföldi, aki szerződést kapott – a szomszédos északiakat szinte hazaiaknak tekintik. A bajnokságban a játékosok kilencven százaléka dolgozik a kézilabdázás mellett.

Tartom a kapcsolatokat régi játékostársaimmal, és nonszensz, hogy Magyarországon a 17-18 évesek 500-600 ezret keresnek, de még a gyengébb csapatoknál is 300-400 ezres fizetések vannak. Így valóban kisebb a vágya mindenkinek arra, hogy javuljon a teljesítménye.

Állítólag Vranjes is figyelte

A Sandnes 2017-ben feljutott az élvonalba, Nagy pedig tavaly nyáron úgy döntött, vált, és az IL Runart választotta. Azt nem lehet mondani, hogy elfelejtették itthon, hiszen a B válogatottba többször is meghívást kapott. Volt, hogy klubkötelezettség miatt nem tudott eljönni, de azt mondta, néha meglepték az elvárások. Például az, hogy a magyar kézilabdában fontos, hogy valaki magas legyen, akár szélsőként is.

„Norvégiában nagyon nagy a mozgás, ott az ilyen edzőtáborokban folyamatosan cserélődnek a játékosok, az edzők sok mindenkit meghívnak, hogy személyesen győződjenek meg a képességeiről” – mondta.

Példaként említette a norvég Eb-bronzérmes csapat 18-as számú játékosát, a 22 éves balátlövő William Aart, aki páros lábról felugorva is szenzációs dolgokra képes, és akivel három évet egy csapatban töltött a másodosztályban.

„Magyarországon minden összetartásra ugyanazok mennek, pedig a B válogatott feladata az lenne, hogy kiderüljön, ki alkalmas a feladatra, és onnan lehetőség legyen bekerülni a nagy válogatottba.”

Legutóbb nagyszerűen sikerült a közös munka, Sótonyi László és Herbert Gábor edzőpárosánál végre úgy érezte, ezért érdemes volt hazajönnie.

Olvastam én is, amikor Ljubomir Vranjes azt nyilatkozta, figyel engem. De személyesen nem keresett és nem beszéltünk.

Nem jönne haza

Óriási felfogásbeli különbséget érez a norvég és a magyar kézilabda között. A csapattagokkal minden mérkőzést együtt néztek az Eb alatt, szurkoltak a társaknak, nincs irigység vagy gyűlölet azért, mert egyikük bekerült, másikuk kimaradt a keretből. Miközben itthon a sajtó, a szurkolók vagy akár a játékosok is sommás véleménnyel tudnak lenni az aktuális szövetségi kapitánnyal kapcsolatban, a norvég Christian Berge döntéseit esze ágában sincs senkinek megkérdőjelezni.

„Gyakran vádolják azzal a skandinávokat, hogy beképzeltek. Dehogyis! Inkább magabiztosak, mert tisztában vannak a képességeikkel” – vélte. A hangjában olyan lelkesedést és optimizmust lehetett hallani, hogy félve tettem fel a kérdést: egy megfelelő ajánlat esetén visszatérne az NB I-be?

Most azt mondom, elképzelhetetlen. Ez az itteni mentalitás tökéletes számomra.

Hozzátette, a mostani szezon nem úgy sikerült, ahogy tervezte, ezért várhatóan váltani fog, de biztos, hogy országon belül.

A norvég szövetség számít rá

Miért is távozna, ha közben a játék mellett mással is foglalkozik már: ő a DBands márka helyi képviselője és forgalmazója. Ahogy ő fogalmazott, ez az innovatív eszköz fontos a sportág számára, mert a legkorszerűbb funkcionális edzésmódszerek alapelveit követi, és erősíti az agy és az izmok közötti kapcsolatot.

Emellett erőnléti edzőként is dolgozik, például a 19-szeres bajnok, 2011-es Bajnokok Ligája-győztes Larvik HK női csapatánál. Ugyan pénzügyi gondok miatt kizárták az élvonalból, de jelenleg vezeti a másodosztályt, azaz ősszel minden bizonnyal ismét a legjobbak között szerepel majd.

„De dolgozom a norvég szövetség megbízásából is. 14 éves fiúknak kell edzéseket és általános erőfejlesztési gyakorlatokat tartanom. Központilag nagyon figyelik, mi zajlik az utánpótlásban, a szövetség küldi a gyakorlatokat, meg van, mit kell gyakorolni, azt kell a gyerekekkel csináltatni. A cél az erőfejlesztés és az izomtömeg-növelés.”

Hatalmas lemaradásban

Az Európa-bajnokságról megvan a véleménye, nagyon boldog, hogy végre egy jó és képzett magyar csapatot látott. Olyat, amilyet évek óta nem. De erőnléti edzőként kegyetlen szavakat használt: évekkel le vagyunk maradva a világelittől.

„Amikor hallottam az utolsó meccseken, hogy mennyire fáradt a csapat, meglepődtem. Szerintem a keret kilencven százaléka hatalmas lemaradásban van.

A mai kézilabdában ilyen fizikai lemaradással nem lehet versenyben lenni, ez a fáradtság okozza azt, hogy fejben is elfárad az ember és becsúsznak a hibák.

Hasonlót nyilatkozott egyébként Kim Rasmussen is, a magyar női kézilabda-válogatott korábbi szövetségi kapitánya. Ő még a decemberi világbajnokság előtt mondta azt, hogy szerinte sokszor fizikálisan fogynak el a magyar csapatok a mérkőzések végére, azért is jönnek a rossz döntések. Rasmussent a rossz vb-szereplés, majd az eltiltása miatt is menesztette a szövetség, még annak ellenére is, hogy a női csapatunk részt vehet az olimpiai selejtezőtornán.

Visszatéve a férfimezőnyre, Nagy Ábel szerint az sem igaz, hogy a szélsőjátékunk nem volt megfelelő, ő Bóka Bendegúzt és Hornyák Pétert is jó kézilabdázónak tartja. De mivel az általa is világklasszisnak tartott Bánhidi Bencére épült a taktika, a befelé irányuló játékból adódóan a szélekre kevesebb passz jutott.

Csak pozitívan

Szerinte a legnagyobb probléma a lélekben, a pozitív gondolkodás hiányában rejlik.

Örülni kell minden apró sikernek. Norvégiában nem az elveszített elődöntőt emlegetik, hanem a megnyert bronzérmet. Ha Magyarországon nem jönnek az eredmények, mi történik? Minden szar, jön a pénzbüntetés, a kirúgás.

Tisztában kell lenni azzal, hogy tökéletes játékos és csapat nincsen! Norvégiában mindenki úgy edz, mint a gép, mindenki tudja, mi a jó és a helyes. Itt nyíltan beszélnek a negatívumokról is.”

Szerinte a mostani válogatott sokat lépett előre, és ehhez lehet, csak annyi kellett, hogy egy pozitívabb attitűddel bíró Chema Rodriguez bekapcsolódott a szakmai munkába.

„Tudja, mi történik a Larviknál a mérkőzések után? Ha győznek, ha veszítenek, minden játékosnak ki kell emelnie egy pozitív dolgot a meccsel kapcsolatban. Így lehet és kell építkezni.”

Van mit tanulnunk a norvégoktól

Állítja, hogy nem csupán a sportban, de az élet minden területén állandóan tanulni kell. Most abban bízik, hogy bekerül az FC Barcelona egyik képzésére, ami nagy lendületet adna a szakmai fejlődésének.

„Jelentkeztem egy négyhónapos online képzésre, az tartja, aki a Barca futballcsapatának az erőnléti edzője volt 2004 és 2016 között. A képzés neve: Erőnléti edzés csapatsportokra”- mesélte büszkén.

Szerinte a magyar edzőkkel az a baj, hogy már nem akarnak tanulni. Hogy már úgy érzik, mindent tudnak.

„A válogatottnál most ezt éreztem, hogy ez a szakmai stáb és ez a keret más. Itt megvan a tanulás iránti vágy” – vélte.

Arra a kérdésre, vajon édesapjával hogy boldogul a fejlődés és tanulás tekintetében, azt mondta, nincs semmi probléma.

„Apu nyitott az újdonságra, éppen most küldtem neki egy öthetes edzéstervet. A tatabányai utánpótlásban már működik. De tervezem, hogy ha hazajövök a nyáron, tartok bemutató edzéseket, és a jelenlegi klubom erőnléti edzője, Gunn Vintervold is tervezi, hogy ellátogat Tatabányára. Van mit tanulnunk egymástól.”

 

• kézilabda
• Nagy Ábel
• Norvágia
• erőnlét