Az elmúlt néhány évben egymást érték a globális kihívást jelentő helyzetek. A világszerte milliók életét követelő és egzisztenciákat ellehetetlenítő járvány alább hagyott, de helyette-mellette itt van egy Európában hosszú ideje nem látott súlyú háborús konfliktus és a szintén évtizedek óta nem tapasztalt infláció is. De van valami, amitől a legtöbben mégis jobban tartanak.
Mindenkinek másképp volt nehéz, a gyereket nevelő szülők mégis joggal érezhették, rájuk jár a rúd: nemcsak saját és családjuk egészsége és megélhetése miatt aggódhattak, de egy csapásra egy az összeomlás szélén álló oktatási rendszerben evickélő házitanítóként találták magukat. Home office-ból szerveződő szülőcsoportok, leckesztrájk, az általános iskolás tananyag közös újratanulása – a kisgyerekes szülőknek tényleg túlélő-üzemmódba kellett kapcsolniuk. Vajon hogy vannak most? Mit várnak a következő tanévtől azok, akik óvodás-iskolás korú gyerekeket nevelnek?

Az egyik legnépesebb online csoportban kértük ki a véleményüket és válaszaikból az látszik, hogy bár egyre többen érzik az elszálló rezsi- és élelmiszerárak nyomását, a legnagyobb félelmük még mindig az, hogy idén is abban a helyzetben találják magukat mint az előző években. Hogy nekik kell tanítaniuk a gyerekeiket.

Online oktatás? De hát nincs is vírus!?

Fontos kiemelni, hogy a kormányzati kommunikációban egyelőre nincs szó otthoni oktatásról és azt – jelen pillanatban – nem indokolják járványügyi adatok sem. Ennek ellenére sokan tartanak attól, hogy ősszel-télen ismét berobbanhat a járvány, illetve az elszálló rezsiárak vagy az egyre égetőbb tanárhiány is kikényszeríthetik a digitális oktatást. Az oktatási-nevelési intézmények fűtési költsége biztosan ki fog lőni, erre pedig sem az alacsonyan tartott hőmérséklet, sem a fával fűtés nem jelent majd minden esetben bevethető megoldást, a költségek emelésének hírére egyes alapítványi iskolák már most tandíjemeléssel válaszoltak és harminc százalékkal drágult a közétkeztetés az állami intézményekben is.

Bár a Belügyminisztérium nemrégiben megerősítette, hogy egyelőre „nem terveznek” az otthonoktatással, és Gulyás Gergely, miniszterelnökséget vezető miniszter azt is kijelentette, hogy az állam mint fenntartó fizeti a magasabb rezsiköltségeket is, az idei tanév rendjét leíró dokumentum értelmében gyakorlatilag bármikor elrendelhető digitális tanrend, amennyiben „az iskola ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt az iskola működtetése nem lehetséges.”

Emiatt nemcsak a szülők, de a pedagógusok fejében is életszerű forgatókönyvként szerepel az esetleges újbóli online oktatás.

„A kisfiunk most kezdi az első osztályt, már jelezte is a tanárnő, hogy mindenki szerezzen be online oktatásra alkalmas eszközt, mert a telefon kijelzője nem igazán jó, ha esetleg otthon kellene tanulni” – meséli egy szülő. Míg az ő iskolájukban meglehetős nyíltsággal kommunikálnak erről az eshetőségről, máshol elmarad az ezzel kapcsolatos tájékoztatás, helyette aggodalom és bizonytalanság van.

„Az online oktatás jelenti szerintem most mindenkinek a legnagyobb félelmet, illetve inkább az, hogy nem tudjuk, mire számítsunk. Mégse érkezik sehonnan tájékoztatás, bizonytalanságban hagynak mindenkit. Így lehet legjobban félelmet kelteni” – írja egy leendő negyedikes kislány édesanyja.

Nekem kell tanítani?

Az elmúlt tanévek otthonoktatási tapasztalatai nagyon vegyesek voltak. Az iskolák egy részében – elsősorban ott, ahol az anyagi és infrastrukturális feltételek, a helyi közösség támogatása és a szülők együttműködése is lehetővé tették – sikerült jól működő rendszert kialakítani erre az oktatási formára. Ezekben az iskolákban az órákat online formában igyekeztek megtartani, esetenként pedig más keretek közt, más jellegű foglalkozásokkal biztosították, hogy munkaidőben ne a dolgozó szülőkre háruljon a gyerekek felügyelete, pláne oktatása. Másutt azonban kevésbé volt szerencsés a helyzet: sok helyen a lecke kiküldésére, majd értékelésére redukálódott a tanári közreműködés, és itt bizony a szülőkre hárult a tanítás feladata is. Sokan félnek tőle, hogy egy esetleges online oktatási időszakban megint ők járnak rosszul.

„Felháborít, hogy újra az online oktatást rebesgetik. Nincs tanár, nincs pénz fűtésre, és mindezt a szülőkre akarják áttolni, hogy mi oldjuk meg” – mondja egy feldúlt, az otthonoktatástól tartó szülő. A legtöbbeket nemcsak felháborítja, de aggasztja is ez az eshetőség. Elsősorban azért, mert tudják, nincs meg a megfelelő kompetenciájuk ahhoz, hogy átvegyék az oktatási feladatokat. Félelmeikkel kapcsolatos kérdésünkre csak úgy záporoztak az alábbiakhoz hasonló vélemények:

„Azt várják, hogy ha valamit nem ért, magyarázzam én el neki, holott nem vagyok tanár…”

„Elsőbe megy a lányom, én tanítsam meg írni, olvasni? Mégis hogyan?”

„Hiába van pedagógusi diplomám és pár év tapasztalatom, egy középsős óvodással, egy másfél éves ördögfiókával és egy home office-ban dolgozó édesapával nekünk sem lenne könnyű dolgunk online oktatás esetén…”

„Ha otthonoktatás lesz, előrébb biztos nem leszünk, mert nem az én dolgom megtanítani a gyereket az iskolai tananyagra. De hiába vesz részt az online órán, ha utána úgyis tőlem kérdez…” – jósolja az egyik csoporttag.

 Anyagi terhek és online oktatás

Sok szülőben kelt aggodalmat, hogy amennyiben otthonoktatásra kerülne a sor, az nemcsak mentális terhet, de komoly egzisztenciális kihívást is jelentene. Egyrészt, mert ebben az esetben az otthoni költségek ugranának meg jelentősen, másrészt pedig sokak munkahelye nem is teszi lehetővé az otthoni munkavégzést. Ahol pedig igen, még ott is zsonglőrnek kell lenni ahhoz, hogy home office és home school összhangba kerülhessen.

„Amikor online oktatás van, akkor nincs ovi. Ilyenkor vagy nem tudok dolgozni, vagy nincs is mit, mert kozmetika helyett a nők otthon vannak a gyerkőccel. Ez nem olyan munkahely, hogy szabira megyek, vagy holnap kezdek egy új helyen és teljes fizut kapok. Egyszóval ilyenkor hónapokra tönkretesznek” – mondja egy, a szépségiparban dolgozó nő.

„Harmadik osztályt kezdi a lányom. Egyedül nevelem, segítségem nincs.

A munkahelyem nem engedi a home office-t. Mitől félek? Mindentől is. Ha bármilyen okból online oktatás lesz, akkor fogalmam sincs, mit csinálok.” – panaszolja egy kiszolgáltatott helyzetben lévő szülő.

„Most kezdi az ovit és nagyon remélem, hogy normális nevelési év lesz. Egy éve nem találok ugyanis egy épkézláb munkahelyet, mert a kisgyerek miatt mindenhonnan elutasítanak, vagy vállalhatatlan műszakot ajánlanak. Ha most találnék munkát, de az ovi bezárna, én nem tudom mit csinálnék. A pénz meg kell ebben a gazdasági helyzetben.”

Azok, akiket nem fenyeget az elbocsátás réme, az otthonoktatás és otthoni munka esetén elszálló rezsiköltségek miatt aggódnak.

„Fűtsek én egész nap, mert otthon a gyerek, üljek én itthon vele, mert kicsi és online oktatás lesz?” – teszi fel kérdést az egyik szülő.

„Én még tudok is home office-ban dolgozni, ha úgy adódik, de ha hónapokra hazaküldenek, lehet hogy a fűtés- és villanyszámlára fog elmenni, amit keresünk a párommal” – fejezi ki aggodalmát egy másik.

A digitális oktatás legnagyobb vesztese a gyerek

Az otthonoktatástól rettegő szülők persze nem csak és nem is elsősorban magukat féltik. A legnagyobb félelmet az okozza a számukra, hogy online oktatás esetén óriási tudás- és élményanyag marad ki gyerekeik életéből. Az otthonoktatásos időszakokkal tarkított tanévekben nemcsak tanórák és fejlesztő foglalkozások maradtak el, de rengeteg közösségi, szabadidős program sem valósulhatott meg, a gyerekeknek így jóval kevesebb szocializációs lehetőségük adódott. Nem csak a szüleik, ők is úgy érzik, fontos dolgokról maradtak le.

„Neki se jó, és nekem sem. Neki hiányzik a közösség, nekem meg az, hogy munka közben ne spongyabob röhögését hallgassam, ezt már eljátszottuk párszor. Gyereknek gyerek a társasága” – mondja egyikük, akihez sokan mások is csatlakoznak.

„Így a gyerekeket rengeteg élménytől fosztják meg, nincs közösségi élet, nincs testnevelés óra, nincs technika óra, stb…stb…”

„Most lesz negyedikes a lányom, és nem volt még osztálykiránduláson” – panaszolja egy szülő.

„Online oktatás során a gyerekek nagyon hiányolták a barátaikat, illetve a kevesebb mozgás miatt fel is szedtek pár kg-ot. Mi nagyon reméljük, hogy nem lesz online oktatás. Covidon egyszer már átestek, nyilván félti őket az ember, így most vitaminokat, immunerősítőt vettem, remélve a legjobbakat” – egészíti ki egy másik.

„Szomorú hogy amióta iskolás, nem volt egy tisztességes tanév, amit végigjárt volna” – meséli egy alsós gyereket nevelő csoporttag. Ő és más tagok is ki fejezték aggodalmukat a közoktatás általános helyzetével kapcsolatosan.

A közoktatás jövője

Úgy tűnik, a szülők maguk és gyerekeik tanéve mellett a közoktatás jövőjéért is aggódnak. „A fiatal tanárok elmennek a szakmából, az idősebbek pedig nem tudják kezelni a gyerekeket, vagy nagyon nehezen. Az épületek elhanyagoltak, a szülők dobálnak be összegeket a felújításokba, vagy ha van pár lelkes apuka, ők megcsinálják. A tanárok kimerültek, fáradtak, ebből következik, hogy nem olyan lelkesek. Egyáltalán nem várom az iskolakezdést, főleg a berebegtetett hírek miatt.”

„Nekem ugyan még csak bölcsis lesz a kisfiam, de már előre félek… Próbálok normális, értelmes felnőttet nevelni belőle, de

kénytelen leszek egy olyan rendszerbe belelökni, ahol közmunkások vigyáznak a gyerekre az óvodában, és olyan tanárokat keresnek, akik nem baj, ha csak hobby szinten űzik az adott tantárgyat bármiféle pedagógiai végzettség nélkül…

Felháborít, elkeserít az egész… Hol marad az elhivatott dajka, óvónő, pedagógus megbecsülése? Azoké, akik ezt a hivatást választották?” – kérdezi egy anyuka.

Akár lesz online oktatás, akár nem, a következő tanév egészen biztos, hogy alaposan feladja majd a leckét mindenkinek, aki erről vagy arról az oldalról, de kapcsolatban van a közneveléssel. A pedagógusoknak egyre nehezebb feltételek közt kell helytállniuk, miközben létszámuk folyamatosan csökken, és egyelőre nem látni, milyen megoldása van a kormányzatnak a pótlásukra. A szülőkre az otthonoktatás kilátása mellett a növekvő költségek rónak extra terhet: a csoport tagjai közül többen panaszkodtak arról, hogy a tanszerek árának drágulása bizony nem marad el az általános infláció mértékétől. A gyerekek pedig nem tehetnek mást, mint hogy – ahogyan eddig – folyamatosan alkalmazkodni próbáljanak a körülöttük lévő világhoz. Az őket érő stressz feldolgozása pedagógusnak és szülőnek is fontos feladata, melyhez az alábbi cikkben mi is megpróbálunk segítséget nyújtani.

 

• online oktatás
• home office
• iskola