Nő a tanárhiány és az egyházi iskolák térnyerése, csökken a tanulók eredményessége. Egyre több a korai iskolaelhagyó, akik közül sokan nemhogy nem tanulnak tovább, de nem is dolgoznak. Egy friss tanulmánykötet számokban írja le a magyar közoktatás nyomasztó valóságát.

Könnyű belátni, hogy az iskolarendszerből túl korán kieső fiatalok később nagyon nehezen találnak munkát, ha mégis, akkor nehezen tudnak alkalmazkodni az új kihívásokhoz, és az sem valószínű, hogy később majd pótolják a tanulmányaikat. E csoport arányának csökkentése ezért az egyén és a társadalom szempontjából is rendkívül fontos lenne.

A korai iskolaelhagyók arányának csökkentése ezért már régen kiemelt uniós célnak számít. A 2010-ben megfogalmazott EU-s stratégiai ajánlás 10 százalék alá lőtte be ennek kívánt értékét 2020-ig. Ez az EU27 átlagában meg is valósult, sikerült 9,7 százalékra csökkenteni. Újabb célértéket határoztak meg: 2030-ra 9 százalék alá szeretnék levinni azoknak a 18–24 éves fiataloknak az arányát, akiknek általános iskolai vagy annál alacsonyabb végzettségük van, és nem vesznek részt sem iskolarendszerű, sem iskolarendszeren kívüli képzésben.

Magyarországon viszont a korai iskolaelhagyók aránya 2010 és 2020 között nemhogy csökkent volna, még növekedett is, a teljes 20-24 éves népességben 10,8 százalékról 12,4 százalékra – derül ki a nemrég bemutatott A közoktatás indikátorrendszere – 2023 című kötetből.

 

• oktatás
• pedagógus
• iskola