Szurkolók nélkül, tiltakozó nemzetközi sajtó Tokióban
„A japán embereknek nem kellene úgy tekinteniük ránk, mint a koronavírust behozó ellenségre."
„A remény üzenetét akarjuk elvinni, nem elpusztítani Japánt. A japán kormány hibáiért fizetünk, hiszen az átoltottság még mindig alacsony, mi viszont beoltva érkezünk. A japán embereknek nem kellene úgy tekinteniük ránk, mint a koronavírust behozó ellenségre” – jelentette ki Gianni Merlo, a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) elnöke, aki szervezete nevében emelt szót az olimpiával együtt járó, a Japánba utazó stábok és tudósítók munkáját megnehezítő szabályok ellen. A legnagyobb egyesült államokbeli médiumok – többek között az AP hírügynökség, a New York Times, a Washington Post és a USA Today – tiltakozó levelet küldtek a szervezőbizottságnak a korlátozások miatt.
Az olimpia megrendezésének egyik fő oka (természetesen a sportszakmai fontosság mellett) a jogdíjakból származó televíziós bevétel „életmentő” volta, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bevételeinek 73 százalékát biztosította az előző ötkarikás ciklusban a közvetítési jogok értékesítése.
A tokiói olimpia közönség hiányában teljes egészében televíziós esemény lesz, de még a közvetítő társaságoknak is jelentős nehézségekkel kell szembenézniük.
Egy olimpia a tévének
Az 1964-es, ugyancsak Tokióban megrendezett olimpia korszakhatár volt: ez volt az első ötkarikás esemény, melyet világszerte figyelemmel kísérhettek a televíziókészülékek előtt ülők. Ugyan az olimpiai tévés közvetítések már 1936-ban elindultak, de a technológiai fejlődés csak 1964-re tette lehetővé, hogy a játékok képét a műholdak segítségével világszerte szórják. Ez volt az első alkalom, hogy az ötkarikás játékokat az NBC közvetítette az Egyesült Államokban. Az amerikai csatorna másfélmillió dollárért szerezte meg a közvetítési jogokat – ez volt az első eset, hogy egymillió dollárnál többet fizetett egy médiapartner az olimpiai közvetítési jogért – és 15 nap alatt 14 órányi „ötkarikás akciót” tűzött műsorra.
