Orbán Viktor szerint ugyan a független és szuverén Ukrajna magyar nemzeti érdek, de nem gondolja hogy „az ukránok Magyarország biztonságáért vagy szabadságáért harcolnának (…) Magyarországot saját maga meg a NATO védi meg (…) ilyen értelemben az ukrán háború kimenetele semmilyen befolyással nincs Magyarország biztonságára”.

Ez a mondat nem jelenthet mást, minthogy az ukránok háborúja nem mutat túl a saját, területi háborújukon. Egyúttal azt is jelenti, hogy egy esetleges Oroszország irányította Ukrajna Magyarországra semmilyen fenyegetést sem jelent. Annál is inkább így kell ennek lennie, hiszen a Fidesz egyértelművé tette, nem kívánja fegyverrel támogatni Ukrajna szuverenitását, ami az adott esetben csak azt jelentheti, hogy azt kívánja, a háborút Oroszország nyerje meg. Ezen azok a krokodilkönnyek sem változtatnak, amelyeket a miniszterelnök néha Ukrajna függetlensége kapcsán hullajt.

Orbán kijelentései konzekvensek, amennyiben figyelembe vesszük, hogy a magyar miniszterelnök és médiája a putyini Oroszországot gyakorlatilag nem teszi kritika tárgyává. Miközben Brüsszel kapcsán a kormányzati megnyilvánulásokban szinte egy pozitív jelző sem hangzik el, addig a putyini rendszer kapcsán ez fordított. Mindez újból erős bizonyíték arra nézve, hogy valójában a magyar és az orosz politikai berendezkedés között kompatibilitásról kell beszélni. Védjen meg bennünket a NATO, de legyünk úgy „demokraták”, mint az oroszok – másképp a kormányzati üzenetek bajosan értelmezhetőek. Most a magyar miniszterelnök szintet lépett azzal, hogy ezt nyíltan be is ismerte a nyilvánosság előtt.

Ez a kormányzati propaganda meglehetősen kétarcú, hiszen a menekültválság kapcsán visszatérő elem az, hogy Magyarország egész Európa védőbástyája – miközben Ukrajna nem az. A menekültek fenyegetik egész Európát, az orosz hatalmi érdekek viszont nem.

Érdemes ízelítőként néhány mozzanatot kiemelni azokból az orosz módszerekből, amelyek Orbán Viktor szerint nem jelentenek fenyegetést az európai demokráciákra.
Nem jelent fenyegetést az, hogy Oroszország titkosszolgálatai a diplomáciai szokásokat durván megsértve más országokban rendszeresen politikai gyilkosságokat követnek el.

Nem jelent fenyegetést az, hogy Putyin többször nyomatékosan kijelentette, hogy a Szovjetunió szétesését katasztrófának, a NATO Magyarországot is illető bővítését pedig törvénytelennek tartja.
Nem jelent fenyegetést az, hogy Oroszország nyíltan és büszkén ápolja a kommunizmus emlékét, olyannyira, hogy mostani agresszióját is második világháborús vörös zászlókkal felszerelt egységekkel követte el.
Nem jelent fenyegetést az, hogy az orosz politikai kulcsfogalmai a „közel külföld” és a hibrid hadviselés, azaz a nyugati szövetségi rendszerek tudatos és szándékos bomlasztása.
Nem jelent fenyegetést az, hogy Oroszország a kereszténység védőbástyájának álcája alatt saját politikai értékrendjét exportálja mindenhol, ahol erre csak lehetősége van.
Nem jelent fenyegetést az, hogy Oroszország minden nyugaton és délen szomszédos országot gyakorlatilag egyfajta kliensállam státusában kezel, amire legjobb példa Belarusz.
Nem jelent fenyegetést az, hogy az orosz politikai modellben a „demokrácia” valójában csak színjáték és a rezsim által kézivezérelt állampártot és álellenzéket jelent.
Nem jelent fenyegetést az, hogy az orosz politikai modellben a gazdasági hatalmat mindenki a vezér kegyétől kapja, és a vezér ezt bármikor visszaveheti.
Nem jelent fenyegetést az, hogy az orosz politikai modellben az állami média nem más, mint hazugsággyár és az állam emellett adófizetői pénzből trollgyárakat működtet a közvélemény befolyásolására.
Nem jelent fenyegetést az, hogy Oroszországban az állam párhuzamos struktúrákat tart fenn az erőszakszervezetek terén (pl. Wagner-csoport) és ezeket a struktúráit a Közel-Keletre és Afrikába már többször exportálta.
Nem jelent fenyegetést az, hogy az orosz modell lényege az államhatalomtól független intézmények függetlenségének megszüntetése, adott esetben „alapítványi” formába történő átalakítással.
Nem jelent fenyegetést az, hogy az orosz modell lényege a jogrendszeren kívüli megoldások hivatalossá tétele, verőemberek szerepeltetése szükség esetén és a „bocsánatkérő videók” és más csecsen módszerek beépítése a mindennapi életbe.

A lista igen hosszan folytatható volna, azonban úgy gondolom, ennyi is elég annak megállapítására, hogy mi is az, ami nem éri el Orbán Viktor ingerküszöbét. Amennyiben valaki helyenként véletlen egyezéseket talál az orosz és a magyar modell között, az nem véletlen. Aki pedig arra gondol, hogy jó-jó, de mindez messze van tőlünk és majd úgyis megvéd a NATO, azt emlékeztetni szeretném arra, hogy egy sajátos hátterű csecsen személy 2017-ben már forgatott bocsánatkérő videót Komáromy Gergellyel csak azért, mert az érintett megdobálta a szovjet hősi emlékművet a Szabadság téren. Az, hogy a magyar miniszterelnök szerint a fentiekben felsorolt 12 pont nem jelent fenyegetést, szövetségi rendszerünk elárulása. Emellett pedig nemzeti szégyen.

 

 

• Ungváry Krisztián
• vélemény
• Oroszország