Hárítás
„Mindenkit el tudnak látni, csupán az ellátás időpontja kérdéses.”
Történtek hibák (de nem én tehetek róluk) – ezt az alapvető emberi hozzáállást már régen jól ismeri a szociálpszichológia tudománya, könyvet is olvashatunk a felelősséghárítás folyamatáról, szóhasználatáról. Nálunk művészi fokra emelték, két gyöngyszemet osztok meg ezúttal olvasóinkkal. Az egyik a MÁV-vezérnek a minapi nyilatkozata. Az állami vasúttársaság a kisiklások, balesetek, leépítések után most azzal került a hírekbe, hogy útközben leszállt a mozdonyvezető a vonatról, mert lejárt a munkaideje, egyszóval erős kétségek lehetnek a munkaszervezéssel, feltételekkel kapcsolatban. Nos, a patinás cég első embere azzal magyarázta az állandósult késéseket, hogy a sok utas miatt tovább kell várakozni a vonatoknak az állomáson. Egyértelmű, a sok utas a hibás. Ezen is túltesz az ezer sebből vérző állami egészségügy helyzetéről szóló hivatalos megfogalmazás. A hvg.hu írt arról, hogy „a kormány bevezetné a hiánypótló állami szolgáltatást nyújtó magántulajdonú egészségügyi szolgáltató fogalmát”, de ez nem arra vonatkozik, amire beteg állampolgárként számítunk. Nem műtenek, nem kezelnek szükség esetén „privátban”, állami biztosítási alapon. A hosszú várólistákra ez nem vonatkozik, mert a felelős Belügyminisztérium szerint „mindenkit el tudnak látni, csupán az ellátás időpontja kérdéses”. Az aktuális csúcs: térdprotézis-műtét, négy év.