Önálló szociális vagy népjóléti tárca ugyan nincs hazánkban, de munkálkodik egy gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár, aki legutóbb a gyermekvédelemmel kapcsolatban keményen nyilatkozott meg. Nem véletlen, a köztársasági elnök bukásához vezető, bicskei gyermekotthont érintő botrány után egyre több helyen vált láthatóvá a szennyes, legyen szó állami vagy egyházi intézményről. A törvényi szigorítás tehát érthető és jogos társadalmi elvárás. Ennek módja azonban már kétségeket vet fel. Így pédául, az a gyermekvédelemben dolgozó, aki nem írja alá a kifogástalan életvitelről szóló adatlapot, annak távoznia kell. A kérdés nem csak az, hogy mit jelent a kifogástalan életvitel, hanem az, hogy a leírtakat olvasó, a nevelőket értékelő személyek, vajon kifogástalan életet élnek-e? Ki biztosítja, hogy a mások életéről erkölcsi vagy egzisztenciális döntést hozó emberek, önmaguk feddhetetlenek? Erre csak egy újabb nyilatkozat lehet alkalmas, jobb, ha az értékelők, döntéshozók is kitöltik a kifogástalan élet adatlapját. Aki nem teszi, - az államtitkárt idézve – jobb, ha önként távozik.