Szavak súlya
A klímaváltozás mindenkit érint, a klímaalkalmazkodás létkérdés.
Ennek fontos eleme az agráriumban az öntözés, amit a sokat emlegetett Európai Unió bizonyos alapokból támogat, bizonyos alapokból nem. Egy különös beszélgetés hangzott el ezzel kapcsolatban, Áder János volt köztársasági elnök podcastjában Nagy István agrárminiszterrel cserélt gondolatot, melyben a szaktárca vezetője kifejtette: miután az MFF (az unió hosszútávú pénzügyi keretei)-programból öntözésfejlesztésre nem adható pénz, cselhez folyamodtak. „Ezért kellett nekünk is megváltoztatni a nyelvhasználatot. Nem azt mondjuk, hogy öntözési célú vízfelhasználás, hanem azt mondjuk, hogy ökológiai vízpótlás-rendszer kiépítése”. Az agrárminiszter szavait a volt államfő megtoldotta: „Használjátok a biodiverzitás szót, az általában rögtön működni szokott.” A válasz: „Az európai központ szereti. Megtaláltuk ennek a módját.” Átcímkézés, nyelvhasználat-váltás, hasznos csúsztatás, kegyes hazugság? Keresem a szavak súlyát és egy csepp szégyenérzetet.