A jövő akkumulátorai – 90 százalékkal olcsóbban?
Olyan új anyagot fejlesztettek, mellyel kiváltható lehet az akkumulátorok legköltségesebb komponense.
Az emberiség akkumulátorigénye egyre inkább nő, az elektromos autók térhódítása mellett az akkumulátoros kütyük száma is nő, lassan már tényleg mindennek lesz valami „okos” funkciója.
Az akkumulátoripar azonban egyre nehezebben szolgálja ki a növekvő igényeket, vagy ha mégis, drágán – ezen változtathat a Kínai Tudományos és Műszaki Egyetem (USTC) fejlesztése, mely egy olyan szilárdtest akkumulátor, ami lényegesen olcsóbb lehet a meglévő techológiáknál. Eközben a teljesítménye megegyezik az eddigiekével, csak 90 százalékkal alacsonyabb áron – írja a South China Morning Post.
A fejlesztés lényegi eleme egy szilárd elektrolit, mely szükségtelenné teszi az egyébként drága komponens, a lítium-szulfid használatát. Mint az Interesting Engineering kifejti: szemben a folyékony- vagy gélpolimer elektrolitokat használó hagyományos telepekkel, a szilárdtest akkumulátorok – mint azt nevük is sejteti – szilárd elektrolitokat használnak.
Ezek a telepek oxidokat vagy szulfidokat alkalmaznak katódként az energiasűrűség növelésére. A rendkívül jó teljesítményük miatt a szulfidokat a legígéretesebb opciónak tekintik a szilárdtest akkumulátorok jövőbeni alkalmazásában, ám van egy kis gond velük: nagyon drágák. A szilárd szulfid elektrolitok kilónkénti ára 195 dollár, azaz körülbelül 71 ezer forint. A széleskörű alkalmazáshoz szükséges 50 dolláros – nagyjából 18 ezer forintos – árnál ez kategóriákkal magasabb.
A kínai kutatók szeme előtt egy olyan anyag lebegett, mely olcsó, és legalább olyan hatékony, mint a lítium-szulfidos változat – és meg is találták. Az általuk fejlesztett, LPSO nevű elektrolit anyaghoz nincs szükség lítium-szulfidra, és két olcsó vegyületből szintetizálják. Az összetevőik összköltsége pedig kilónként mindössze 14,42 dollár, azaz körülbelül 5300 forint.
Az LPSO ráadásul megőrzi a kiváló minőségű szulfid elektrolitok előnyeit – ráadásul az ebből, valamint lítium fémből készült kísérleti telep több mint 4200 órán át működött stabilan szobahőmérsékleten.
A fejlesztés tehát ígéretes, az azonban egyelőre nem ismert, hogy mikor lehet a gyakorlatban is bevetni – ráadásul addig még skálázni is kell. A kutatók most a teljesítmény további javításán dolgoznak.
