Az év emlőse a szöcskegér
A magyar szöcskeegeret választotta 2025-ben az Év Emlősének a Vadonleső Program.
A magyar szöcskeegér példányait (Sicista trizona) nemrég fedezték föl a Borsodi Mezőségen.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében lévő területen élő kisemlős viselkedésében és életmódjában is egészen egyedi, például az egerektől eltérően valódi téli álmot alszik, évente csak egyszer szaporodik és táplálékának jelentős részét képezik a rovarok. Ráadásul nagyon szelíd, kézben tartva nem harap, nem próbál elmenekülni. Közelebbi rokona a szintén veszélyeztetett földikutyáknak, mint a házi egérnek. Mára olyannyira ritkává vált ez a fokozottan védett, veszélyeztetett állat, hogy a pénzben kifejezett természetvédelmi értéke hazánkban a lehetséges legmagasabb összeg, egymillió forint.
A Herman Ottó Intézet ismertetője szerint az egykor sokfelé előforduló, hátán hosszanti fekete csíkot viselő szöcskeegér élőhelyeinek megszűnése miatt az elmúlt 150 évben egyre ritkábbá vált, olyannyira, hogy az utolsó példányt 1936-ban fogták meg a kutatók. Hetven éven át senki nem találkozott egyetlen élő példánnyal sem, csak bagolyköpetekben bukkantak maradványaikra.
Élő példányt kutatók 2006-ban fogtak be, majd a későbbi esztendőkben kiderült, hogy a nálunk élő szöcskeegér nem azonos a keleti sztyeppéken elterjedt más rokon fajokkal, hanem teljesen különálló faj. A magyar szöcskeegér különféle növénytársulások alkotta területek lakója. Kis üregekben élnek a föld alatt. Régen az állat testalkata alapján azt gondolták – nevét is innen kapta –, hogy szöcskemódra képes szökellni, de a valóságban egy kisebb vödörből sem tud kiugrani.
Hazánkban csak egyetlen biztos előfordulása ismert a Borsodi Mezőségen, ahol 2000 egyedre becsülik a populációt.
