A magyal nem csak karácsonyi dekoráció, egész évben dísze lehet a kertnek
A természet szellemeként és az élet folytatásának jelképeként tisztelték a magyalt.
A magyal a keresztény hagyományban Krisztus töviskoronájának szimbóluma, míg piros termései Krisztus vérét jelképezik. Az ősi kelta vallás követői, a druidák a téli napforduló ünnepének alkalmával – már jóval a kereszténység előtt – a természet szellemeként és az élet folytatásának jelképeként tisztelték a magyalt.
A növény áldásos hatásait nemcsak a dél-amerikai bennszülöttek ismerik évszázadok óta. A kelták, a buddhisták és az ókori rómaiak is szent növényként tisztelték. Az angolok holly-nak, azaz szentnek nevezik. Innen ered a híres Hollywood (szent fa) elnevezés is.
A magyalfélék családjába közel 600-fajta növény és több száz különböző nemesített dísznövény tartozik. A növények méretükben, virágaik színében, bogyóikban, leveleik formájában is különböznek egymástól, található köztük örökzöld és lombhullató, tüskés és tüske nélküli is.
Elsősorban tölgyesekben, bükkösökben telepszik meg, de jól alkalmazkodik más körülményekhez is, akár az erdők szélén is megél. Hosszú életű növények közt tartják számon.
Legszebb alakját napos vagy félárnyékos helyen hozza, hiszen a magyal bokor árnyékban némileg el tudja veszíteni erejét, tűző napon pedig megnövekszik a vízigénye, amire érdemes odafigyelni.
A talajra is igénytelen, érdemes azonban némileg savasítani, hiszen a lúgosított területen nem érzi olyan jól magát.
Metszeni alakformálás céljából szükséges, amit tavasszal, az új hajtások megjelenése előtt célszerű elvégezni.
Ahhoz, hogy sűrű, tömött lombozatú bokorban vagy sövényben gyönyörködhessünk, évente egyszer mindenképp érdemes 10 cm-t visszavágni a növény oldaláról és tetejéről.
A magyalok két csoportra oszthatók, és mindegyiknek más-más tulajdonságaik és más-más szükségleteik vannak.
Az örökzöld magyalok – köztük az európai őshonos angol magyal – az enyhébb körülményeket kedvelik. A lombhullató és örökzöld magyalfajták másik csoportja, beleértve az amerikai őshonos lombhullató téli bogyót is, sokkal szívósabb, és sokkal jobban bírja a nyári meleget és a téli hideget is. Ez a csoport általában a savas talajtípusokban a legboldogabb.
A magyalfélék mindegyike kétlaki cserje vagy kisebb fa. Szaporodásukhoz egy porzós és egy termős virág szükséges.
Legismertebb fajtája a közönséges magyal (Ilex aquifolium L.), amely 20 méteres magasságot is elérhet. Az örökzöld cserje egyenes tartású, sűrű ágú. Kemény, fogas, bőrnemű levelei hosszúkás-lándzsásak, többnyire fodros, szúrós szélűek.
Konténerbe is ültethetjük
A magyalok jól nőnek konténerben is. Van azonban egy fontos szempont, amit figyelembe kell venni az elhelyezésénél. Ne ültessünk tüskés fajtákat ültetni olyan helyre, ahol gyerekek is vannak.
Kerüljük az erőteljes fajtákat, és gondoskodjunk a vízlevezetésről is.
Amire figyeljünk
A magyal bogyója hányást és hasmenést okozhat. Különösen veszélyesek az élénkpiros bogyók, hiszen vonzza a gyerekeke. Lenyelése bizonyos fajták estében akár végzetes is lehet
Levelének elfogyasztása hasmenést, hányingert, hányást, valamint gyomor- és bélrendszeri problémákat okozhat.
A magyal növények mérgezőek lehetnek a háziállatokra is.