A magyar női kézilabda-válogatott három győzelemmel jutott ki a párizsi olimpiára, ahol az első kalapból várja a keddi sorsolást, ahol az Európa-bajnok Norvégiát biztosan elkerüli. Arról, hogy mindez egy évvel ezelőtt mennyire távolinak tűnt, Golovin Vlagyimir szövetségi kapitánynál érzékletesebben senki sem beszélt a japánok elleni vasárnapi győztes meccs után a debreceni öltözőben:

„Nem úgy sikerült egy éve és 19 napja ilyenkor egy torna, és azt mondtuk, olyan messze vagyunk Párizstól, mint Makó Jeruzsálemtől.

De akkor mindenki megértette, hogy egyénileg mit kell tennie ahhoz, hogy ez ne így legyen. Ezt senki más nem csinálta, csak ti. Nehéz utunk volt idáig, eddig az ünneplésig. Örülök, hogy ennek a csapatnak az edzője lehetek” – mondta a kapitány.

Golovin a juniorokkal sok sikert ért el, világbajnoki címig is eljutott, de felnőtt mezőnyben olykor még a koncepcióját sem lehetett felfedezni, most viszont olyan játékkal rukkolt elő a csapata, amire nehéz jelzőket találni.

 A csapatkapitány, a svédek és a japánok ellen bravúrok sorát bemutató Böde-Bíró Blanka úgy nyilatkozott, hogy kevésszer tudták ezt az arcukat mutatni, de az időzítés most telitalálat volt. A játékosok rajta kívül is rendre az egységet, egymás segítését nevezték a kulcsnak, és nagyon sokszor előkerült az a horvátok elleni meccs a tavalyi vb-n, amikor mínusz hatról felállva sikerült fordítani, amivel megszerezték a kilencedik helyet, és eljutottak az olimpiai selejtezőre. A kapitány az utolsó 16 percet levetítette a csapatnak a mostani felkészülés első napján, hogy merítsenek erőt belőle. Annak a fordításnak az egyik fontos játékosa Debreczeni-Klivinyi Kinga volt.

„Amikor láttam a fiúk sikerét, akkor ábrándoztam róla, mennyire szeretnék én is olyan pólót, ami rajtuk volt, hogy van jegyem az olimpiára. Itt van rajtam, egy kicsit szűk, de majd a kislányomnak biztos jó lesz. Az biztos, hogy az a horvát meccs életem egyik fontos és meghatározó tíz perce volt, örülök, hogy hozzájárulhattam a sikerhez.”

Klivinyi három éve szült, és csak tévén nézhette a 2021-re halasztott olimpiát, akkor nem gondolt arra, hogy még egyáltalán válogatott lehet, nemhogy vb-n szerepel, majd pedig sikerrel vív meg egy olimpiai selejtezőt.

„Nekem már a koromból adódóan nem lett volna több esélyem, csak ez, ezt kellett megragadni, köszönöm a társaknak, hogy segítettek ebben. Hétéves korom óta, amikor először fogtam kézilabdát a kezembe, az az álmom, hogy olimpiára menjek, huszonöt év kemény munkája van ebben, remélem, ott lehetek az utazó csapatban.”

Klivinyi az egyetlen a jelenlegi társulatból, akinek már van érme nagy tornáról: a 2012-es Eb-n robbant be, húszévesen fontos gólokat szerzett, de azt a bronzot sem tudja összemérni azzal, hogy most egy olimpiára mehet, mert olimpia négyévente van.

Az egész remek teljesítményt nyújtó szélső, Lukács Viktória kulcsmondata az volt, hogy egymást húzták ki a gödörből, ha bajban voltak – korábban ez nem sikerült, most igen. Amikor a svédek felzárkóztak, egyenlítettek, akkor ők nem bizonytalanodtak el, nem engedték, hogy átvegyék a vezetést, hanem ismét ők kerültek előnybe, és szerinte ebben fejlődtek nagyon sokat.

Kuczora Csenge a svédek ellen a meccs embere volt, de Japánnak is három gólt lőtt. Amikor gyerekként tévén nézte az olimpiai meccseket, akkor arról álmodozott, milyen jó lenne, ha egyszer ő is ott lehetne, és ettől most karnyújtásnyira van, nem is tudta szavakba önteni, hogy milyen érzés és lehetőség ez.

„Papíron erősebb csapattal szemben nem mindig jött ki a tudásunk, most megtaláltuk azt a kapcsolót, amivel tudunk váltani, és nagyon remélem, hogy az olimpián is ott lesz a kezünkben, nem szeretnénk elengedni. Jó volt felébredni a svédek legyőzése után, de hétfőn még jobb lesz, amikor azzal szembesülünk, hogy csoportelsőként mentünk tovább” – értékelt. Kuczora a svédekkel nagyon szívesen játszana Párizsban is.

• női kézilabda
• válogatott
• olimpia