A mindössze 1 hektárnyi szárazföldön 1200 ember lakik, vagyis négyszer akkora a népsűrűsége, mint Manhattané. Az élet itt egyáltalán nem egyszerű. Nincs vezetékes víz és szennyvízelvezető rendszer sem. Mindössze napi 4-5 órányi áramot biztosít egy generátor és friss vizet csak a kolumbiai hadsereg helikoptere dob a szigetre, 3 hetente.

A legenda szerint 150 évvel ezelőtt egy csapat halász érkezett ide Baru-ból, az 50 km-re lévő óceánparti városból, mégpedig úgy, hogy fennakadtak ezen a kis korallszigeten. Mivel már túl későre járt, úgy döntöttek, hogy itt töltik az éjszakát. Kellemesen meglepődtek, amikor azt tapasztalták, hogy itt nincsenek szúnyogok, emiatt állítólag olyan jót aludtak, hogy elhatározták: maradnak.

Napjainkban 90 ház, két üzlet, egy étterem, diszkó, hotel és iskola található a szigeten, ami nagyjából akkora, mint másfél focipálya. Ez a világ legsűrűbben lakott szigete. Annyira zsúfolt, hogy jó néhány épület a víz fölé nyúlik, mesterséges alátámasztással.

Az itt élők többsége halász vagy pedig a közeli szigeteken a hotelben dolgozik. A szomszédos Múcura szigetén jelentős a turizmus, magasszintű ellátást biztosító üdülőközponttal.

A nehézségek ellenére a lakosok nyugodtnak és békésnek írják le a mindennapokat. Nincsenek erőszakos cselekmények, bűnügyek, az ajtók sosincsenek zárva.

A generátor este 7-11-ig üzemel, ez a szappanoperák ideje a TV-ben. A nagy focitornák alatt pedig az emberek összedobják a pénzt plusz áramra, így végig tudják élvezni a meccseket.

Juvenal Julio, az egyik alapító dédunokája szerint a sziget maga a Paradicsom.

Forrás: www.amusingplanet.com, kiemelt kép: Hotel Punta Faro

• sziget
• Santa Cruz del Islote
• Kolumbia