Ahol az aranyhalak nem hoznak szerencsét
Hatalmasra nőtt aranyhalak fenyegetik a minnesotai tavak élővilágát.
A városnak közleményben kellett jeleznie, hogy a lakosság ne engedjen szabadon több aranyhalat, mert az egyáltalán nem tesz jót a környezetnek.
A házi akváriumokból szabadon engedett és a természetben hatalmasra nőtt aranyhalak jelentenek fenyegetést a minnesotai tavak élővilágára és vízminőségére.
„Kérünk mindenkit, hogy ne engedje szabadon az aranyhalait a helyi tavakban és folyókban!” – szólította fel a burnsville-i városvezetés a helyieket egy Twitter-bejegyzésben. Mint írták, a szabadon engedett példányok nagyobbra nőnek, mint azt az emberek gondolnák, és hozzájárulnak a vízminőség romlásához, mert felkavarják az üledéket és kitépik a növényeket.
A szomszédos Carver megye hatóságai 50 ezer aranyhalat távolítottak el a helyi vizekből tavaly novemberben. A pontyhoz hasonlóan az aranyhalak is könnyen szaporodnak, és alacsony oxigénszint mellett is átvészelik a minnesotai telet.
Az otthoni akváriumokból szabadon engedett házi kedvencek nem először okoznak ökológiai pusztítást. A ragadozó tűzhalak, amelyek az indiai-csendes-óceáni térségben honosak, ám feltételezések szerint floridai kisállattartók szabadon engedtek jó néhány példányt 1982-ben, többtucatnyi karib-térségbeli fajjal végeztek, aminek nyomán hínár lepte be a zátonyokat.
Az aranyhalak eddig nem kaptak akkora figyelmet, mint a többi betolakodó faj, például a ponty és a vándorkagyló, de Virginia és Washington államokban, valamint Ausztráliában és Kanadában is figyelmeztették a helyieket az általuk jelentett fenyegetésre. A kutatók 2013-ban egy 45 centiméter hosszú és csaknem 2 kilogrammos aranyhalat fogtak ki a Tahoe-tóból.
Az aranyhalakkal teli vizek rehabilitációja rendkívül költséges. Carver megye 88 ezer dolláros (26,5 millió forint) szerződést kötött egy céggel az invazív aranyhalak kiirtási módjainak tanulmányozására.
