A H2 Clipper nem csak teljesen kibocsájtásmentes, de a költségek a jelenlegi légi-szállítási költségek negyedének felelnek meg. És bár ezzel még nincs vége az előnyöknek, a léghajók jövője így sincs kőbe vésve elsősorban a léghajók múltja miatt.
A léghajók visszatérőben vannak, ami részben legalábbis a klímavédelemnek köszönhető – ezek az eszközök ugyanis zöld hidrogénnel működtetve rettentő környezetbarát módon tudják lehetővé tenni a légi közlekedést, amellett pedig a felhasználási lehetőségük is igen színes. 

A H2 Cliper a mögötte álló kaliforniai stratup szerint a logisztika jövőjét is jelentheti méghozzá elég színes felhasználási módokkal. A H2 Clipper egy modern léghajó, tehát rengeteg kurrens technológia ötvözete: ennek köszönhető a hagyományosnál erősebb, de könnyebb anyagok felhasználása, a modern gyártástechnológia és a 3D nyomtatás, valamint a számítógépes szimulációk felhasználása. Miként a vállalat állítja a sajtóközleményében:

„A H2 Clipper számos szabadalmaztatott és szabadalmi elbírálás alatt álló innovációt fog össze, amelyeknek köszönhetően jelentős fejlesztések elérése előtt nyílt meg az út: csökkentett légellenállás, jobb meghajtás, komolyabb szerkezeti integritás, a napenergia optimális felhasználása, valamint tehát 100%-ban zöld hidrogén a felemelkedéshez, valamint az energiatároláshoz. Ezek mellett még megemlítendő a csökkentett súly és megnövelt hasznos teher együttese – ezek járulnak hozzá a biztonságos, megbízható és költséghatékony kereskedelmi működéshez.”

Ami pedig a felhasználás szivárványspektrumát illeti, a következő területek jönnek szóba:

Áruszállítás közvetlenül a gyárból a disztribúcióig a légi fuvarköltség kevesebb mint 25%-ával.
Zöld hidrogén szállítás közvetlenül onnan, ahol a hidrogén előállítása a legolcsóbb, oda, ahol a legnagyobb szükség van a tiszta energiára.
Távközlési/Műholdas relé
Hosszú ideig a tengerszint feletti magasságban mobiltelefon és internet átjátszó
Segélyküldetések.
Személyzet és készletek gyors szállítása kikötői vagy repülőtéri infrastruktúra nélkül.
100%-ban zöld teher- és rakományszállítás.

A fentiek zömét tehát a léghajó alapvető működése teszi lehetővé, tehát az, hogy képes a helyből felszállásra és a függőleges leszállásra ráadásul úgy, hogy mindez csak nagyon kevés földi előkészületet és infrastruktúrát igényel. Emiatt jön szóba az, hogy a H2 Clipper képes lehet „ajtótól ajtóig” vinni az árut, tehát közvetlenül a gyárból a disztribúciós központba közbeiktatott szállítási módok nélkül. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a léghajó a tradicionális tehergépek hasznos tömegének a kétszeresét, míg űrtartalmának a 8-10-szerését képes elszállítani, akkor könnyen megérthetjük, hogy miért kerül a szállítás a hagyományos légi-szállításnak mindössze a negyedébe. Ahol a H2 Clipper valósággal brillirozik, az pedig épp a zöld hidrogén szállítása, mivel ez ugye nem csak rakomány az eszköz számára, hanem az a gáz, amely könnyebb a levegőnél, és amely segítségével a ballon a magasba emelkedik és ott is marad – a léghajó így különösen alkalmas arra, hogy elszállítsa a zöld hidrogént a legolcsóbb előállítási helyről oda, ahol erre az anyagra a legnagyobb szükség van – mindezt tehát teljesen kibocsátásmentesen, így is hozzájárulva a zöld hidrogén teljes emissziómentességéhez.

A költségek pedig ebben az esetben is rendkívül alacsonyak – a teherautóknál vagy a szükséges infrastruktúra kiépítésénél (csövek) jóval pénztárca-barátabb megoldás tehát a léghajó.

Az eszköz pedig képes az önálló működésre, így a fentebb említett radarrendszerekhez hasonlóan sokáig képes a levegőben maradni alacsony üzemeltetési költségek mellett, így átjátszók is telepíthetőek rá akár. Valamint az eszközzel könnyen és gyorsan lehet segélyt juttatni a katasztrófa sújtotta területekre.

A New Atlas cikke kitér arra is, hogy az eszköz 9600 km körüli hatótávolsága azt jelenti, hogy a bolygó bármely két pontja között tud közlekedni mindössze egyetlen újratankolás közbeiktatásával – a H2 Clipper teljesen elektromos meghajtásához hidrogén cellák szolgáltatják az energiát. A költségekre visszatérve, az IE azért megemlíti, hogy a léghajó bár a légi-szállítás negyedébe kerül csak, ez még mindig jóval drágább a tengeri szállításnál. Más kérdés természetesen, hogy utóbbival ellentétben a transzport közvetlen a gyártól tart a disztribúciós központig, azaz nem kell a kikötőkben teherautóra vagy vonatra pakolni az árut, sőt a kikötőben sem kell várakozni dugó vagy egyebek miatt, így nem kell számolni késlekedéssel sem. Hosszútávon az sem szól éppen a tengeri szállítás mellett, hogy ezt a területet valószínűleg a jövőben elég kemény karbonadókkal sújtják majd, így az árak összehasonlítását akkor lesz igazán érdemes elvégezni.

A New Atlas kitér a biztonság általános megítélésre is, amit azért máig a Hindenburg több mint 80 éves tragédiája is meghatároz. Az biztos tehát, hogy többen is a léghajókban látják az áruszállítás (és tehát akár a személyszállítás) jövőjét – a H2 Clipper mellett az orosz Aerosmena is léghajókkal tarolná le a jövő logisztikai piacát. A modern mérnöki eljárások mellett pedig a szakértők szerint megvalósítható a hidrogén biztonságos felhasználása erre a célra, ugyanakkor kicsit hazárdjátékról is beszélhetünk nem is elsősorban a biztonság, mint inkább a befektetett dollármilliók szempontjából – a következő generációs léghajók kifejlesztése ugyanis nem olcsó mulatság, és mindig benne van a pakliban, hogy a szabályozószervek végül lelövik az egészet a múltban gyökerező beidegződések miatt.

 

• környezetvédelem
• szállítás
• hidrogén