És a döntőt is az a csapat nyerte meg, amelyik megérdemelte. Itt azonban egy fokkal bonyolultabb volt a történet, mivel az angolok szinte az első támadásukból, a 2. percben gólt szereztek Shaw révén, és innentől kezdve az volt a meccs nagy kérdése, hogy az olaszok képesek lesznek-e kiegyenlíteni.

Mert az nem volt kérdés, hogy melyik a két csapat közül a jobb. Donnarumma, Bonucci, Chiellini, Verratti, a döntőben sérüléséig csodálatosan játszó Chiesa klasszis játékosok, de az olaszok nem ettől voltak igazán jók, hanem hogy Roberto Mancini meg tudta azt csinálni, ami egy edző dolga: olyan csapatot épített, ami több volt a részek egészénél.

Kiváló játékosaik az angoloknak is voltak: Pickford, Stones, Shaw, Mount, Foden, Grealish, Sterling, Rashford és Kane talán az olasz válogatottba is beférnének. Gareth Southgate azonban valószínűleg nem elég jó edző ahhoz, hogy ebből az emberanyagból igazán jó csapatot rakjon össze. Talán nem véletlen, az öt „nagy” szövetségi kapitány közül négy, Deschamps, Luis Enrique, Löw és Mancini már vagy ült, vagy könnyen elképzelhető hazája valamelyik nagy klubjának padján. Southgate-et nehezebb elképzelni a Liverpool vagy a Manchester United edzőjeként.

Shaw gólja után az angolok játékában nem is volt különösebb elképzelés, mintha az egyetlen gólos előny megtartásán kívül nem lett volna több ötletük. A türelmes olaszoknak viszont volt. Bár a bekapott gól után kicsit zavarodottnak tűntek, gyorsan rendezték a soraikat, és a második félidőben már egyértelmű fölényben játszottak. Össze is jött a megérdemelt gól a 67. percben, még ha csak Bonucci is kapart be egy lepattanót.

A hátra lévő közel egy óra nem hozott emlékezetes focit, de a feszültségnek köszönhetően emlékezetes jelenteket igen. Szimbolikus volt a kép, ahogy Chiellini a mezénél fogva lerántotta a kiugró Sakát. Az olasz védő természetesen megkapta a maga sárgáját, de ezzel az ő szintjén már számolni szoktak. Cseppet sem zavarta abban, hogy néhány perccel később a saját tizenhatosán belül elképesztő hidegvérrel szerelje Sterlinget, pedig ha ott hibázik, őt kiállítják, az angolok pedig tizenegyest rúghatnak.

A tizenegyesek végül így is összejöttek – és ahogy a történelemben sokszor, ismét az angolok vesztét hozták. Pedig az olaszok sem rúgtak különösebben jól, ketten is hibáztak, köztük a bombabiztos lövőnek számító Jorginho is. Az angoloknak viszont három játékosuk sem tudott betalálni: az utolsó másodpercekben kifejezetten erre a feladatra becserélt Sancho és Rashford, valamint utolsóként a mindössze 19 éves Saka. Ahogy az egész meccsen választott taktikáját, úgy Southgate büntetőrűgó-választását is joggal lehet kritizálni. Ő mindenesetre szimpatikusan vállalta a felelősséget, és az is igaz, hogy tizenegyest általában az rúg, aki el meri vállalni a feladatot.

Az UEFA a meccs legjobbjának Bonuccit, a torna legjobbjának Donnarummát választotta. Ezt is lehet kritizálni, de sokkal jobb ötlete senkinek sem lehet.

• foci
• futball
• Európa-bajnokság 2020