Az örök élet fája, a libanoni cédrus
A libanoni cédrus a világ egyik legvarázslatosabb fája. Kizárólag Libanonban él, az ország jelképe, büszkesége.
A libanoni cédrus sűrű, sajátos formájú, jellegzetesen ellaposodó koronájával messziről felismerhető. Törzse általában hamar több melléktörzsre ágazik, idős korában óriás ernyőt formál. A fiatal példányok koronája többnyire kúpos, az idősebbeké szélesen kiterül. Az első éves ágak meredeken felfelé nőnek, de a csúcsuk kissé lehajlik – az alattuk sorakozó ágak vízszintesen, szélesen szétterülnek.
Nem véletlenül kívánkozott ez a szépséges fa Csontváry Kosztka Tivadar vásznára. A kérge sötétszürke, de a fája világos tónusú, kemény, rendkívül ellenálló. A kiválasztott gyanta édes aromájú. Kitett helyzete ellenére a fa zöld marad, sosem hullajtja a leveleit és mindig illatos. A monda szerint az Úr maga ültette a cédrusokat. A középkorban a Szűzanya fájának tekintették, a Szent Kereszt legendája szerint részben libanoni cédrusból készült Jézus keresztje. A keresztény kultúrkörben az örök élet és a Paradicsom szimbóluma.
,
A Bibliában és más ősi szövegekben is jó néhány utalást találunk a libanoni cédrusra. Az ősi mezopotámiai mitológiában a Libanon-hegy cédrus erdejeit az istenek birodalmának vélték, úgy gondolták, hogy Humbaba félisten áll őrt felette. Gilgames eposzában Gilgames legyőzte Humbabát, behatolt az erdőbe, kivágott jó néhány cédrust, amelyekből falat épített Uruk városa köré.
Nyilvánvaló, hogy a libanoni cédrus már a történelmi időkből ismert. Ez a növény kulcsfontosságú szerepet játszott Libanon nevének és dicsőségének kialakulásában, az antik világban az egyik legértékesebb anyag volt a fája. A főníciaiak hajóépítésre használták, de az asszírok, babiloniak, görögök, rómaiak és perzsák is házakat, templomokat építettek belőle. Az egyiptomiak a gyantáját a mumifikálási eljárások során alkalmazták, míg a zsidók a héját használták a körülmetélésnél és a lepra kezelésében. Az ottománok üzemagyaként ismerték, mert a fája sokkal jobban égett, mint a tölgy fája.
A történelem során sajnos rengeteg fát kivágtak, ez egészen a brit haderők pusztításáig tartott, ők a II. világháborúban vasútépítésre használták a cédrus fáját.
Hadrianus római császár megpróbálta az erdőket sziklákba vésett jelekkel megvédeni. Ezek a mai tudósok dolgát is megkönnyítik, segítségükkel tudják megcseülni az erdők egykori kiterjedését.
1876-ban Viktória királynő egy 102 hektáros erdő körül védőfal építést rendelte el, ennek ellenére az írtások tovább folytatódtak. A cédrusokat csak a 20. század végén nyilvánították védendő természeti kincsnek. Az egykori hatalmas erdő ma már csak markonyi elszigetelt liget formájában létezik.
A cédrusokat őrző és visszatelepítő program szerint 18 cédrusfolt van napjainkban az országban. Az egyik ilyen liget, amit Isten cédrusainak hívnak a Kadisha völgyben, a Makhmel hegyénél található. Úgy vélik, hogy ez a 375 fa a legidősebb Libanonban. Négy közülük a több száz év alatt elérte a 35 méteres magasságot, törzsük átmérője 12-14 méter. Már ezernyi magoncot ültettek el ezekről a fákról, azonban a cédrus meglehetősen lassan nő, még időbe telik, mire a fák kiteljesednek.
1998 óta az Isten cédrusai liget az UNESCO Világörökség része.
