Erling Haaland, a Borussia Dortmund labdarúgója a Skysportsnak elmondta, hogy szeret „farmon lenni, traktort vezetni vagy tehenet etetni”, hogy segítsen „kitisztítani a fejét”. A norvég labdarúgó arról tájékoztatta az újságírókat, hogy nyugdíjba vonulása után szeretne egy kis farmot, melyen „egészen biztos” lesz néhány állat.

"Amikor csak lehetséges, próbálom kitisztítani a fejem, elmegyek egy farmra, traktort vezetek vagy etetem a teheneket, vagy más hasonló dolgokat csinálok. Se saját tehenem, se sertésem nincs, de a jövőben biztosan lesz. Igen, azt hiszem, lesz egy kis farmom, miután nyugdíjba vonulok. Nem tudom, hol, de egészen biztos vagyok benne, hogy lesz néhány állatom. Gondolkozunk azon, hogy beszerzünk pár kecskét, majd meglátjuk" - mondta a focista.

David James, egy korábbi angol kapus, aki a Portsmouthban is játszott. A FridayMagazine szerint a sztár kukoricába fektetett be Malawiban, és egy olyan alapítvány tulajdonosa is, melynek célja az afrikai ország gazdálkodóinak ellátására.

És végül a nagyágyú, maga a Real Madrid és a Manchester United egykori szupersztárja, David Beckhamn, akinek úgyszintén van egy farmja az angliai Cotswoldsban.

Mindeközben a katari sivatagban

A világ szeme most Kataron van, hiszen november közepétől itt zajlik a futball-világbajnokság. Az esemény kettős ökológiai kihívást jelent, mivel egyfelől a stadionokat légkondicionálják, a meleg miatt, másfelől hűtik illetve locsolják a pályák gyepét.

A világbajnokság előtt és alatt Katar naponta legalább 10 000 liter vizet használ minden egyes stadion focipályájához. Mivel egy olyan régióban fekszik, ahol gyakorlatilag nincs hozzáférés édesvízhez, sótalanításra - a sós víz ihatóvá tételére - is szükség van. A sótalanítás, ami az előrejelzések szerint az elkövetkező öt évben 37 százalékos növekedést produkál majd az Öböl-régióban,

Hatalmas környezeti költségekkel jár a folyamathoz felhasznált fosszilis tüzelőanyagok és a tengeri környezet szempontjából. Enélkül azonban nehezen lenne megoldható a régiót uraló szárazság.

A világ sótalanítási kapacitásának 43 százaléka az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) országaiban működik. A vízhiány ellenére az GCC a világ legnagyobb vízfogyasztói közé tartozik, és nagymértékben függ a sótalanító üzemektől. Az Egyesült Arab Emírségekben az egyik legmagasabb az egy főre jutó vízfogyasztás a világon, az emberek naponta nagyjából 500 litert fogyasztanak, ami 50 százalékkal haladja meg a globális átlagot.

A népesség növekedésével azonban a régió víziparára egyre nagyobb nyomás nehezedik. "Ezeken az üzemeken lényegében folyók folynak keresztül. Ha megnézzük a sótalanítási kapacitást az Öböl-menti Együttműködési Tanács egész területén, az ezen keresztül áramló víz mennyisége körülbelül négyszerese a Temzén lefolyó vízmennyiségnek" - mondja Will Le Quesne, az Egyesült Királyság Környezetvédelmi, Halászati és akvakultúra-tudományi központjának közel-keleti programigazgatója.

A sótalanítás már hagyomány

Az 1950-es évek óta az GCC élen jár a sótalanításban. Az Öböl déli partjainál több mint 300 sótalanító üzem található - főként Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben, Kuvaitban és Bahreinben. A világ legnagyobb sótalanítási koncentrációjának működtetéséhez jelentős mennyiségű energiára van szükség. Szaúd-Arábia, a legnagyobb termelő, a világ termelésének egyötödét adja, és nagyjából 30 sótalanító üzem naponta 300 000 hordó nyersolajat éget el. A legtöbb sótalanító üzem olaj- vagy gázüzemű, és vagy termikus feldolgozási technológiával működik.

"Bármelyik módszert is vegyük, elég sok energiára van szükség. Ezt sokféle forrásból, többek között fosszilis tüzelőanyagok elégetésével lehet előállítani" - mondta Le Quesne.

Bár Katar azt állítja, hogy a világbajnokság szén-dioxid-semleges, az éghajlatvédelmi szervezetek kétségeket fogalmaztak meg. Már csak az óriási vízigény is szemet szúrt. A torna nyolc stadionban és több mint 130 további edzőpályán folyt. Haitham Al Shareef szakértő a Reutersnek elmondta, hogy a katari éghajlaton a futballhoz megfelelő gyepszőnyeg kialakításának kényes és bonyolult folyamata, amint az időjárás hűlni kezd, praktikusan azt jelenti, hogy a pályamunkásoknak a telet kell utánozniuk: hűtött levegőt kell fújniuk a fűre, és legalább 10 000 liter sótalanított vízzel kell öntözniük a pályát.

Vészhelyzet esetére 425 000 négyzetméternyi - mintegy 40 futballpálya értékű - fűkészletet nevelnek egy Dohától északra fekvő farmon. Ennek a mezőnek a vízfogyasztását gyakorlatilag fel sem jegyezték és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és a nettó nulla célértékek elérésére vonatkozó nemzeti kötelezettségvállalások ellenére a régió nem kevesebb, mint 37 százalékos kapacitásbővítést tervez 2027-ig.

Az élővilágra is veszélyes

Le Quesne szerint a sótalanítás az egyik legsúlyosabb tengerszennyező tényező a világon, mivel úgynevezett telített sósvíz (brine) keletkezik, ami egy erősen sós hulladékfolyadék, ami általában sósabb, mérgezőbb és melegebb tengervízként kerül vissza a tengerbe. A sótalanítási folyamat során hozzáadott vegyi anyagokat, például klórt, nehézfémeket és habzásgátlókat tartalmazhat, melyek károsíthatják a korallzátonyokat és a tengerfenéken élő kisebb tengeri élőlényeket.

A növekvő környezetvédelmi aggodalmak miatt a GCC-országok, köztük az Egyesült Arab Emírségek és Omán, napenergiával kapcsolatos módszereket vizsgálnak. Messze a legambiciózusabb terv a szaúd-arábiai napkollektoros kupola, a világ első telített sósvíz-mentes sótalanító üzeme. A 2020-ban bejelentett projektet most prototípusként tesztelik a Neom, az 500 milliárd dollár (1956 milliárd forint) értékű tervezett megaváros részeként.

 

 

• foci
• futball
• gazdaság
• farm