Azok az oktatási rendszerek, amelyek kifejezetten jól működnek, és sokszor a politikusok is előszeretettel hivatkoznak rájuk, általában Észak-Európában találhatók. A rendkívül sikeres finn oktatási modellről már mi is írtunk. Milyen tapasztalatokról számolnak be azok a magyarok, akiknek volt szerencséjük megismerni a dán, svéd vagy a norvág iskolai rendszert? Mennyiben mások ezek az oktatási rendszerek, mint a magyar?

A dán modell

Egy erasmusos magyar diák nyilatkozik elismerően blogján a dán iskolarendszerről.

Az étkezési szokásokról így ír: „A boltokban kisméretű csomagokban gyümölcsöket, zöldségeket, teljes kiőrlésű kenyér- és sütiszeleteket lehet kaponi. A gyerekek általában ilyesmiket esznek tízóraira. A cukor, csoki, chips fogyasztása nem jellemző az oktatási intézményekben. A gyerekekkel azt is megtanítják, hogyan kell joghurtot, túrót, kenyértésztát készíteni. Mivel ezt szokták meg a gyerekek, ezért ezeknek az ételeknek a fogyasztása a természetes számukra, nem az édesség.”

A szabadban is sok időt töltenek a gyerekek már az ovis kor elejétől. A kerékpározás az alapvető közlekedési forma, nem az autózás.

„Az ovis foglalkozásokon sokrétűen dolgoznak fel hatékony és tanulságos formában különböző témákat a kicsikkel. Erre jó példa a hulladékgyűjtés, majd annak az ötletes hasznosítása.”

„Az iskolában a tanár igyekszik minél izgalmasabb órát tartani. Lehet enni, inni, mozogni, kérdezni. Rengeteg a csoportmunka. Ugyanazt a témát a gyerekek különbözőképpen dolgozhatják fel. Táncolnak, báboznak, pantomimoznak. A foglalkozások zajosak, mozgalmasak, és élvezetesek. Nincs görcs, a diákok bátran, önbizalommal állnak neki mindenféle feladatnak. A felnőtt embereken is meglátszik, hogy milyen szellemben teltek az óvodai, iskolai éveik. Több dán családnál is jártam, ahol a nyugalom, az egymásra figyelés és a sok közös program volt a jellemző.”

A svéd modell

Egy magyartanár svédországi élményeit osztotta meg az egyik közösségi oldalon. Szerinte általában kétféleképpen reagálnak a magyarokból a svéd oktatási rendszer másságára:

„Fantasztikus! A gyerekem a hétköznapi életben használható tudást kap, nem kell magolni.”
„Ez egy vicc, lógnak egész nap, nincs tárgyi tudás, borzasztóan alacsony a színvonal.”
A svéd modellben nagyon laza az iskolai alapképzés. Ráadásul, ami otthon az általános műveltség része, annak itt az oktatása jóval szerényebb. „Egy számomra riasztó példa: a gimnazisták többsége mindössze egy éven keresztül tanul történelmet.”

Az iskolai rendszer teljesen más, mint a hazai. Óvoda után egy év iskolai előkészítő következik (förskola), ezt követi kilenc év általános iskola (grundskola), amit három szakaszra oszanak: alsó, (1-3. osztály, lågstadium), középső (4-6, mellanstadium) és felső (7-9, högstadium) tagozat.

Az általános iskolát 16 évesen fejezik be a diákok, ami egyben a tankötelezettség korhatára is. Vagyis a gimnázium nem kötelező, de ma már szinte mindenki jár gimnáziumba.

Erősebb a specializáció. Már a gimnázium elején dönteni kell, ki milyen specializációt választ. Társadalomtudományi (ezen belül nyelv- vagy társadalomtudomány), természettudományos, vállalkozói szakirány szinte minden intézményben elérhető, de ezeken kívül nagyon széles a paletta a repülőgépszerelőtől a táncművészetig.

A norvég modell

Egy pedagógiai asszisztens norvégiai élményeiről számolt be a blogján. Hasonlóan a svéd rendszerhez, a norvég modellben is három részre különül el az általános iskolai oktatás.

„A fő strukturális különbség az, hogy a norvég közoktatás nem kétszintű, mint a magyar, hanem három: barneskole (6-12 évesek – 7 osztály), ungdomskole (13-15 évesek – 3 osztály) és videregående skole (16-18 évesek – 3 osztály). Minden gyerek 6 évesen megy iskolába, nagyon ritkán, speciális esetben marad csak valaki még egy évet, 7 éves koráig az oviban.

De más különbségek is vannak a magyar oktatáshoz képest. „Nincs osztályozás az első 7 évfolyamon, és nincs bukás sem. Vagyis mindenki automatikusan megy tovább a következő évfolyamra. Hagyományos bizonyítvány sincs, a gyerekek előmeneteléről egy évben kétszer szóbeli megbeszélésen tájékoztatja a szülőket az osztályfőnök, amiről utána írásos emlékeztető is készül. Az állami iskolák mellett léteznek magániskolák is, de a gyerekek elsöprő többsége az állami iskolát választja. Nincs szabad állami iskolaválasztás: a szülő nem dönthet szabadon, hogy hova járatja. a gyerekét, hanem automatikusan a lakóhely szerinti körzetes iskolába kerül a tanuló. Majdnem minden osztályban van bevándorló hátterű gyerek, jellemzően több is. A sajátos nevelési igényű gyerekek többsége is együtt jár a többiekkel iskolába, integráló szemléletet alkalmaznak a gyakorlatban is.”

A nagy létszámú osztályok Norvégiában is általánosak, azonban egy osztályra sokkal több oktató jut. „Két teljes állású osztálytanító mellett két asszisztens volt jelen mindig az osztállyal, tehát egy 34 fős osztállyal négy felnőtt foglalkozott egyszerre.”

 

• oktatás
• iskola
• oktatási modell