Sok diák készülődik ezekben a napokban a szóbeli, köztük a magyar nyelv és irodalom szóbeli érettségire. De vajon ezek a fiatalok az iskolai tananyagból és egyéb olvasmányaikból milyen útravalót visznek magukkal az életbe? Arra kértük Szörényi László irodalomtörténészt, kritikust, mondja el, szerinte mely könyveknek, milyen magyar és világirodalmi értékeknek kellene benne lenniük ma, a 21. században is az alapműveltségben. Ha egyáltalán létezik még ilyen kategória. Nem volt könnyű a válogatás.

Nem kudarcos vállalkozás bizonyos könyvekről kijelenteni, hogy ezeknek az elolvasása ma az alapműveltséghez tartozik? Valójában nagyon sok műre rámutathatnánk.

Nyilván, de megtehetjük, hogy a könyvrengetegből mégis csak kiemelünk néhányat. És bármennyire szubjektív lesz is a válogatásunk, tükröz valamiféle értékítéletet.
A 21. században kapaszkodási pontok lehetnek ezek a klasszikusnak számító könyvek, amikor az emberek milliói, úgy gondolom, módszeresen elhülyítik magukat, leszoknak a könyvolvasásról, és ennek még örülnek is. Különféle felmentéseket és indokokat találnak mentségként.

Kellenek még a könyvek egyáltalán?

Sokan úgy gondolják, hogy a Gutenberg-galaxisnak szükségszerűen vége van, hiszen a digitális forradalommal egészen új világ kezdődött. Az embernek teljesen más tudásokra van szüksége, mint a korábbi évszázadokban, és az ismereteit más módokon is szerzi meg. A nyomtatott könyvek olvasásának, mint ismeret- és örömszerzési forrásnak, leáldozott.

Már régóta riogatnak a Gutenberg-galaxis végével. Ha így is lenne- bár szerintem még nincs így -, akkor meg éppenséggel afféle túlélőcsomagként kellene magunkkal vinnünk a magyar és a világirodalom értékeit. Mert az bebizonyosodott az évszázadok során, hogy az ember testi-lelki jóllétéhez, jellemének, gondolkodásmódjának épüléséhez nagy szüksége van a kiemelkedő irodalmi alkotásokra. Hiszen ezek képesek a maguk művészi eszközeivel feltárni az emberi lélek és az emberi kapcsolatok mélységeit, valamint bemutatni a körülöttünk lévő világ bonyolult összefüggéseit.

Kezdhetjük is mindjárt az emberiség nagy történeteivel: a Bibliával és a görög mitológiával. Úgy gondolom, ezek ismerete nélkül, ma sem létezik műveltség.
És egyáltalán nem csak vallási szempontból van szükségünk például a Bibliára, hanem azért is, mert tanulhatunk belőle. A bibliai szereplők, vagy éppen az Illiász eposz hősei és történetei bizonyítják számunkra, hogy az ember az évezredek során – bár változott körülötte a világ, változtak a körülményei -, maga valójában semmit sem változott. Ugyanazok a bűnök, vétkek terhelik, ugyanolyan csábításoknak kell ellenállnia ma is és ugyanúgy elbukhat, mint hajdanában. Nem véletlen, hogy a középkorban a görögökről szóló történetek voltak latin, német, angol, francia, olasz stb. fordításokban, változatokban a kor bestsellerei. Egy Hunyadi Ferenc nevű kiváló magyar férfiú, aki Báthori István majd Báthori Zsigmond fejedelem tudós orvosa volt, és maga is író, verselő, a 16. században megírta például Trója veszedelméről szóló históriás énekét. Ebben beszámolt a hatalmas méretű falóról is, mely az ő verziója szerint, nem csak azért volt olyan nagy, hogy sok ember elrejtőzhessen benne, akik aztán így lopóztak be Trójába, hanem azért is, mert hatalmas méretű rajzokat is elhelyeztek benne, amelyek korábbi történelmi és csatajeleneteket ábrázoltak. Hunyadi, a látnok magyar! Aki előre megálmodta, hogyan lopakodik be sok-sok évvel később Hollywood a maga villódzó képeivel, történeteivel az európai emberek szívébe.
És a görög mesék után következhet Dante Isteni színjátéka. Az ő filozofikus felismerései segíthetnek átvergődni a mai poklokon is.

Az istenes, kalandos, szerelmes, családos ókori történetek bizonyára tényleg vonzóak lehetnek sok ember számára, de kétlem, hogy napjaink kütyüket nyomogató embere, aki a képek, hangok, adatok és információk bűvkörében él, a hagyományos alapműveltség reményében hajlandó lenne átrágni magát Dante veretes szövegein.

Pedig meglepően sokan tettek így az elmúlt években. 2021-ben az olasz költő, filozófus születésének hétszázadik évfordulójára figyelt a világ. Ennek tiszteletére számos országban (így nálunk is) újrafordították fő művét, az Isteni színjátékot, és például az amerikai egyetemeken olyan sokan jelentkeztek Dante-kurzusokra, hogy használaton kívüli sportcsarnokokat, imaházakat kellett megnyitni az érdeklődők előtt, ami korábban csak popsztárok koncertjei alkalmával fordult elő.
Sokat számít tehát, ha a szakértők felhívják a figyelmet az értékes írói-költői teljesítményekre. Ezért is nagyon jó, hogy az idei Petőfi- és Madách-évforduló, illetve Kölcsey Himnuszának bicentenáriuma az iskolán kívül is nagy figyelmet kap a magyar közvéleményben.
Ők már mindenképpen helyet találnak maguknak sok ember alapműveltségében. És bár Arany Jánosnak az idén nincs évfordulója, számomra ő az etalon. Legalábbis a Toldinak és a balladáinak mindenképpen a képzeletbeli listán a helyük. Azzal azonban teljesen egyetértek, hogy azoknak a felnőtt embereknek, akik soha nem olvastak igazán, és ma kizárólag a kütyüiket nyomogatják, nem nagyon lehet irodalmi alkotásokat beszuszakolni a szívébe, tudatába. Az irodalom megszerettetését kora gyermekkorban kell elkezdeni.

Érzelmek, kalandok, eszmények

A gyermek- és ifjúsági irodalomból milyen klasszikus értékeket emelne ki, amelyekkel meg lehet kedveltetni a gyerekekkel az olvasást, és amelyeknek az alapműveltségben lenne a helyük?

Úgy vélem, Mark Twain két remeke: a Huckleberry Finn és a Tom Sawyer kalandjai feltétlenül ilyen. De ilyen Milne: Micimackója is Karinthy Frigyes zseniális fordításában, illetve a német Erich Kästner több könyve is, a Két Lotti és az Emil és a detektívek is, a maga kissé ódivatú, de nagyon őszinte bájával.
A korábbi regények közül Defoe: Robinson Crusoe-ját ajánlom, amely egy hajótörött túlélését, akaraterejét és találékonyságát ábrázolja lebilincselően, de az idegen jövevénnyel (Péntek) való együttélésre is példát mutat. Aztán a magyarok közül: Jókai. Mindegy, hogy A kőszívű ember fiai, a Kárpáthy Zoltán, a Mégis mozog a föld vagy az Aranyember. Jókai Mór – bárhogy vélekednek róla ma egyes fanyalgók – 19. századi világnagyság volt, a nagy francia íróval, Victor Hugóval vetekszik. Érdemes a regényeit ma is nyitott lélekkel és türelemmel olvasni, mert elkövette azt a hibát, hogy nagyon sok szót írt le, amelyek között, mivel sokféle tudományhoz értő polihisztor volt, a mai olvasó számára számos ismeretlen fogalom akad. De tessék az interneten utánanézni. Megéri. Éppen most adná fel valaki, amikor már másodpercek alatt lehet kideríteni egy-egy szó jelentését?
Persze nem maradhat ki az alapműveltségi felsorolásból a két közönségkedvenc: Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk és Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye sem.
Mindkettő tele van kalanddal és érzelemmel, valójában mindegyik a hazaszeretetről, a hazai föld megvédéséről szól. Gárdonyi remeke az egri vár védőinek hősies helytállását mutatja be. Molnár műve pedig, a barátság és bajtársiasság felemelő története, Olaszországban például, kötelező iskolai olvasmány volt.

A 19. századi romantikus hevület elmúltával, a későbbi, huszadik századi magyar íróknál is megfigyelhető az ország sorsa, a társadalmi problémák iránti érdeklődés?

A legnagyobbak, Mikszáth, Ady, Móricz, Kosztolányi, Babits, József Attila művészetében valóban jelen van a szuggesztív írói-költői ábrázolásmód mellett a magyar sors és a magyar közállapotok iránti érzékenység is.
Mindegyiküknek helye van az alapműveltségi listán és az egész életművük figyelmet érdemel. Már Mikszáth tovább lép a romantikán, ő a keserűbb, szarkasztikusabb Jókai. Érdemes elolvasni A különös házasság mellett például A Tóth atyafiak – Jó palócok című kötetének elbeszéléseit is. Móricz pedig a realizmusban alkot kiemelkedőt, a Rokonok például máig érvényesen, sajátos iróniával leplezi le a magyar uram-bátyám világot, a vidéki hivatali korrupciós összefonódásokat.
De a magyarok alapműveltségébe tartozónak érzem Szerb Antal művészetét is, a zseniális Pendragon legendát és a nagyon szerethető Utas és holdvilágot is. Valamint Karinthy Frigyes Tanár úr kérem és Így írtok ti című egészen eredeti humorú írásait is.
Úgy gondolom, Krúdy Gyula plasztikus, lenyűgöző prózája sem maradhat ki a felsorolásból, ahogy nem hagyhatjuk ki a modern magyar irodalom egyik alapművét, Ottlik Géza: Iskola a határon című regényét sem. Mészöly Miklós pedig kitűnő meséket és felnőtteknek szóló műveket egyaránt írt, hasonlóan a már emlegetett Móriczhoz, aki a Légy jó mindhaláligtól eljutott az Erdély-trilógiáig.

Háború a lélekben és a csatamezőn

Tulajdonképpen mi az, ami igazán értékessé tesz egy irodalmi alkotást? A különleges tartalom? A forma újszerűsége? A sztori izgalma vagy a szereplők egyedisége?

Mikor melyik. Fontos, hogy a hősök szuggesztív, élő-lélegző személyiségek legyenek, és az író érzékletesen rajzolja meg a szituációkat, a szereplők körüli világot, a társadalmi környezetet. Úgy gondolom, az alapműveltségbe tartozó klasszikus regények, költemények esetében – még ha a téma vagy a történet meghökkentő is – valamiképpen az egész mű mindig hiteles.
Az olasz irodalomból Manzoni: Jegyesek című művét kellene ismerni. Az orosz regények közül pedig elolvasandó Tolsztoj Háború és békéje, de a hatalmas, háborús hátterű pannó mellett az Anna Karenina megrendítő lélekábrázolása is.
Az én kedvencem azonban Dosztojevszkij, különösen az Ördögök című regénye. De ajánlott megismerni Puskin Anyeginjét és a bolsevik szörnyűségek hiteles ábrázolójának, Szolzsenyicinnek legalábbis az Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényét is.

A német irodalom említésekor a legtöbb embernek először is Goethe jut az eszébe, méghozzá a Faust című műve. Annál is inkább, mert a lelkét az ördögnek eladó ember témája, a Faust –motívum később is nagyon sok írót megihletett.

Érdemes az alapműveltséghez sorolni Schillert is, méghozzá a drámái közül a Don Carlost. Amelyben politika és szerelem keveredik, sok mindent tanulhatunk Schiller hús-vér figuráinak sorsából.
És kihagyhatatlan Thomas Mann valamelyik regénye.
Talán legyen ez a Buddenbrook ház, az egyik első nagyszabású családregény, egy arisztokrata gondolkodású kereskedő família hanyatlásának és bukásának a története, amelyet Mann nagyon fiatalon, de meglepően érett bölcsességgel írt. Huszonnyolc évvel később az irodalmi Nobel-díjat is az indoklás szerint főképpen ezért a teljesítményéért kapta.

Adat vagy (és) katarzis

A francia irodalom annyira gazdag, hogy jó néhány alkotó munkássága megérdemelné, hogy az alapműveltségbe belevegyék.

Victor Hugót már említettük, és a népszerű Nyomorultak mellett érdemes figyelni például A nevető ember című nagyon szép regényére is. Mellette elsősorban Stendhal az, aki az alapműveltségbe tartozik, én A pármai kolostor különleges történetét ajánlom, amely tele van szenvedéllyel, szerelemmel, korabeli intrikákkal és cselszövésekkel. Persze ott van még Balzac jó néhány könyve vagy Flaubert Bováryné-ja is, amelyek szintén fontos művek.
És én még belevenném az alapműveltségbe Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regény-folyamát, vagy az angol James Joyce Ulysses című művét akkor is, ha egyesek nehezen befogadhatónak tartják őket.
Mindkét alkotás valamiképpen megújította a huszadik században a regény műfaját. Nem szabad megijedni tőlük.

Vannak azonban a világirodalomban afféle állócsillagok. Gondolom, az angol Shakespeare, a Prágában született Kafka, az észak-amerikai Hemingway vagy a dél-amerikai Gabriel Garcia Marquez legalábbis egy-egy műve az alapműveltségből kihagyhatatlan.

Valóban. Shakespeare színházi emberként királydrámáiban nagyon hatásosan dolgozta fel az angol uralkodók körül dúló véres csatározásokat, és van néhány csúcs más művei között is.
ilyen a Macbeth, a Szentivánéji álom, vagy a Hamlet. Rómeó és Júlia történetét pedig szinte mindenki ismeri akkor is, ha a drámát nem olvasta, vagy nem látta színpadon. Kafka a lét abszurditását érzékelteti egyéni hangú műveiben, hősei szorongásaiban a mai kor embere is magára ismerhet. Válogatásunkba A per című könyve ajánlható. Hamingwaytől pedig, az írónak a spanyol polgárháborúban szerzett tapasztalatait is feldolgozó, Akiért a harang szól című regénye kerülhet fel az alapműveltségi listára. És akkor mondjuk Ibsenről, más észak-európai írókról, vagy az egészen sajátos világú ázsiai, perzsa vagy kínai irodalomról még nem is beszéltünk. Marquez Száz év magánya éppenséggel azért választandó, mert elragadó költői realizmussal dolgozza fel egy népes család több generációjának burjánzó érzelmi hálórendszerét, mágikus legendáit, örömeit és tragédiáit.
Az a tapasztalat, hogy rendszerint a tragikomédiák a legértékesebb művek, ugyanakkor talán az olvasók körében is a legnépszerűbbek. Azok a könyvek, amelyekben, ahogy az életben is, együtt, egymás mellett létezik a könny és a vidámság.
Hiszen az emberek vágynak a katarzisra, az olvasmány átélésével szerzett megtisztulásra és a felszabadító nevetésre egyaránt. Úgy gondolom, ezeket az elementáris élményeket semmiféle adatdömpinggel, de még a mesterséges intelligenciával sem lehet pótolni.

• Szörényi László
• könyv
• olvasás
• alapműveltség