India építészetét évszázadokon át jellemezték a félreismerhetetlen, bonyolult rácsszerkezetek. Most, hogy a modern építészek jobb, takarékosabb módszereket keresnek az épületek hűtésére, ez a szerkezet újra divatba jött.

Az észak-indiai Noidában található Microsoft irodába lépve azonnal feltűnik a Tádzs Mahalra való építészeti utalás. Az elefántcsontfehérben fürdő, gyönyörű boltívekkel és “jaalival” – perforált rácsos paravánokkal – tarkított iroda egyszerre vizuális óda a Tádzs Mahal pompájához és közben korszerű munkahely is.

Fénynyalábok lyuggatják át a bonyolult jaali-rácsokat, a fény és a mélység fenséges hatását keltve. Az energiatakarékos világítás mellett ez az építészeti jellemző segít az épület szén-dioxid-kibocsátásának alacsonyan tartásában. Ez az egyik oka annak, hogy az iroda Leed (Leadership in Energy and Environmental Design) platina minősítéssel rendelkezik, ami az Egyesült Államok Zöld Építészeti Tanácsának legmagasabb fenntarthatósági minősítése.

A jaali kifejezést, amely hálót jelent, Közép- és Dél-Ázsiában használják. A márványból vagy vörös homokkőből díszes mintákkal kivágott jaali a 16. és a 18. század között Indiában az építészet egyik jellegzetes eleme volt. Az indiai Agra városában, a 17. század közepén épült Tádzs Mahal gyönyörűen faragott jaalijai a tömör és üres, homorú és domború, vonalak és ívek, fény és árnyék ritmikus keverékét alkotják. A dzsaipuri Rajput uralkodók által 1799-ben épített Hawa Mahal, azaz “Szélpalota” 953 rácsos ablakát úgy tervezték, hogy beengedjék a szelíd szellőt.

Amellett, hogy művészi hangulatot kölcsönöznek az épületeknek, ezek a rácsos ablakok „lehetővé teszik a levegő keringését, védik [az épületeket] a napfénytől, és függönyt képeznek a magánélethez” – mondja Yatin Pandya, az örökségvédelemre szakosodott építész, aki több, a fenntartható tervezésről szóló könyv szerzője.

Most, a fenntartható hűtési megoldások keresése során az építészek újraélesztik ezt az ősi konstrukciót, hogy kényelmes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású épületeket építsenek.

Az építőipar komoly szereplője éghajlati problémának. Az épületekből származó kibocsátás 2019-ben minden idők legmagasabb szintjét érte el, és a globális CO2-kibocsátás 38%-át teszi ki. Az épületek hűtése különösen energiaigényes lehet. A légkondicionálók száma 2050-re várhatóan több mint háromszorosára nő világszerte. Ez annyi villamos energiát fog fogyasztani, mint ma egész India és Kína.

Ugyanakkor a hőhullámok világszerte egyre hosszabbak és intenzívebbek lesznek. Idén Indiában volt egy különösen intenzív hőhullám, Delhiben májusban rekordhőmérsékletű, 49 Celsius-fokos hőség volt.

Ezzel a kihívással szembesülve néhány építész a múltbeli megoldásokból merít ihletet, beleértve a hagyományos jaalit is. „[Ez] környezetbarát válaszként szolgál a fenntartható hűtés és szellőzés kérdéseire” – mondja Sachin Rastogi építész, a delhi ZED Lab alapító igazgatója, aki a zéró kibocsátású épületekre specializálódott.

A passzív hűtési technikák és az épületburkolatok (amelyek segítenek elválasztani az épület belsejét a külső környezettől) jelentős hőkomfortot biztosítanak a beltéri hőmérséklet csökkentésével. Minimalizálják a légkondicionálás szükségességét, ami akár 70%-os energiamegtakarítást is eredményezhet.

A jaali úgy csökkenti az épületbe közvetlenül bejutó hőt, hogy egy tipikus ablak teljes felületét apró lyukakra bontja. A hagyományos jaaliban a lyukak majdnem pontosan akkorák, mint a márvány vagy homokkő vastagsága – mondja Pandya. „Ez aztán csökkenti a napfény közvetlen vakító hatását, miközben lehetővé teszi a szórt megvilágítást” – teszi hozzá.

A Jaali hűtési funkciója a Venturi-hatásra támaszkodik, hasonlóan egy légkondicionáló berendezéshez. „Amikor a levegő áthalad a lyukakon, sebességet vesz fel, és messzebbre hatol. A kis nyílások miatt a levegő összenyomódik, és amikor kiszabadul, hűvösebb lesz” – magyarázza Pandya.

A modern hűtési technikák elterjedése korlátozta a jaali használatát, de „a globális felmelegedéssel kapcsolatos aggodalmak a felélesztése felé terelik a figyelme. A hagyományos építészeti formák bizonyították teljesítményüket a környezeti feltételek leküzdésében.”

• India
• építészet
• rácsszerkezet