Megvan, hogy hasznosítható a rengeteg maszk
Indiai tudósok jöttek rá, hogy lehet folyékony bioüzemanyaggá alakítani a polipropilén-alapú védőfelszereléseket.
A koronavírusjárvány egyik kellemetlen mellékhatása a sok közül, hogy iszonyatosan sok hulladékot termelünk csak a szájmaszkokból. Persze nem a mosható textilmaszkokkal van probléma, hanem az egyszer használatos, eldobható, műanyag alapú maszkokkal.
Most indiai kutatók arra jöttek rá, hogy ezekből a védőfelszerelésekből megújuló, folyékony bioüzemanyagot lehet gyártani. A The University of Petroleum and Energy Studies tudósai cikkét a Biofuelsben mutatták be, amit a Phys.org szemlézett, és a hvg.hu talált rá.
A maszkok általában polipropilénből készülnek, amelyek sok hányattatás után a tengerekben, óceánokban kötnek ki. Nem újdonság, amit alkalmaznak, csak erre a problémára még senkinek nem jutott eszébe a pirolízis. Ami egy olyan eljárás, amelynek során az alapanyagból folyékony üzemanyag lesz. Lényegében tiszta kémia: 300 és 400 fok között bontják le a műanyagot, oxigénmentes eljárással. Ráadásul a pirolízis légszennyező hatása kisebb, mint a hulladékégetésé.
Bhawna Yadav, a tanulmány társszerzője szerint ez az egyik legfenntarthatóbb módszer az újrahasznosításra, a jó minőségű olaj pedig biológiai úton lebomlik.
A tudósok szerint két legyet ütnek egy csapásra, hiszen nem csak a szennyezést csökkentik, de környezetbarátabb energiát is előállítanak.
