2022 novemberében vált hivatalossá, hogy Ambros Martin nem hosszabbítja meg a 2023 nyarán lejáró szerződését. Endrődi Péter, a győriek ügyvezetője kiemelte, hogy a szűk elit körébe tartozó edzőkkel kezdődtek meg a tárgyalások a klub részéről. A találgatások természetesen mind a szakírók, mind a szurkolók között megkezdődtek – a kívánságlista élén a 2023 nyarán szintén lejáró szerződéssel rendelkező, és éppen a Vipersszel BL-t nyerő Ole Gustav Gjekstad, valamint a Metzcel és a holland válogatottal is sikereket elérő Emmanuel Mayonnade állt.

Némi meglepetésre szűk egy hónappal Martin bejelentése után már meg is találta a vezetőség az új edzőt, az Odense trénere, Ulrik Kirkely személyében. A kézilabdát jobban ismerők kicsit felhúzták a szemöldöküket, mondván: nem lehet rossz edző a dán mester, de a fent említett edzőpáros egyértelműen komolyabb eredményeket tud felmutatni, ugyanakkor az az indokolás is megállta a helyét, hogy Kirkely nem dolgozott még a győrihez hasonló játékosállománnyal. Az Odense tavaszi formája már komolyabb kétségeket ébreszthetett mindenkiben, mivel a BL-ből épp az ETO verte ki őket kettős győzelemmel, a dán kupában 11 góllal kaptak ki, a bajnokságot pedig az Esbjerg ellen bukták el 13 góllal…

Kirkely – ha mondhatjuk ezt – tavaszi előélete tehát nem kecsegtetett túl sok jóval, de Schrödinger macskája óta tudjuk: csak akkor tudod meg, mi van a dobozban, ha belenéztél. A bajnokság második fordulójában azonban nem egy macska, hanem egy elefánt kacsintott ki a dobozból: az évek óta szisztematikusan, javarészt magyar játékosokra épülő, Gyurka János edzette Mosonmagyaróvár 33-30-ra, mondhatni simán győzött a Győr ellen. A vereség mikéntjén túl az a tény talán még jobban fájhatott a zöld-fehéreknek, hogy idejekorán lépéshátrányba kerültek a Ferencvárossal szemben a bajnoki címért folytatott harcban.

Az óvári vereséget követően állítólag volt egy elbeszélgetés a vezetőség, az edző és a játékosok között, és egy darabig úgy tűnt, megfelelő pályára tud állni az ETO: a Bajnokok Ligájában győzelem Brestben, Bukarestben, az Odense ellen pedig hazai pályán - majd 2023 novemberében következett a Ferencváros elleni rangadó. A korábbi években nem sok babér termett az ETO-nak a Népligetben, és ez most sem volt másként: 6 góllal kapott Kirkely csapata, és nagyjából végérvényesen kiszállt az aranyéremért folyó csatából.
A klub marketingesei a különböző social media felületeken - hogy úgy mondjuk – igencsak erőteljes és a korábbiaktól eltérő kommunikációval próbálkoztak becsülettel a türelem fenntartása érdekében, mondván: habár a bajnoki aranyérem elúszni látszik, egy kupagyőzelemmel és egy Final Four arannyal ez a szezon még így is nagyszerű lehet, illetve a jelentősebb dolgok tavasszal dőlnek el.

Ezzel a felfogással indult neki az újévnek az ETO, és a Bajnokok Ligájában a 11. fordulóra meg is lett a csoportelsőség, és a velejáró automatikus hely a legjobb 8 között. Ezt követően a CSM Bukarest tudott nyerni viszonylag könnyedén Győrben, majd jött egy debreceni vereség, végül a zárófordulóban egy hazai döntetlen a Brest ellen. Önmagukban ezek az eredmények – főleg a csoportelsőség tudatában – beleférhettek, inkább a mutatott játék adhatott okot aggodalomra – már amikor volt játék, mert többnyire egy az egyeket láttunk az erre a játékra amúgy kiválóan alkalmas (Oftedal, De Paula, Nze Minko) játékosok részéről, ugyanakkor a csapatjáték erősen visszaesett még az őszihez képest is.
picture

A Magyar Kupa négyes döntőjének elődöntőjében a Debrecen – az idényben immáron nem először – nagyon megcibálta az oroszlán bajuszát, a döntőben pedig a kiváló kezdés ellenére a második félidőre tompává vált az ETO játéka, a kulcspillanatokban rendre rossz döntéseket hoztak a játékosok, amikor pedig égett a ház, látványosan összecsuklott minden kulcsember, valamint a kispad is. Régen láttunk ennyire erőtlen és semmitmondó támadójátékot elővezető Győrt, így március elejére úgy áll a helyzet, hogy hazai aranyérem nélkül zárja az évet a csapat, amire utoljára 2004-ben volt példa. Sőt, a jelenlegi formát tekintve hátrafele is érdemes pillantani a bajnoki tabellán, mert a Debrecen úgy van lemaradva 4 ponttal, hogy egy mérkőzéssel kevesebbet játszott, és egy debreceni vendégjáték még vár a Győrre májusban, egy esetleges vereség esetén pedig csak a gólkülönbségben bízhat majd a zöld-fehér egylet.

A Bajnokok Ligája-győzelem maradt még a szezon megmentéseként, de ha őszinték akarunk lenni, jelenleg erre minimális esély mutatkozik. Egész egyszerűen nem látni, hogy merre tart a csapat játékban, mi az elképzelés támadásban (a már évek, évtizedek óta meglévő páros kapcsolatokat leszámítva), a sorsolás pedig nem ígérkezik könnyűnek: a Debrecen-Vipers párosítás győztesét kell legyőzni a legjobb négy közé jutáshoz, ott pedig két nap alatt kétszer kell csúcsformát hozni – itt egy olyan formáról van szó, amit kis túlzással utoljára komoly csapat ellen tavaly ősszel láthattunk az ETO-tól.

Mind a kispadon, mind a vezetőségben vannak a megszokottól eltérő döntések – kezdjük talán az előbbivel. Kirkely arcára bántóan sokszor kiül a tehetetlenség és az ötlettelenség egy-egy kulcsszituációban: ha csak a Fradi elleni kupadöntőt nézzük, amikor a Fradi átvette a vezetést, időt kért, de nem tudott egy percben olyan mankót adni a játékosainak, amivel meg tudták volna állítani a fővárosiak rohamát – sőt, egy ízben Oftedalnak kellett kijavítania mesterét…A másik időkérésére talán jobb lenne szót sem vesztegetni: üres kapus helyzetben sikerült saját csapata támadását megállítania vele…Az idei vereségek jelentős részében az ellenfél edzőinek húzásaira egyszerűen nem reagált a dán mester, az edzői bizonytalanság és tanácstalanság pedig egyértelműen kivetődött a játékosokra is: ahogyan azt többen is kiemelték, a mérkőzések olyan kulcspillanataiban hibáznak, amikor nem lenne szabad, sokszor szétesően, ötlettelenül erőlködnek – ezek a jelenségek visszatérő problémák, főleg a tavasszal látott Győrben.
A játékosok rotációja - ezzel némileg összefüggésben pedig a formájuk is - minimum problémás: a kapuban Toft túl van terhelve, ez az elmúlt egy másfél-két hónap teljesítményén egyértelműen látszott, a nyáron távozó Solberg viszont a döntőt a lelátóról nézte végig. Oftedal rengeteget hibázott a döntőben, mégis a pályán maradhatott – ezzel párhuzamosan igencsak szembetűnő, hogy De Paulát 8 hónap elteltével sem tudja használni a dán mester. Beállóban Blohm játéka is visszaesett, Brattset tartja magát, az idény végén visszavonuló Broch részfeladatok megoldására alkalmas csak. Az egyetlen pozitívum Veronica Kristiansen játéka: a szülés után visszatérő norvég klasszis kiélezett helyzetekben is egyre inkább magára vállalja a felelősséget – minden végjátékot azonban ő sem tud egyedül megoldani.
picture

Az átigazolások kapcsán érdemes kiemelni, hogy a holland válogatott balkezes jobbátlövő, Dione Housheer, valamint a szintén holland válogatott szélső, Bo van Wetering leigazolását már szeptemberben bejelentette a csapat. Ez nagyjából azt jelenti, hogy Kirkely mintegy 3 hónap alatt felmérte, hogy melyik poszt az, ahol erősítésre szorul az ETO – más kérdés, hogy azt mennyire nevezhetjük csapatépítésnek, hogy az edző a korábbi csapatának játékosait elcsábítja a legújabb állomáshelyére – ahelyett, hogy a meglévő játékosállománnyal kezdene valamit…

Azóta napvilágot látott, hogy családi okok miatt mind Solberg, mind Gros távozik, Stine Oftedal abbahagyja a játékot, Szöllősi-Schatzl Nadine szerződését pedig nem újította meg a klub – ezen távozások tükrében még nagyobb nyomás lesz az új játékosokon, mert egyértelmű vezéreket kell pótolni, igencsak rövid idő alatt beilleszkedve – igaz, egy általuk már ismert edző keze alatt.
Hacsak…hacsak a vezetőség nem látja úgy, hogy Kirkely kinevezése melléfogás volt, ennek a kapcsolatnak így ebben a formában nincs jövője, és egy drasztikus lépéssel nem vesz búcsút a dán mestertől és segítőjétől. E döntés mellett szólhat, hogy ez az ETO nem rossz csapat, mert egy rossz csapat nem hoz le 11 győztes meccset zsinórban a Bajnokok Ligájában. Valószínűleg jelenlegi formájában nem is a legjobb – Kirkelyvel legalábbis biztosan nem. Elképzelhető, hogy a legjobb lehetne még ezen a tavaszon – de Kirkelyvel biztosan nem.
A dán edző mellett szólhat a jövő évi keret, ami nagyrészt az ő kívánsága szerinte lett kialakítva – és itt véget is vethetünk a felsorolásnak. Ebben a szezonban a Győrnek két létfontosságú meccse volt: a Fradi ellen a Népligetben a bajnoki, illetve a kupadöntő. Erősen kérdéses, hogy az ott látottak alapján lehet-e, érdemes-e azzal számolni, hogy a következők végkifejlete majd más lesz.

• női kézilabda
• Győri Audi ETO KC