Négy évtized alatt 247 millióval kevesebb házi veréb lett Európában, és több másik olyan madárfaj, melynek egyedei egykor mindenfelé előfordultak, szintén jelentősen visszaszorult a kontinensen egy új kutatás szerint, írja a Guardian.

A Royal Society for the Protection of Birds, a BirdLife International és a Cseh Ornitológus Társaság által készített elemzés során az Európában őshonos 455 madárfaj populációját vizsgálták, és az adatok elemzéséből úgy tűnik, hogy 378 fajból ma már kevesebb egyed él velünk, mint 1980-ban. Összesen 17-19 százalék közötti lehet a visszaesés, de a populációk zsugorodása különösen érinti azokat a fajokat, melyek mezőgazdasági területek mellett, rétek közelében élnek.

A változások különösen érzékenyen érintették a házi verebeket: e madárfaj populációja a felére zsugorodott össze, míg a mezei verébből 30 millióval lett kevesebb. Az elemzés szerint mindkét faj elsősorban a megváltozott mezőgazdasági gyakorlatok miatt szenvedett veszteségeket, de a házi verebekből a városokban is kevesebb van. Hogy miért, az egyelőre még kérdéses, lehetséges magyarázatként az élelemhiány, különféle járványok, illetve a légszennyezés merült fel.

Becslések szerint az Európában költő madarak mintegy hatodával, 600 millió madárral lehet most kevesebb, mint 1980-ban. Sárga billegetőből 97 millióval, seregélyből 75 millióval, mezei pacsirtából pedig 68 millió példánnyal lehet kevesebb.

Az elemzés szerint a mezőgazdaság nagyiparivá válása alapvetően szorította vissza a madarak természetes élőhelyeit, a különféle gyomirtók és egyéb „növényvédő” szerek használata pedig jelentős pusztítást végzett a rovarok között, emiatt sok madár maradt elégséges táplálék nélkül.

A tanulmány egyik vezető kutatója, Fiona Burns szerint a biológiai sokszínűségről szóló jövő évi ENSZ-csúcson muszáj lesz kezdeni valamit a helyzettel, hiszen a klíma- és a természeti válság közös kezelésére van szükség. Ehhez többek között növelni kell a környezetbarát mezőgazdasági területek arányát, erősíteni kell a fajok védelmét szolgáló intézkedéseket, fenntartható erdő- és halgazdálkodásra van szükség, és meredeken növelni kell a védett területek méretét mindenhol.

Vannak ugyanakkor madárfajok, melyek populációja növekedni tudott: 203 faj egyedeiből 340 millióval lett több negyven év alatt, de a növekedés kétharmadát nyolc faj, a barátposzáta, a csilpcsalpfüzike, a fekete rigó, az ökörszem, a tengelic, a vörösbegy, az örvös galamb és a kék cinege hozta össze.

11 ragadozómadár is meg tudta duplázni a populációját 1980 óta, köztük a vándorsólyom, a rétihéja, az egerészölyv, a rétisas és a szirti sas. Ugyanakkor e fajok továbbra is ritkának számítanak, azaz a populációjuk e növekedés ellenére is kicsinek mondható.

Szakértők szerint a ragadozók a hatékonyabb természetvédelmi törekvéseknek, illetve a különféle mérgező mezőgazdasági anyagok visszaszorításának köszönhetik, hogy nőhetett a populációjuk. Az EU Madárdirektívája már jogi védelmet is biztosít egyes fajok élőhelyei számára, ez is kedvezhetett a madaraknak.

A BirdLife Europe vezetője, Anna Staneva szerint a most megjelent jelentés egy egyértelmű figyelmeztetés a természet részéről: bár egyes veszélyeztetett vagy ritka fajok esetében sikerült elérni eredményeket a meghozott intézkedéseknek köszönhetően, azok a fajok, melyekből korábban sok egyed élt velünk, továbbra is veszítenek populációikból.

 

• veréb
• természetvédelem
• állatvédelem