„Mostantól csak a túlélés számít"
Látjuk, hogy nagyon sok pedagógus belefásult, belerokkant az elmúlt egy-másfél évbe.
Március végén jelentette be a Tanítanék Mozgalom, hogy egyik alapítója, Pilz Olivér letétbe helyezte a felmondását „a bosszútörvény benyújtása miatt”.
A státusztörvényt július 4-én az Országgyűlés 136 igen, 58 nem és 0 tartózkodás mellett megszavazta.
Hogyan látja a jövőjét az oktatási tiltakozások egyik legismertebb arca, és merre halad tovább a Tanítanék Mozgalom? Erről kérdeztük Pilz Olivért.
„Több helyre is beadtam már a jelentkezésemet, egyelőre várom a visszajelzéseket. 55 évesen már nem nagyon kapkodnak az emberért, de bizakodó vagyok” - mondja Pilz Olivér, aki jelezte: ha nem talál másik állást magának, marad ugyan a közoktatásban, a családját ugyanis neki is el kell tartania, az elmúlt időszak azonban számára is - ahogy az oktatásban érintettek számára jellemzően - pszichésen nagyon megterhelő volt.Pilz szerint a kormány erre játszik: a tanártársadalom jelentősen elöregedett (a közoktatásban dolgozók 45 százaléka 50 év feletti), és míg a pályakezdők könnyebben tudnak munkahelyet - akár szakmát - váltani, az idősebbek közül sokan azért maradnak majd benn a rendszerben, mert egész egyszerűen nincs hová menniük.„Eleve nincs is könnyű dolgod, ha egész életedben ezt csináltad. Amikor évtizedekkel ezelőtt elkezdtünk tanítani, ez egy magasabb presztízsű munka volt, amiből feltételeztük, hogy meg fogunk tudni élni. Mára ebből semmi sem igaz: se a magas presztízs, se a megélhetés. Sokan csak azért maradtunk a pályán, mert szeretünk tanítani, miközben az oktatás, vagy még inkább az ország 180 fokos fordulatot vett. Mostantól viszont már csak a túlélés számít” - magyarázza Pilz.A pedagógus szerint a státusztörvény valóban a végletekig fogja kizsigerelni azokat, akik benn maradnak az oktatási rendszerben.„Ne legyenek kétségeink: az iskolák szeptemberben is ki fognak nyitni. A törvény pedig rászorítja a maradó pedagógusokat, hogy elvégezzék a rendszerből hiányzó, addigra körülbelül 20 százaléknyi hiányzó tanár munkáját is, a saját erejükön felül. Ez már olyan szintű túlterhelés, amivel embereket is meg lehet ölni.”
Hova tovább?
Pilz Olivér neve 2016 elején vált országosan ismertté, ekkor tette közzé a miskolci Herman Ottó Gimnázium azt a nyílt levelet, amelyben a közoktatás (akkori) problémáit sorolták fel, és amelyhez viharos gyorsasággal kezdtek el csatlakozni iskolák, tanárok, szülők, és mindenki, akinek elege lett a kormány (akkori) oktatáspolitikájából. Pilz matematika–fizika–biológia szakos tanár, a Herman közalkalmazotti tanácsának elnökeként vált a Tanítanék Mozgalom egyik alapítójává, és így az akkori tanártüntetések egyik katalizátorává Törley Kata, és a később a mozgalomból kiugró Pukli István mellett, akit Sulyok Blanka követett.
A Tanítanék az azóta eltelt több mint 7 évben folyamatosan igyekezett kisebb-nagyobb intenzitással a felszínen tartani az oktatás ügyét. De mit lehet még tenni a státusztörvény árnyékában, amikor egyre hosszabb a felmondó tanárok listája?
„A Tanítanék van és lesz is, a munkát nem hagyjuk abba. Igaz, egy kicsit másra koncentrálunk, mint korábban.”
Pilz szerint a mozgalom jelenleg nem tömegrendezvények, tüntetések, megmozdulások szervezésében gondolkodik. Az elmúlt időszakban azonban nagy energiákat fektettek - sikerrel - a hálózatosodásba, immár több mint 100 ezer, az oktatás ügye iránt elkötelezett emberrel állnak kapcsolatban.
„Látjuk, hogy nagyon sok pedagógus belefásult, belerokkant az elmúlt egy-másfél évbe. Sokan gondolkodnak a pályaelhagyáson, mások rossz érzésekkel, de az ismeretlentől való félelem miatt maradni akarnak a rendszerben.
Megy vagy marad, mindegy, hogy ki melyik mellett dönt, olyan nyomás van rajta, hogy segítségre lehet szüksége.Ezért szakértők bevonásával lelki segélyt és tanácsadást nyújtunk, igyekszünk különböző foglalkozásokon megmutatni nekik, hogy milyen értékeik vannak, mire képesek. Ez akkor is fontos, ha azon gondolkodnak, hogy szakmát váltanak, és akkor is, ha maradnak, hiszen az elmúlt években annyi kudarc érte a pedagógustársadalmat, hogy muszáj ebben a helyzetben találni valami pozitívumot, amire építkezhetnek a jövőben.”
Épp ezért a pszichés támogatás mellett a jó gyakorlatok összegyűjtésén is dolgoznak: olyan módszertani lehetőségek megtalálásán (például a finn oktatási rendszerből átvett példákkal), amelyek a szakmában maradó tanároknak sikerélményeket nyújthatnak.
A mozgalom munkájában továbbra is aktívan részt vevő Pilz Olivér azonban mégsem tudja elképzelni, hogy hogyan folytathatná ilyen körülmények közt a munkáját.„Vannak jobb és rosszabb időszakok. Ez most nem a legjobb pillanatom. Szerettem tanítani, de ez már a csőd, és még megélni sem lehet belőle. De reménnyel tölt el, hogy talán kiléphetek ebből a mókuskerékből, és kipróbálhatom magam egy másik területen. Ami pedig a Tanítanékot illeti: folytatjuk a munkát. Mindannyiunk számára nagyon megterhelő volt ez az időszak, de az jó, hogy ha valamelyikünk éppen kiég, a többiek ott vannak. Erőt tudunk önteni egymásba.”
