Az elejétől kezdve szerettem a pingpongot, így visszanézve nem is tudom megmondani, mi fogott meg benne hétévesen. Ütő, labda, háló, ellenfél, volt minden, ami kellhet egy gyereknek, nekem pedig egyszerűen megtetszett. Édesapámmal focizgattam is, a labdát mindig nagyon szerettem. A pingpong nem könnyű sport, nagyon is összetett. Koordináció nélkül nem megy, nem elég csak úgy átütni a labdát, mindennek harmonizálnia kell a mozgásban – így válaszolt a 9-szeres Európa-bajnok Bátorfi Csilla, hogyan talált rá a sportágra. A most 51 éves egykori játékos négyszeres vb-bronzérmes, öt olimpián szerepelt, 12-szer választották meg itthon az év legjobbjának. 1986-ban ő volt Magyarország legjobb sportolónője, de nemzetközi fair play díjat is kapott.

2004-ben már úgy ment ki az olimpiára, hogy játékosedző volt a német klubjában, és miután kikapott egy kanadai versenyzőtől, akit meg kellett volna vernie, félreérthetetlen jelzést kapott, hogy búcsúznia kell az élvonaltól válogatott szinten. Egy év múlva abba is hagyta, így is húsz évet töltött a világ közvetlen élvonalában.

EBBEN A KÉT ÉVTIZEDBEN LÉNYEGESEN TÖBB VOLT A SIKER, MINT A KUDARC.

Hétéves volt, amikor 1976-ban szülővárosából, Szombathelyről Tolnára költöztek, a szülei ott kaptak állást. Édesapja, István a helyi klubban játszott, így értelemszerűen a lányuk is a Vörös Lobogónál nevelkedett, és már nagyon kis korától mindennap edzett. Ma már ez nem annyira általános, akkoriban inkább az volt. A fejlődése ugrásszerű volt, mert 1984-ben már felnőtt válogatott lett, majd átigazolt a BSE-be, és Budapestre költözött.

1986-ban, 17 évesen már egyéniben volt Európa-bajnok Prágában. A nyolc közé jutásért a négy évvel korábbi győztes holland Bettina Vriesekoopot verte, a döntőben a szovjet Bulatovát 3-1-re. Katartikus élmény volt ez a győzelem, akkor ismerhette az ország a magasra feldobott labdáit, és abból érkező könyörtelen szerváit. Gyorsan kijavított viszont, amikor arra utaltam, hogy az volt-e a nagy meccs az életében. Úgy értékelte, sok szép sikere közül vitathatatlanul ez az egyik, mert több szín volt már akkor egyszerre a játékában.

„Nehéz kiemelni egy meccset egy ilyen hosszú pályafutásból.

Nekem szakmailag lehet, hogy sokkal többet ért, ha egy kínai védőjátékost átütő támadásokkal, szettveszteség nélkül tudtam legyőzni a Bundesligában. Azt viszont kevesen látták, nem volt annyira a figyelem középpontjában, mint egy Eb-döntő.

Nem változott meg jelentősen az élete a gimnazistaként elért Eb-arany után, de annyiban mindenképp, hogy már őt is meg akarták lepni a riválisai, és onnantól meg kellett tanulnia kezelni a nyomást. A fiatalabbak és az idősebbek is egyaránt rá vadásztak, mert nekik nagy sikernek számított, ha legyőzik az Európa-bajnokot.

Ahogy korábban írtuk, Bátorfi specialitása és egyik nagy erőssége a szerva volt. Az 1981-es újvidéki világbajnokságon látták először a kínaiaktól, hogy milyen magasra dobják a labdát. A visszahulló labda sebességét lehetett kihasználni az asztalnál. Megtanulta a mozdulatokat, beleivódott a játékába, 1986-ra tökéletesen beépítette a stílusába.

Kikinda még egyszer előjött az életében, mert egy menedzser kivásárolta őt az itthoni szerződéséből 1991-ben, ami akkoriban nem volt túl gyakori, mert csak egy évvel korábban szűntek meg a szocialista keretek, amik átszőtték az irányítást évtizedeken át. A kirobbanó délszláv háború azonban romba döntötte az egyébként kiváló színvonalú pingpongéletet. A csapatok már csak egy-egy hétvégére tudtak összejönni, hogy meccseket játsszanak, ezért váltania kellett.

Németországba igazolt, ami élete legjobb döntése volt, mert a Langweid színeiben mindent megnyert. Ráadásul családias hangulat fogadta, nemcsak összevásárolták a legjobbakat, hanem érezte a törődést, az odafigyelést, fontos volt a személyisége is a klubnak.

Volt, hogy a sokszoros győztes Statisztika ellen játszották a BEK-döntőt. Budapesten hódították el a trófeát, itt ünnepelték meg a sikert.

Később az is megtörtént a sikerei miatt, hogy a langweidi polgármester, a klub egyik patrónusa annyira tisztelte, hogy az előterjesztése nyomán egy kis utcát neveztek el róla 2005-ben. „Különleges dolog ez, ahogy múlnak az évek, még inkább érzem a megtiszteltetés erejét. Még ha nem is egy hosszú utca ez, elég érdekes megérkezni oda és végigmenni rajta. Nem megyek arra nap mint nap.

Szokták mondani, hogy a halhatatlanság felé egy kis lépés ez, pláne, hogy fiatalon megkaphattam. Ebben az utcában volt régebben a játékosok háza, Németországban nagy dolog, hogy egy külföldiről így megemlékezzenek, szerencsém volt vele.

A vb-arany és egy olimpiai érem hiányzik a karrierjéből, így csak majdnem maradéktalanul elégedett. Az ázsiai dominancia miatt egy vb-győzelem lehetetlen küldetés volt, az olimpiai éremért Tóth Krisztinával kemény csatát vívtak 2000-ben, de a párosuk hatalmas küzdelemben alulmaradt. Ez volt az a meccs, amit Bill Gates is a helyszínen nézett végig Sydney-ben.

• Bátorfi Csilla
• ping-pong
• sportoló