A vezetékes ivóvíz a legtöbb településen kiváló minőségű Magyarországon, de a régi vízvezetékekből ólom kerülhet a csapvízbe. Ez derül ki a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ által közzétett kockázati térképből, melyet 2800 minta vizsgálata alapján készítettek el. Segítségével bárki megtudhatja, hogy lakóhelye szerint mekkora az ivóvízben előforduló ólom kockázata, sőt egy kockázati kalkulátor is elérhető az interneten.

Figyelemre méltó, hogy egy 1970-es évek végén, illetve egy 1920-as években épült budapesti ház egyik lakásában a konyhai csapvíz ólomtartalmát vizsgáltatta meg a G7. Az eredmények azt igazolták, hogy a régebbi építésű házban a literenként 10 mikrogrammos határérték négyszeresét, csaknem 40 mikrogramm ólomkoncentrációt mértek a kifolyatás nélküli mintában, míg az 1970-es évek végén épültben mindössze 0,29 mikrogrammot (a mikrogramm a gramm milliomodrésze).

Kiderült tehát, hogy a határérték feletti ólomkoncentráció nem ritka. Az 2018-2020-ban végzett, uniós finanszírozású, „Nyitott laboratórium” nevű országos ivóvízminőség felmérés szerint 750 ezer ember lakhat magas vagy nagyon magas ólomkockázatnak kitett lakásban Magyarországon.
Hangsúlyozni kell, hogy a csapvíz a legtöbbször és legalaposabban ellenőrzött élelmiszer – az Ivóvízminőségi adatbázisba 2020-ban jelentett mintegy 56 000 vízminta eredménye alapján a legtöbb vízminőségi jellemző a vizsgálatok 99-100 százalékában megfelelő eredményt adott. A Magyar Víziközmű Szövetség becslése alapján az ólom bekötőcsövek aránya nagyjából 3 százalék, ami mintegy 114 000 fogyasztót érint országszerte. A közműszolgáltató azonban a vízminőségért csak a vízóráig felelős, onnantól az adott házé a felelősség, hogy milyen csöveken jut el az ivóvíz a csapokig.

Fontos tudni, hogy az iváshoz, főzéshez is használt csap napi egyszeri, legalább egy percig tartó kifolyatásával, illetve víztisztító berendezéssel is mérsékelni lehet a fémszennyezést, de a legbiztosabb módszer a csőcsere.

• csapvíz
• ivóvíz
• ólom
• fémszennyezés