Talajtakaró a kertben – előnyök és hátrányok
Amikor a talajtakarásban gondolkodunk, akkor a víztározás, a kipárolgás mértéke is érdekes tényező lesz.
Mulcsok használata a kertben és közterületen. A kavicsburkolatok mellett az ágyások mulcsozása fenyőkéreggel és más növényi résszel szintén divatos, akár még közterületeken is használható talajtakarásra. De melyiknek mi az előnye és melyek a hátrányok? Ezt vesszük sorra ebben a cikkben.
Az egyik nagyon nagy előnye, hogy sokáig szép marad és viszonylag jól takarítható felületet képez. Mivel maximum aprózódik, nem tűnik el olyan egyszerűen a talaj felületéről, mint a természetesen lebomló mulcsfélék. Emiatt közterületeken is nagyon kedvelt talajtakaró alapanyag. Nem probléma a legtöbb esetben számára a közterület sózása sem, ellentétben az „élőbb” anyagokkal való talajtakarásnál.
Egy nagy hátránya van, ami viszont nem csak közterületen érdekes, hanem magánkertekben is, hogy sajnos a csúszásveszély szempontjából nem a legjobb megoldás. Mivel a gyöngykavicsok, murvafélék és más aprószemű kőzetek a járdaburkolatokra, utakra is kikerülnek, így egyrészt csúszásveszélyes lesz, másfelől utak esetében a járművekre való felpattanás veszélye is ott van.
Közterületen a mulcsozás egy árban drágább történet, mint a kaviccsal szórás, viszont sokkal környezetbarátabb és a fentebb is említett problémák gyorsan kiküszöbölhetők velük. Nincs csúszásveszély gyakorlatilag, ha a járó- vagy közlekedőfelületekre kerül.
Egyik nagy előnye egyben a hátránya is. Mivel komposztálódik idővel, fajtától függően természetesen, így rendszeres pótlást is igényel, főleg ha vékony rétegben van leterítve.
A fenyőkérgekből és más gyantás növényből készült mulcsok annyiban praktikusabbak mondjuk az akáckéreghez képest, hogy a komposztálódási ideje sokkal lassabb, ellenben kevésbé költséghatékonyak.
Az akáckérgekkel viszont azért járhatunk jól, mert az olyan fatelepekről, ahol az akáckéreg csak egy melléktermék, sokszor nagyon jutányos áron is hozzájuthatunk. Mivel mellékterméke a kérgezett oszlopoknak, így számos fatelep nem is tud mit kezdeni vele és örülnek is, ha elvitelre kerül tőlük az akáckéreg. Egy időben a saját gazdaságunkban is a mulcsozásra váró területeket ilyen „filléres” akáckéreggel fedtük költséghatékonysági okokból. Viszont mivel viszonylag hamar komposztálódik, nem egyforma a szemcsemérete, így évente, kétevente érdemes pótoljuk, hogy a talajtakarás mindig ideális legyen.
Az előzőekben több érvet és ellenérvet is felhoztam mindkettő mellett és ellen, viszont van még egy fontos tényező, amivel érdemes számolni.
Amikor a talajtakarásban gondolkodunk, akkor a víztározás, a kipárolgás mértéke is érdekes tényező lesz. Míg egy kavicsréteg jól elvezeti a talajban a vizet, addig egy nagy esőnél a sima mulcsozásnál akár foltokban esővíztócsák is lehetnek és sokkal lassabban vezetődik el a talaj felé a csapadék. Viszont ezzel ellentétben egy mulcsozott kertrésznél tovább tartja is a talaj a nedvességet a kavicsburkolatokhoz képest.
Mivel nyáron a kavicsozott ágyások és felületek jobban felforrósodnak a kéregmulcsozottal szemben, így a kipárolgás is fontos tényezője lesz a kérdésnek. Emellett a mikroklímára gyakorolt hatás sem elenyésző. Pont amiatt, hogy a kavics és kőburkolatok jobban fel tudnak forrósodni egy nyári napon, úgy a kéregmulcsos felületek kevésbé forrósodnak fel, ezáltal a növényzetnek és nekünk, embereknek is ez egy fontos tényező lesz a nyári aszályos, kánikulás napokon.
