1939-ben a háború már a küszöbön volt, ezért a brit kormány több mint 600 ezer hordágyat rendelt. A hordágyak acélkerettel készültek, a fekvőrészt dróthuzal alkotta. Az acél könnyen tisztítható és fertőtleníthető volt: ne feledjük, hogy a kórokozók mellett kosz és sár szennyezte az ágyakat.

A fekvőalkalmatosság két végén lévő hullámszerű „lábak” lehetővé tették, hogy letegyék a földre, de ugyanakkor szükség esetén fel tudják kapni és tovább haladjanak vele. Sajnos ezek a fekete hordágyak rendkívül kényelmetlennek bizonyultak, amikor valóban szükség volt rájuk és az önkéntesek, akik ezeken cipeltek, nagyon nehéznek és ormótlannak találták őket.

 

A háború végén aztán halomba álltak ezek a hordágyak és a hatóságok igyekeztek használatba venni őket valamilyen módon. Mivel számtalan épület kerítését elbontották, beolvasztották a harcok alatt, felmerült az ötlet, hogy a hordágyakból készüljenek az új kerítések.

Az ilyen hordágy kerítéséket a brit főváros számtalan pontján megtaláljuk. így például Peckham, Brixton, Deptford, Oval és Kelet-London területén. A fémszerkezeteket más városokban is újrahasznosították, így Leeds-ben, sőt Skóciában is rájuk bukkanhatunk.

Ezek a hordágyak napjainkban már nincsenek feltétlenül jó állapotban. Akadnak olyanok, amelyeket már el kellett távolítani, annyira tönkrementek. Közben egy társaság is alakult a megóvásukra, ezek a hordágyak ugyanis hozzátartoznak brit háborús örökséghez.

Kiemelt kép: www.stretcherrailings.com

https://senior.hu/londonban-szamtalan-vilaghaborus-hordagybol-keszult-keritest-talalunk-ma-is/

• hordágy
• kerítés
• London