Vérszívó kezelés
Még ma is áll a piócás ház, ahol a legfontosabb orvosi „eszközök” éltek.
A Bedale Beck partján, az Egyesült Királyság középső részén elhelyezkedő kisvárosban, Bedale-ben találjuk az ország egyik legszokatlanabb történelmi épületét. A 18. század vége és a 19. század eleje között ezt a kis téglaépületet használták az orvosi piócák tárolására, akkoriban ugyanis a doktorok számtalan betegséget a vérszívók segítségével kezeltek.
A helyi gyógyszerész a piócákat egy speciális konténerben tartotta életben édesvízzel, ami a ház mellett folyó patakból származott. A tartóban nedves tőzeg és moha segítette a nadályok túlélését. Télen a tűzhely tartotta a piócákat melegen és megakadályozta, hogy a konténerbe lévő víz befagyjon. Táplálékra nem volt szükség, mert meglepő módon ezek a vérszívók nagyon sokáig életben maradnak, akár egy évig is, evés nélkül. Azzal, hogy kiéhezve tartották a piócákat, még hatékonyabbá tették a vérszívást.
A vérszívás 2500 évig a kezelések elfogadott módja volt, egészen a 19. század végéig tartotta magát.
Gyakorlatilag bármilyen betegséget ezzel kezeltek, kolera, epilepszia, torokgyulladás, tuberkulózis, még szívbetegségek esetén is bevetették.
Egy különösen bizarr esetben egy bizonyos francia tábornok harc közben megsebesült a mellkasán és sok vért vesztett. Amikor a kórházba vitték, a doktorok azonnal szívattak tőle 570 ml vért, majd éjjel még 680 ml-t. Kora reggel újabb 285 ml vért vettek, majd még 5 alkalommal ‘megcsapolták’. Az eredeti vérveszteség mellett a vérének felét kiszívták, mintegy 40 piócát vetettek be a kezelésére és összesen 6 liter vért szívtak le tőle. Csodával határos módon az tábornok túlélte az esetet.
A nadályok elképesztő népszerűvé váltak a 19. század kezdetén, eredetileg a lápokból gyűjtötték őket, lóháton járták a mocsarakat, és azokat a vérszívókat szedték össze, amelyek a lovak lábára tapadtak.
Gyakran maguk a gyűjtők – akik főként nők voltak – a saját lábukat használták a piócák beszerzéséhez.
1835-ben azonban Franciaországban kidolgozták a sikeres piócatenyésztés módszerét. Addigra már olyan nagy volt a vérszívók iránti kereslet, hogy Franciaországnak évente 40 millió példányt kellett importálnia, azonban ez megfordult: a következő évben már Anglia vásárolt piócát a franciáktól. A század első felében több száz millió piócát vetettek be orvosi célokra.
