Zajvédő falra szereltek átlátszó napelemeket
„Az egyik megállapításunk az lett, hogy kívánatos a helyszíni fogyasztás ösztönzése."
A Heijmans nevű holland vállalkozás szolár zajvédőket telepített, hogy három különböző fotovoltaikus modul technológiát vizsgálhasson meg, ezek a kadmium-tellurid, a CIGS (réz-indium-gallium-diszelenid), és a kristályos termékek.
A kezdeti elemzések váratlanul alacsony megtérülést mutattak az áram hálózat felé történő értékesítésének árai miatt. Azonban a saját fogyasztás magas szintjei ezeket a kiviteleket is versenyképessé tehetik a többi hagyományos zajvédő fallal összevetve, írta az mnnsz.hu.
A projekt a társaság által 2017-ben a szolár zajvédő falak több különböző hollandiai helyszínen történő telepítésére irányuló terv részét képezi, ehhez együttműködnek a belga szolár gyártóval, a Soltech-kel, és a holland Sanko Solar-ral, amely kadmium-tellurid (CdTe) anyagra szakosodott. Részt vesz még a projektben a Solliance és Hollandia alkalmazott tudományos kutatásokkal foglalkozó szervezete (Organisation for Applied Scientific Research, TNO).
A 400 méter hosszú zajvédő falakat a teszteléshez 136 napelem panellel látták el. Heijmans három különböző típusú napelem technológiát használt. A Solliance vékonyfilm formájú kétoldalas CIGS cellákat szállított, a Soltech kétoldalas kristályos napelem cellákat, és a Sanko Solar biztosította a kadmium-tellurid termékeket.
A vállalatnak sikerült egyértelműen meghatározni a projekt felépítésével és üzemeltetésével kapcsolatos kihívásokat és lehetőségeket. A banki hitelképesség szempontjából például a projekt a vártnál alacsonyabb teljesítményt nyújtott. A Heijmans is hozzájárult ehhez azzal alacsony árral, amelyen az áramot a hálózat felé értékesítette.
„Az egyik megállapításunk az lett, hogy kívánatos a helyszíni fogyasztás ösztönzése – például a helyi energiaszövetkezetek ellátása vagy elektromos járművek töltése – a gazdaságos árbevétel elérése érdekében” – jelezte Stijn Verkuilen, a Heijmans üzleti fejlesztésért felelős szakértője.
A cég a napelem paneleket körülbelül a talajtól mért 1 méteres magasságban, beton talapzaton helyezte el. „Ezzel megelőzhető, hogy az alacsonyan elhelyezett fotovoltaikus modulok sérülése például fűnyírási művelet közben” – magyarázta Verkuilen. „Egy méteres magasságban öt olyan kazettát helyeztek el, amelybe beleintegrálták a fotovoltaikus modulokat.”
A cég szerint a projekt megépítésénel alkalmazott moduláris rendszer tette lehetővé a gyors ütemű összeállítást. „Esetleges hibák felmerülése esetén ezek az úgynevezett kazetták gyorsan kicserélhetők” – mondta Verkuilen. Mindegyik fotovoltaikus kazetta 6 méter hosszúságú és a méter magas. „Ez különböző alkotóelemekből állítható össze, például 2 három méterszer egy méteres méretű napelem lapból, vagy 3 két méterszer egy méteres üveg közé laminált lapból” – ismertette a cég, és megemlítették, hogy különböző vastagságú üvegeket fognak választani.
Verkuilen szerint a szolár zajvédőfalak gazdaságossági szempontból jelenleg még nem tudnak versenybe szállni a hagyományos zajvédő falakkal, de a rendszer hatékonyságának javításával csökkenthető lesz majd ez a rés. Azonban a napelemes zajvédő falak esetében az esztétika is hozzáadott értéket képvisel, és ez előnyt jelenthet számukra a csak betonból készült zajvédő falakkal szemben.
„A lehető legkedvezőbb költség-előny arányt elérésére törekszünk kilowattonként és megawattóránként, euróban kifejezve” – vonta le a következtetést Verkuilen. „Kedvező vizsgálati eredmények esetén abban reménykedünk és arra számítunk, hogy a következő évtizeden belül képesek leszünk szélesebb körben bevezetni a napelemekkel egybeépített zajvédő falakat Észak-Európában”.
Ezt a projektet megelőzően a Heijmans helyszíni tanulmány készítésében vett részt, amely azt igazolta, hogy a szolár zajvédő falak alkalmazása az utakon és vasútvonalakon hatékony módja az elektromos áram előállításának. Hollandia vízgazdálkodásért felelős szerve, a Rijkswaterstaat arra tervezi felhasználni a projektet, hogy megvizsgálják több napelemekkel működő zajvédő fal megvalósíthatóságát.
A holland hatóságok azzal küzdenek, hogy felületeket találjanak a nagyüzemi napelemes erőművek számára, mivel a felhasználható földterületek csak korlátozottan állnak rendelkezésre. Az elmúlt években a sűrűn lakott ország kutatóintézetei és magánkézben lévő vállalatai egyaránt törekedtek szolár projektek életképességének olyan felületeken történő alátámasztására, amelyek nem károsítják a mezőgazdasági területeket, ide tartoznak például a háztetők, az az útmenti zajvédő falak, a szárazföldi és a part menti vízfelületek, sőt a kerékpársávok is.