Míg egyes borszőlők termelése sokkal bizonytalanabbá válik, a vörösborok esetében a minőség és a versenyképesség javulásával is lehet akár számolni.

Olyan ikonikus magyarországi szőlőfajták, mint az olaszrizling, a kadarka vagy a hárslevelű kifejezetten érzékenyek bizonyos klimatikus paraméterekre. Az olaszrizling a nagy meleget tűri nehezen, a hárslevelűt a vízhiány sanyargatja, míg a kadarka kifejezetten érzékeny a rothadásra. Ha összetesszük ezeket az érzékenységeket az előbb jelzett megváltozó éghajlati viszonyokkal, már láthatjuk is azokat a kihívásokat, amivel a jövőben, sőt, már a jelenben is szembe kell néznünk.

Hazánk egyik legdélebbi borrégióján, Szekszárdon keresztül jól bemutathatóak egy borvidék klímaváltozás miatti sérülékenysége és a lehetséges alkalmazkodási beavatkozások. A borvidékre jellemző, hogy az elmúlt bő négy évtizedet tekintve sokszor változékonyabb csapadékeloszlással bír az országos átlaghoz képest, valamint déli fekvésének hála magasabb hőmérsékleti értékekkel is rendelkezik. Az átlagos csapadék és hőmérsékleti értékek anomáliája mellett a területnek a jövőben intenzív aszályokkal is szembe kell néznie.
A magas kitettség mellett a borvidékre jellemző fajták érzékenysége is jelentős. A legnagyobb arányban telepített fehér- és kékszőlő fajták szinte mindegyike érzékenyen reagál legalább egy paraméterre (szárazság, fagyok, vagy pedig a Huglin-index megemelkedése közül legalább egyre).

Különösen érdekes ez annak függvényében, hogy az utóbbi évek egyik fontos borvidéki eredménye a „szekszárdi palack” megjelenése. Az érvényes szabályozás szerint kékfrankos, kadarka vagy bikavér, tehát a terület ikonikus vörösborai kerülhetnek ebbe, melyek részben veszélyeztetettek. Szerencsére nem mindegyik fajta érintett egyenlő mértékben, a kékfrankosban a termelők igen nagy potenciált látnak, éppen a klímaváltozás által okozott éghajlati hatásokkal szembeni viszonylagos ellenállóképessége miatt. 

• szőlő
• szőlőfajta
• kadarka
• klímaváltozás