„Világméretű kísérlet a világjárvány kezelésére”
Megtanulhatjuk, mit tegyünk, ha egy igazán pusztító járvány köszönt ránk – mondja a tudós.
A koronavírus-helyzet apropóján interjút adott a 24.hu-nak Csányi Vilmos etológus, aki 85 évesen maga is a legveszélyeztetettebb korcsoportba tartozik. A tudós otthonában készül tölteni a következő hónapokat a felesége és kutyájuk társaságában, vendéget nem fogadnak.
Csányi Vilmos beszélt arról, hogy a védekezésnek most két modellje létezik: az egyik csak az idősek elkülönítésén alapul, a másik a teljes izoláción, amivel viszont azt kockáztatjuk, hogy padlóra kerül a gazdaság. Egyelőre maga a WHO sem tudja, melyik módszer eredményez kevesebb halottat – mondja a tudós.
Jelen helyzet egyik nagy tanulsága, hogy Európa egészségügye riasztóan keveset bír el. Most krízishelyzet van, és sokkal nagyobb kapacitásra lenne szükség. Olasz orvosok folyamatosan számolnak be arról, hogy dönteniük kell, ki kerüljön lélegeztetőgépre és ki ne, amin most életek múlnak.
Csányi Vilmos emlékeztetett arra, hogy Magyarországon százezer ember hal meg évente, ha most a rossz forgatókönyv jön be, ennek két-háromszorosa is lehet a mortalitás 2020-ban. A siker a kormányokon, az embereken és a kettő kapcsolatán áll vagy bukik. Kína például csodát művelt azzal, ahogy a 11 milliós Vuhanban megfékezte a járványt, de ez nagyban múlt azon, hogy ott az emberek hallgattak a kormány intésére és otthon maradtak. Európában más a helyzet: amikor például az olaszokat kérte ugyanerre a kormányuk, ők elindultak délre és teleszórták a vírussal az országukat.
Persze egyelőre a legokosabb vezető sem tudja a tutit, az orvosi kamara ugyanúgy sötétben tapogatózik, mint az átlagpolgár – így Csányi –, de elemi érdekünk, hogy szót fogadjunk nekik, ugyanis járványhelyzetben bármerre mozdulunk, a legfontosabb, hogy egységesen cselekedjünk. Fogadd el, hogy fönt kiválasztottak egy modellt, és reménykedj, hogy működik, s ha nem, váltanak, és az majd fog működni, ha az sem, akkor a harmadik vagy negyedik bejön.
Kötözködni nem érdemes, ha túléltük a vészhelyzetet, majd ráérünk akkor elemezni.
A tudós szerint ugyanakkor érthető a pánik és az aggódás, csak közben ne felejtsünk el a józan eszünkre hallgatni.
Egy viszonylag kevés áldozattal járó járvány miatt van most a világban óriási cirkusz, aminek van egy nagyon jó oldala: tapasztalatokat gyűjtünk most, azokból megtanulhatjuk, mit tegyünk, ha majd egyszer „eljön az új pestis”.
Ami most történik, az egy világméretű kísérlet a világjárvány kezelésére, és ez az utódaink szempontjából nagyon fontos.
