Az elmúlt évek egyre élesebb viták folytak arról, hogy mit szabad és mit tilos mondani a Facebookon, a cég eddig átláthatatlan és következetlen gyakorlatát váltja fel az új, a vállalattól jogilag is független szervezet.

Ebben a cikkben azt vizsgáljuk, hogy működik majd az új rendszer, kik működtetik, és mit várhatunk tőle.
Valószínűleg a kínai nyilvánosságot szabályozó legfőbb állami szervnek, az amerikai Legfelsőbb Bíróságnak vagy az emberi jogok európai bíróságának sincs olyan globális befolyása milliárdok szólásszabadságára, mint annak a testületnek, amelynek tagjait másfél év előkészítő munka után hivatalosan ma jelentett be a Facebook.

AZ ANGOLUL „OVERSIGHT BOARD”, MAGYARUL „ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG” NEVŰ INTÉZMÉNY LÉNYEGÉBEN LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGAKÉNT FOG MŰKÖDNI.

Ez az új, negyven fős testület dönt majd arról, mit lehet posztolni a Facebookon és az Instagramon, illetve mit nem. A bizottságnak magyar tagja is van, Sajó András, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróság volt bírája, a szólásszabadság egyik nemzetközileg is elismert szakértője. Mellette Alan Rusbridger, Guardian volt főszerkesztője, Helle Thorning-Schmidt, volt dán miniszterelnök, és Tawakkol Karman, Nobel-békedíjas jemeni aktivista is ott van az első tagok között.

Ha valakinek törlik a posztját, vagy jelent egy bejegyzést, és a Facebook mégsem csinál semmit, akkor mostantól ehhez a bizottság-bírósághoz fordulhat. A bizottság csak a panaszok töredékével tud majd foglalkozni, ígéreteik szerint külön csoport váltogatja majd azokat az ügyeket, amik sok embert, fontos alapjogokat vagy kritikus közéleti vitákat érintenek.

42 milliárdos pénzalap

Az ellenőrző bizottság a Facebooktól független, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezet, aminek működtetésére a Facebook 130 millió dolláros (42 milliárd forintos) önálló pénzügyi alapot hozott létre. A bizottság első húsz tagját a Facebook választotta ki, további húsz tagot pedig később neveznek meg. A bizottság tagjai a bizottságtól fizetést kapnak (hogy mennyit, azt nem árulták el), az intézménynek lesz saját szakértőkből és tanácsadókból álló (a Facebooktól szintén független) szervezete.

Az egyedi ügyekben a bizottság döntéseit a Facebook magára nézve kötelezőnek ismeri el, és hét napon belül végrehajtja. A bizottsághoz nem csak a felhasználók fordulhatnak panasszal, de a Facebook is kérheti arra, hogy a konkrét esetek felülvizsgálatán túl állásfoglalásokat, irányelveket fogalmazzon meg.

Néhány kivétellel.

Ki dönti el, hogy Isten létezik-e, és mit gondol a homoszexualitásról?

Több mint kétmilliárd felhasználójával a világ egyre nagyobb részén a Facebook lényegében egyet jelent a nyilvánossággal, a platformon bonyolódik az emberek magánélete, ez lett a politikai közbeszéd legfontosabb felülete, mozgalmak és tüntetések szerveződnek rajta. Végső soron egy profitorientált magánvállalkozás kezébe került a döntés egy sor alapvető emberi jogról, politikai szabadságjogokról.

Ez a helyzet 2016-től, Trump amerikai elnök választási győzelmétől kezdve (amiben sokak szerint a Facebooknak komoly szerepe lehetett) egyre komolyabb vitákat generált. A világ több állama is arra a következtetésre jutott, hogy a platformnak túl nagy befolyása van, kvázi törvények felett áll, ezért elkezdődött az ötletelés, miképpen tudnák a Facebookot ellenőrizhetőbb működésre bírni legalább a legvitatottabb területeken, például a gyűlöletbeszéd vagy az álhírek ügyében. A gond csak az volt, hogy senki nem jött elő igazán életképes szabályozási ötlettel.

A Facebook napról napra politikai kampányok célkeresztjében találta magát. A 2018-as magyar választási kampányban például a cég moderátorai először eltávolították majd visszatették Lázár János Bécsben készült videóját. Az eset után néhány hónappal belsős források segítségével tártuk fel, pontosan mi történt a cégnél, milyen a viszonyuk a magyar politikával, és hogyan zajlik általában a moderáció. Ebben a cikkben beszélt a cég egyik moderátora és tartalomért felelős vezetője arról, hogyan próbálnak döntéseket hozni, akár filozófus szakértők bevonásával például arról, hogy kiírhatja-e valaki a Facebookra, hogy „Isten gyűlöli a melegeket”; ilyen és esetekben hogyan egyensúlyozható ki a szólásszabadsághoz, a vallásszabadsághoz fűződő jog és a gyűlöletbeszédre vonatkozó szabályok.

Az egyre növekvő politikai és társadalmi nyomás, és az állami szabályozási kísérletek arra sarkallták a Facebookot, hogy előre meneküljön.

Egy sor nehéz kérdésben feltehetően nem is szívesen veszi magára a döntés felelősségét, illetve néhány helyen, például Németországban kifejezetten szigorú, a céget nagyon súlyos büntetésekkel fenyegető szabályokat hoztak szólásszabadsággal és gyűlöletbeszéddel összefüggő témákban, az önszabályozással pedig részben az ilyen törvényeknek mehet elébe. Az unióban például a hetekben is folyik egy, a Facebookra és más hasonló tech cégekre vonatkozó szabályozási csomag előkészítése (digital services act), ebben a helyzetben sokat számíthat, ha a Facebook fel tud mutatni egy működő önszabályozási rendszert, így nem csak az (uniós) politikusok felvetései képezhetik majd a tárgyalási alapot.

Adj még egy esélyt, most tényleg máshogyan lesz!

A Facebooknál hivatalosan 2018 végén indult meg egy olyan intézmény előkészítése, ami majd a cégtől valamilyen módon függetlenül dönthet bizonyos vitás kérdésekben. Több, nem facebookos forrásból is azt hallottuk, hogy a cég, legalább is Európában biztosan komoly előkészítő munkát végzett. 2019-ben előbb Pozsonyba hívtak össze egy széles kelet-közép-európai szakértői kört, jogvédőkkel, egyetemi emberekkel egy rövidebb konzultációra, majd jóval mélyebben Berlinben ültek össze napokra a Facebook emberei és a szólásszabadság, a gyűlöletbeszéd és a különböző alapjogok szakértői az új intézmény lehetséges formájáról és működéséről beszélgetni. Ezzel párhuzamosan más körökben más egyeztetések is folytak.

Ahogy haladt előre az intézmény előkészítése úgy kezdtek egyre többen azon dilemmázni: milyen szerepet vállalhatnának majd, komolyan gondolja-e a Facebook a dolgot, valóban függetlenül működhet-e, a szervezet, érdemi, pozitív befolyása lehet-e a XXI. századi nyilvánosság jelenleg legfontosabb platformjára.

Miközben a 444-nek megszólaló szakértők többsége (köztük olyanok is, akik részt vettek az előkészítési folyamatban) óvatosan szkeptikusak voltak a most létrejövő ellenőrző bizottság lehetséges globális hatásával kapcsolatban, abban mindenki egyetértett, hogy a Facebook nagyon erős, szakmailag rátermett, tapasztalt, autonóm embereket választott a bizottság első 20 tagjának.

Az első 20 tagot, köztük a bizottság 4 társelnökét szerdán délután mutatták be. Az egyikük, az amerikai jogászprofesszor Jamal Greene valószínűleg minden idők egyik fontos, "OK BOOMER" hangulatú megjegyzésével kezdte néhány perces bemutatkozását, mi szerint ő maga amúgy nem használja sem a Facebookot sem az Instagramot.

Viszont hiába győzött meg nagy neveket a Facebook, és tett erőfeszítéseket, hogy a bizottság tőle formálisan függetlenül működjön, nem csak ezeken múlik majd, hogy mire lesz képes az új intézmény.

Ez lesz a Facebook bírósága, de ki lesz a rendőrség?

Az egyik, beszélgetéseinkben visszatérő kritika arról szól, hogy az ellenőrző bizottság egyedi esetekben fog dönteni, de nem egyértelmű, hogy a döntéseiknek milyen viszonya lesz a Facebook irányelveivel és moderációs gyakorlatával.

Bár a Facebook bizonyos irányelvei ma is nyilvánosak, biztosan tudható, hogy vannak a moderátorok számára kiadott olyan szabályzatok, amiket a felhasználók nem ismernek, és amik érdemben befolyásolják, hogy milyen tartalom maradhat a platformon, és mit kell törölni. Nem egyértelmű, hogy ez a gyakorlat hogyan változik majd meg az ellenőrző bizottság egyedi döntései nyomán. Hogy az egyedi ügyekben hozott döntéseik hátterében lévő, vagy azokból következő elveket beépítik-e majd az új szabályzatokba, és ha igen, milyen módon. A Facebook kérhet a bizottságtól általános útmutatást is bizonyos ügyekben, de ez a ma ismert szabályok szerint nem úgy kötelező rájuk, mint az egyedi döntések, ahol hét napos határidővel végre kell hajtani az “ítéletet”.

És még ha az irányelvek és szabályzatok szintjén meg is jelenik majd az egyes ellenőrző bizottsági döntések következménye, akkor sem egyértelmű, hogy lesz-e elég facebookos moderátor, aki ezeket a gyakorlatba átülteti, és betartatja. Ez részben üzleti kérdés, sok moderátort felvenni sok pénzbe kerül, akár a Facebook számára is látható mennyiségűbe, az a kérdés, hogy mennyit hajlandóak áldozni arra, hogy tisztább helyzetet teremtsenek.

Ha az ellenőrző bizottság létrehozásával párhuzamosan nem rendelnek komoly erőforrásokat a moderációhoz, akkor hiába ülnek a testületben a világ legnagyobb koponyái: döntéseiknek csak arra a korlátozott számú panaszosra lesz pozitív hatása, akiknek a konkrét ügyével foglalkoznak, milliárdok szólásszabadságára aligha.

Elfogadjuk-e, hogy nem a jogállam szabályozza az életünket, hanem egy profittermelésre optimalizált cég?
Főleg Nyugat-Európában arról szól a Facebook megregulázása körüli szakértői konszenzus, hogy az állampolgárok alapvető jogaira ilyen órási befolyással bíró szereplő nem szabályozhatja saját magát, erre természeténél fogva akkor is alkalmatlan, ha a legjobb szándékú emberek vezetik, és azért az államoknak kell szabályozni a Facebook hatalmát. Erről a helyzetről egy tavaly szeptemberi facebookos konferenciáról szóló cikkünkben írtunk részletesebben.

Miközben Németországban vagy Hollandiában ez teljesen természetes álláspontnak tűnhet, Magyarországon vagy a nálunk autokratikusabb rendszerekben árnyaltabb az ügy. Nem egyszerűen az a kérdés, hogy rábízhatjuk-e a Facebookra, hogy szabályozza saját magát, hanem az, hogy a szólásszabadság vagy a gyűlöletbeszéd szempontjából például jobb szabályozás, vagy jobb gyakorlat várható, ha az államnak nagyobb befolyása van a döntéshozatalra, mint most.

MÍG NÉMETORSZÁGBAN AZ ÁLLAMI AZT KÉRI SZÁMON A FACEBOOKON, HOGY MIÉRT ENGED TERET A GYŰLÖLETNEK, MAGYARORSZÁGON ABBÓL TÁMAD KONFLIKTUS A POLITIKÁVAL, HOGY A FACEBOOK MIÉRT NEM ENGEDI TERJESZTENI NEKIK AZ “ÁLLAMI” GYŰLÖLETKELTŐ TARTALMAT.

De még ezekkel a bonyolító tényezőkkel együtt is nehezen képzelhető el, hogy az Európai Unióban hosszú távon ne bővüljön mások mellett állami szereplőkkel, tudósokkal, civilekkel azoknak a köre, akinek befolyása van arra, hogy mi jelenhet meg a Facebookon.

Ilyen értelemben persze a mostani modell is magában hordoz organikus fejlődési irányokat. A civil jogvédő szervezeteknek például ma is működnek jogsegély programjai, amikben embereket képviselnek a bíróság előtt vagy más hivatalos eljárásban az állammal vagy más szereplőkkel szemben. Ezek mellé mostantól bekerülhet majd, hogy facebookos fellebbezéshez ügyében is lehet tőlük segítséget kérni, egy-egy ügyben összegyűjtik a releváns jogi érveket, közben előszűrik a panaszokat, tehát jó esetben az ellenőrző bizottságnak nem légüres térben kell majd működnie.

Persze ezzel kapcsolatban minden szereplő találgat csak egyelőre, az ellenőrző bizottság pontos működési rendjét csak a következő hónapokban fogják kialakítani.

Jönnek a Facebook jogászai

Az ellenőrző bizottság alapszabálya szerint van két olyan aleset, amikor nem hozhatnak döntést, illetve a meghozott döntésüket a Facebooknak nem kell végrehajtania.

Az egyik, amikor szerzői jogokat érint valamilyen tartalom, a másik, amikor valamilyen helyi jogszabályt érint a döntés. Az ezzel kapcsolatos kérdésünkre a Facebook illetékesei azt magyarázták, hogy a cég jogászai két ponton is beavatkozhatnak a folyamatba: egyrészt mielőtt az ellenőrző bizottság dönt egy esetről, mondhatják azt, hogy az szerzői jogot vagy helyi jogszabályt érint, és így nincs rá hatáskörük, és a döntés után is mondhatják, hogy nem fogják azt végrehajtani, mert szerzői jogot vagy helyi jogszabályt sértene.

Ez a kivétel több komoly kérdést is felvet. Ma még nem teljesen egyértelmű, hogy pontosan mi alapján döntik el a helyi jogszabályokkal történő potenciális ütközést, ezt a kivételt csak akkor hozhatja fel a Facebook, ha egy esetben már konkrét bírósági ítélet született az országban, amit az ellenőrző bizottság nyilván akkor sem vizsgálhat felül, ha mást gondolnának helyes döntésnek, vagy nem kell konkrét bírósági ügy, elég ha a Facebook saját jogászai érzik úgy, hogy az ügy elbírálása potenciálisan szembemehet helyi jogszabályokkal.

Itt megint az a nagyobb kérdés, hogy a Facebook mennyire gondolja komolyan, hogy változtat az eddigi gyakorlatán.

Ha gyakran, vagy legitim ok nélkül alkalmazza a kivételeket, akkor az ellenőrző bizottság szerepe kisebb lesz, egy ilyen működéshez viszont a most bejelentett tagok közül a többség valószínűleg nem adná a nevét. Viszont ha botrányos lemondásokba fullad a kezdeményezés, az nem szolgálja a cég érdekeit, mert akkor nem lesz a “sikeres önszabályozás” tárgyalási alap egyetlen körben sem, és az szigorúbb állami fellépéshez vezethet.

Sok területen marad a Facebook káros befolyása

Ha elfogadjuk, hogy az ellenőrző bizottság alapvetően jól fog működni, de legalább is pozitív irányban változtat a mostani rossz gyakorlatokon, az sem jelenti, hogy a Facebook ezzel a lépéssel minden problémás ügyet megoldott.

A cég adatkezelési botrányira, a felhasználók ezzel részben összefüggő megfigyelésére, a monopol piaci helyzetből adódó károkra a most létrejövő új intézménynek semmilyen hatása nincs, nem is lehet. Felesleges persze azt várni, hogy a Facebook egyetlen új intézménnyel oldjon meg minden problémát, de azért a cég ezer felé ágazó, globális befolyását jól mutatja, hogy egy ilyen radikális, példa nélküli, évekig előkészített húzás a legjobb esetben is csak részmegoldás lehet.

• Facebook
• szólásszabadság
• Sajó András