A kerti kutak kálváriája
Magyarországon már szinte mindenhol alkalmatlan emberi fogyasztásra a talajvíz.
A kutak engedélyeztetésének lazítását egyszer már elkaszálta az Alkotmánybíróság – ráadásul az előző köztársasági elnök, Áder János is visszadobott egy ilyen javaslatot az akkori országgyűlésnek.
Az AB korábbi döntését – többek között a Magyar Tudományos Akadémia álláspontját figyelembe véve – alapos indoklással támasztotta alá. Ennek ellenére egy későbbi törvényalkotással a mezőgazdasági vízkivételt biztosító kutak engedélyeztetését mégis eltörölték, s a többszöri ombudsmani figyelemfelhívás ellenére sem rendezték a vizek védelmét biztosító garanciákat a WWF szerint.
A mostani törvényjavaslat – hasonlóan a mezőgazdasági kutakról szóló jogszabályhoz – látszólag foglalkozik környezetvédelmi kérdésekkel: elviekben csak a köznyelvben talajvíznek nevezett első vízzáró rétegig teszi lehetővé az engedélyhez nem kötött kútlétesítést és előírja, hogy csak úgynevezett kockázatmentesként meghatározott területen lehetnek ilyen kutak.
Úgy vélik, a törvény ezzel együtt kifejezetten kizárja annak a lehetőségét, hogy a hatóság ellenőrizze a kutakat és a vízhasználatot.
A fő gondnak az érvelésben azt látja a környezetvédő szervezet, hogy Magyarországon már szinte mindenhol alkalmatlan emberi fogyasztásra a talajvíz. A magánkutakat a Nemzeti Népegészségügyi Központ súlyos közegészségügyi kockázatnak tekinti.
