Pedig mindenki ismeri, ha csak a versekből is. Ő Csokonai Lillája, hétköznapi nevén Vajda Julianna, egy komáromi kereskedő leánya. A házasságkötés azonban halálra volt ítélve, hiszen Csokonainak soha nem volt esélye arra, hogy övé lehessen élete szerelme.
Hogyan is kezdődött a varázs? A lány éppen Csokonai egy lelkesítő versét szavalta egy zászlóavató ünnepségen, amikor először megpillantotta a költő. Szerelem volt első látásra – legalábbis, ami a költőt illeti. Juliannánál azonban nem volt meg rögtön a szikra. Hiszen nagy jóindulattal sem állíthatjuk a férfiról, hogy ne lett volna csúnya.

Betegeskedő, vézna testéhez képest hatalmas fej, nagy, szabálytalan orr, hamuszürke, ragyás arc tartozott. De mivel hódítanak az ilyen férfiak? Sziporkázó szellemességgel. Ez bevált Juliannánál is, a hozzá és róla szóló Lilla-verseknek nem tudott ellenállni. De csak néhány hónapig udvarolhatott Csokonai az ő Lillájának, mert feleségül sosem kaphatta.
Mindennek a debreceni kicsapatás lehetett az oka. Csokonai a Debreceni Református Kollégiumbeli rebellis viselkedésének itta a levét egész életében. Miután kicsapták, eldőlt a sorsa. Kora legnagyobb zsenijeként emlegették a hét nyelven beszélő és több hangszeren is játszó költőt, és pont ez lehetett a veszte. Hiszen a zsenik pont attól tudnak kibontakozni, hogy nem állnak be a sorba, hanem a saját szabályaikat követik.

Így történhetett, hogy Csokonai a nagyhírű Debreceni Református Kollégiumban az elvárttól teljesen más módon, azaz a diákokkal borozgatva, pipázgatva a debreceni Nagyerdőn oktatta az ifjúságot. És előfordult olyan is, hogy az intézmény számára összegyűjtött adományokat elherdálta, mielőtt beszolgáltathatta volna. Ezeken kívül még számtalan, az iskola szabályait semmibe vevő bűne volt, így mennie kellett.

Kicsapatása után mit tehetett mást, minthogy állást vállal, hiszen abban az időben könyvkiadásból megélni lehetetlen volt. Nagyon szűk réteg olvasott, a főnemesség pedig már inkább Bécshez húzott, a haza ügyét nem támogatta. Kivétel volt ez alól gróf Festetics György és Széchenyi Ferenc, akik anyagilag támogatták a költőt. Állást azonban ők sem adtak neki, hiszen rebellis természetével rájuk is bajt hozhatott volna.

Széchenyinek pedig még esdeklő levelet is írt a költő, hogy alkalmazza az újonnan alapított Nemzeti Könyvtárban (ma Széchenyi Könyvtár).
Széchenyi elutasította, mondván, már gyermekei nevelőinek ígérte az állásokat. Viszont küldött 100 forintot Csokonai 1802-ben leégett házának újjáépítésére. Ilyen anyagi háttérrel nem sok reménye lehetett a költőnek Lilla kezére.

Ráadásul Csurgón helyettes tanárként sem hazudtolta meg önmagát: elénekeltette diákjaival a tiltott Rákóczi nótát. Szerb Antal „foglalkozásszerű vendégnek” nevezte, hiszen folyamatosan másoknál vendégeskedett, azaz a nősüléshez vajmi kevés volt az a pénz, amivel rendelkezett.
A költő épp állás után járt a Balatonnál, amikor a lány a szülei nyomására igent mondott egy gazdag kereskedőnek. Bár Csokonai a hír hallatán visszautazott Komáromba Juliannához, ő azonban már elhatározta magát. A kapcsolat ennek ellenére nem szakadt meg kettejük között. Hogy mennyire szerethette Csokonai Lillát, nem csupán a versek, de a tettei is bizonyítják.

Minden fiúnak becses, ha nem a legbecsesebb öröksége édesapjának a pecsétgyűrűje. Ő ezt Lillájának ajándékozta, úgy, hogy akkor a nő már férjnél volt. Lilla pedig, bár 50 évvel túlélte a költőt, soha nem volt boldog férje oldalán. Gyermeke nem született, és utolsó kívánsága is az volt, hogy a Csokonaitól kapott gyűrűvel az ujján, a tőle kapott verseskötettel és szerelme búcsúlevelével temessék el.
Sírjára is a Lilla nevet vésték. Így, bár életében nem lehetett a hitvese, legalább halálában hozzá tartozott… 

• Csokonai Vitéz Mihály
• Lilla
• Vajda Julianna